- Nagy Zsolt, hagyjál már békén! - motyogta Máday értetlenül, aztán sarkon fordult és elsietett. Zsolti nem hagyta ennyiben, utánaeredt a fával együtt, amiről minden lépésnél lehullott egy halom dísz. - Máday nén, itt hagyta a fáját! A kutyafáját. Muhahaha - üldözte tovább az igazgatóhelyettest.

- Nem mindegy, hogy vegyész, vagy bölcsész? Francot érdekli, hogy milyen ,,ész" leszek. Valamelyik.
- Látod, Ricsi. Ez az, ami te biztosan nem lehetsz. Valamilyen ,,ész". - szólt oda Kinga.
- Menj már! - szólt rá Ricsi röhögve. - Lehetek ,,ész".
- Ja. Pen-ész - jutott Zsolti eszébe.

Óriási dolog viszont, hogy még a nyár elején le tudtam rázni zöld szemű haveromat, a féltékenységet. Ebben Kinga óriási segítség volt, mert észrevette, hogy melankolikus hangulatban merengek, a fejemben mindenféle rémképpel, hogy Cortez kivel és mit csinálhat éppen. Ilyenkor jól megrázott néha elméletben, sokszor gyakorlatban), és a tudtomra adta, vagyis inkább az arcomba ordította, hogy ha nem bízom Cortezben, az az én bajom, de ne viselkedjek így, mert ha a rémálmom valósággá válik (mármint, hogy Cortez megismerkedik valakivel), azt sehogy nem tudom megakadályozni. A szavai kemények voltak, mint mindig. De igazak is, mint mindig.

Kutyasétáltatás közben még egyszer felidéztük a vizsgáját, ami igen vicces volt: állítólag mindenki azon volt, hogy Virág végül leolvassa a tanár szájáról a választ, ami csak harmadszorra sikerült, így szó szerint átrugdosták tizenkettedikbe.

Viszont, ha jobban ismeri őket az ember, akkor tudja, hogy a külsőségek ellenére ők még mindig ugyanazok. És tudja, hogy Zsoltin az "I'm with stupid" feliratú póló szerinte jó poén, Kinga pedig, ha még öt másodpercig nem pislog, az azt jelenti, hogy ordítani fog valakivel. :)

- Na, kinek volt a legkirályabb nyara? - lépett vissza hozzánk Dave, és bár már nem telefonált, azért biztos, ami biztos alapon nem tette el a készüléket.
- Corteznek. Mivel neki még tart - biccentett Ricsi.
- Jó, igaz. De kinek volt a második legkirályabb nyara? - próbálkozott tovább.
- Zsoltinak és nekem. Olyat fesztiváloztunk, hogy még mindig cseng a fülem - bólogatott Ricsi. (...)
- Értem. Na, és kinek volt még nagyon király nyara?
- Dave, ne erőlködj. Tudjuk, hogy egész nyáron semmi sem történt veled. Végigkövettük a Twitteren - röhögte ki Zsolti.

Andris és Robi, a két, intelligens, tizenhét éves fiú, széles érdeklődési körrel. Konkrétan három dolog körül forog az agyuk, de megállás nélkül. Metál, PC játékok, és "jóóóó nők". Hát nem imádnivalóak?

- Miért nem vagytok órán?
- Oda tartunk - kurjantotta Andris.
- Mire véljem a késést? - húzta össze a szemöldökét Kardos szigorúan.
- Tanár úr, ne tartson már fel minket, óránk van! - mondta Zsolti türelmetlenül, mi pedig inkább lehajtottuk a fejünket.

Ricsi 5/5 - talán nem említettem, hogy a fesztiválon, egy koncerten véletlenül állba rúgták, és azóta cseng a füle. :) :) :)

- Látszik, hogy a nyáron nem volt időm felügyelni ezt a helyet. Disznóól. Ez például mi? - hajolt le a fotel mögé, és undorodva, két ujjal felemelt egy csokispapírt. - Pfuj, ebben még benne van a fele.
- Muti! - emelte fel a karját Andris. Kinga odadobta neki, mire a rocker belenézett a csomagolása, aztán ráfújt kettőt (fő a higénia), és gond nélkül megette.
- Váááá, de undi - visongott Virág.
Robi akkor ért be a "friss" levegőről (kint bagózott, természetesen), és idegesen förmedt Andrisra.
- Mit eszel?
- Talált csokit - vihogta teli szájjal.
- Nem hagytál? De mocsok vagy!
- Nyugi, van nálam csoki - emeltem ki a táskámból egy bontott csomag M&M's-t.
- Az nem kell - legyintett.
- Most komolyan. Az a baj, hogy nem koszos, romlott és nem áll hetek óta a porban? - kérdeztem nevetve.
- Hát. Ja - felelték egyszerre. Ah. Rockerek.

- Mi van Kingával? Tiszta idegbeteg - szólt oda Ricsi, akinek Kinga arrébb rúgta a gitártartó állványát.
- Berágott rám, mert nem tudtam, hogy mindig állatorvosnak készült.
- Mi? - röhögött fel Zsolti. - Mit akar meggyógyítani, lótetűt? Muhahaha.

- Nincs fééékem! - sikította Karcsi, és ezúttal már értettük, amit mond. Aztán szélsebesen elhúzott mellettünk, és meg sem állt a tujáig. A biciklije fennakadt a bokorban, Karcsi pedig átrepült rajta. Látványos volt.
- Ez szimpla volt vagy dupla? - tűnődött Zsolti.
- Szimpla. Csak egyet fordult a levegőben - közölte Kinga.
- Szerintem dupla volt.
- Mondom, hogy szimpla! Ne értetlenkedj már állandóan! - vitatkozott Kinga.
- Nézzük vissza - állt közéjük Dave, és a modulját feltartva megmutatta az imént rögzített felvételt. (...)
Máday rontott ki a suliból, és csípőre tett kézzel nézett körbe. - Jól láttam, hogy egy diák repült el az ablak előtt? - kérdezte dühösen.
- Persze. Az új srác volt. Clark Kent - bólintott Zsolti.
- Milyen Kent? - rázta a feját Máday értetlenül.
- Mi csak Supermannek hívjuk. Az a beceneve. Alig bír magával órákon. Szünetekben meg a suli előtt repked. Biztosan őt látta - magyarázta Ricsi.
- Azt hiszitek, viccesek vagytok? - dühöngött Máday.

- Oké - bólogattam, és ennyi ember előtt kezdtem kissé lámpalázas lenni. - Szóval mindenkit köszöntök a Nyílt Olvasókörön.
- Csókolom - kurjantotta be Zsolti. Ha azt hitte, azzal, hogy feldobja a hangulatot és mindenki röhögni kezd, segít nekem, akkor tévedett.
(...)
- Azt akarom kérdezni, hogy hallgathatom szájtátva az előadást? - kérdezte Zsolti.
- Tessék? - kérdeztem. Zsolti úgy döntött, inkább megmutatja mire gondolt, úgyhogy hirtelen kinyitotta a száját, és úgy bámult rám. Aha, tehát így értette. Nem, kicsit sem zavaró, ha így fog nézni. Az egész könyvtár zengett a röhögéstől, Kardos pedig ellökte magát a polctól, és idegesen megrázta a mutatóujját.
- Nagy Zsolt, csendben figyelsz vagy kimész!
- Ma-hadok - "mondta" Zsolti, legalábbis tátott szájjal így hangzott.
(...)
- Nos. Köszönöm, remek előadás volt - nézett rám a tanár, aztán Cortezhez fordult. - Neked pedig köszönöm, hogy hoztál diákokat a szakkörre, továbbá hogy pofátlan módon végigaludtad az egészet - jegyezte meg szigorúan.
- Semmiség - mosolygott szemtelenül Cortez.

- Mi az? - lépett hozzánk Virág, és kérdőn nézett hol rám, hol pedig Kingára.
Azonnal beavattuk Edina új tervébe, és csengetésig "pletykáltunk" egy sort. Kinga tényleg mindig, mindent tud. egyszer megkérdeztem, hogy honnan szedi az infóit, de azt mondta, "nem adhatja ki a forrását" (?).

Durand duplafranciája után duplamagyarunk volt Kardossal, aki elég rossz passzban jött órára.
- Avantgárd - kezdte köszönés nélkül.
- Magának is! - kiáltotta Zsolti, mire mindenki felröhögött. A tanár lecsapta a naplót az asztalra, és felnézett az osztályra. - Nagy Zsolt a táblához, a többi csendben marad.
- Most miért? Nem csináltam semmit - vitatkozott Zsolti.
- A táblához.

- Tizenkettő bé! Miért hallok panaszt rátok a második héten? - kezdte szigorúan.
- Mert az első hét csak két nap volt - válaszolta Zsolti sajátosan. Ő félreértelmezte az ig. helyettes kérdését, és tulajdonképpen azt indokolta meg, hogy miért nem a múlt héten érkezett ránk a panasz.

- Milyen órátok van? - kérdezte gorombán.
- Nekem svájci - felelte Dave büszkén.
- Fiam, ne szórakozz velem - rázta meg a fejét a gondnok.
- Nem szórakozom. Nézze csak meg! Apámtól kaptam. Márkás - indult meg a gondnok felé, de Cortez megragadta a zakóját, és visszarántotta.
- Mi az? - kérdezte Dave értetlenül.
- Ma csak hat óránk volt - mondtam a gondnoknak.
- Áá, hogy olyan óra - esett le Dave-nek.

Facebook 5/? - Dave-től kaptam egy meghívót péntek estére. "Végzős grillparti Zsoltiéknál". Mivel minden osztálytársam visszajelölte, hogy megy, így én is. De mi lenne, ha mivel úgyis napi kapcsolatban vagyunk, a net helyett olyan elavult, ősrégi formaságokkal próbálkoznánk, mint például a személyes megbeszélés? Csak egy ötlet.

- Én pedig nem figyeltem - húztam el a számat.
- Hőőőőő - kurjantották a többiek, amiért azt mertem mondani, hogy nem figyeltem egy órán.
- Jó, tudooom - nevettem fel. - De csak mert sms-eztem - ismertem be.
- Hőőőőőőőőőőőőőőőőőő! - óbégattak még hangosabban, jelezve, hogy nem hisznek a fülüknek. Én sms-eztem, órán??? Nincs mese, világvége-hangulat.
- Cortez nem volt itthon, és egyébként is, ez első nap volt, a négy ofő alatt. Amúgy soha nem sms-eznék, és mindig figyelek - mondtam büszkén.
- Na, azért - röhögtek ki.

- A krumpli nem zöldség - mondta Zsolti.
- Akkor mi? - tette csípőre a kezét Kinga.
- Krumpli - érvelt Zsolti, szerinte teljesen logikusan.
- Zöldség - vágta rá Kinga.
- Hogy lenne már az? Nem is zöld! - rázta a fejét Zsolti.
- A paradicsom sem zöld - nevettem el magam.
(...)
- Tanárnő! - kiáltotta.
- Ide ne hívd - hőkölt hátra Ricsi.
Ekkor már késő volt, a biosztanár odalépett hozznk, és a napsütésben hunyorogva nézett ránk.
- Tanárnő ugye, hogy a burgonya is zöldség? - kérdezte Kinga azonnal.
- 12/b. Mit csináltatok ti az elmúlt években az óráimon? - ingatta a fejét.
- Őszinte legyek vagy kedves? - vigyorgott Ricsi. Az egész társaság felröhögött, Baranyai pedig, figyelmen kívül hagyva a beszólást, nekikezdett a kiselőadásnak. Származási ország, törzsek, osztályok, felépítés stb. És végül, csengetésre kiderült. A krumpli zöldség. Egy ebédszünetünk bánta.

- Szia - szóltam bele, amikor a vonal végén meghallottam Cortez hangját.
- Ki vagy? - kérdezte unott hangon.
- Ööö... - töprengtem. - A barátnőd.
- Melyik? - oltott tovább, én pedig elröhögtem magam.
- Haha. Az, amelyik ma vásárlásnál meg tudta különböztetni a cukkinit az uborkától - közöltem büszkén.
- Ügyes. Nem véletlenül te vagy a kedvencem.

- Végre leráztam Cortezt, már vártam, hogy hívj, Pisti - szóltam bele. Cortez akkorát röhött a vonal másik végén, hogy önkéntelenül is elmosolyodtam.
- Pisti? - kérdezte nevetve. - Pistivel csalsz meg?
- Mi bajod Pistivel?
- Á, nem, semmi. Biztos jó arc.
- Nagyon - erősködtem.

Én közben adtam Robinak egy paradicsomot, mert gondoltam, megenné vagy valami ilyesmi, de kiderült, hogy csak azért kellett neki, hogy fejbe dobja vele Andrist. Ezért többet nem kaptak.

Dave érkezett meg, szemmel láthatóan izgatottan.
- Mitől vibrálsz? Jött egy körte logós konkurencia az apple ellen? Muhahaha - röhögött Zsolti az "oltári nagy" poénján.

- De én is írtam, arról miért nem beszélünk? - nyújtogatta a kezét Zsolti.
- Mert a "hogyan látod magad 10 év múlva?" kérdésre nem fogadom el azt a választ, hogy "jóképűnek" - közölte Vladár.

Macu meg az egyik tizedikes lány adatlapját csekkolta, és örömmel közölte, hogy három közös pont is van az életükben, tehát simán összeillenek. A három dolog egyébként a Túró Rudi, az I <3 Nyár és a Másnaposok című film. Tényleg, őket egymásnak teremtették. :)

- Rendben - biccentett az ig. helyettes. - Rajtatok tartom a szemem.
- Itt tetszik hagyni nekünk? - kérdezte Zsolti. Ekkor nem bírtuk tovább, kitört belőlünk a töhögés. - Mert rakhatnánk, mondjuk, a tanári asztalra.
- Az agyamra mentek - fújtatott Máday, aztán kifelé indult.

- Na, meg is van - rántott ki a táskája alól Zsolti egy pólót. - Tessék, ezt neked csináltattam - nyomta Ricsi kezébe.
- Mi ez? - hajtotta szét, és kérdőn nézte a fehér póló elején a képletet. - H2OPOK? - ráncolta a szemöldökét. (...)
- Vizipók - mondtam fájdalmasan.
- Muhahahaa - szórakozott Zsolti saját magán. Nos, igen. Ő és a 90-es évek poénjai. No comment.

- Bárki ülhetett volna mellettem a gépen. Nem érdekel. Egyetlen emberre lettem volna kíváncsi, ha ő nincs velem, akkor mindenki elmehet a...
- Értem - virultam ezerrel. Vagyis, várjunk csak. Az, ugye, én vagyok: Meg sem kellett kérdeznem, Cortez a töprengő fejemet látva elröhögte magát.
- Igen, te - erősített meg. Hűűű :)

- Unalmas, tipikus, és túlretusáltad - fújtatott dühösen.
- Nem is retusáltam! - háborodtam fel azonnal.
- Ó, tehát azt mondod, hogy Gondos tanárnőnek így fénylik a homloka?
- Szerinted miért gondolják a Szent Johannások, hogy Alien??? - förmedtem rá.
- Jó, nem érdekel, csinálj vele valamit, mert nem járulok hozzá ehhez a pocsék képhez.
- Argg! - morogtam. Tényleg morogtam volna? Lehet. Kinga kihozza belőlem az állatot. Ezek szerint a szó szoros értelmében.

- Ne nézz hülyének, nem áll jól - vonta fel a szemöldökét Kinga. - Milyen panaszaid vannak még? - kérdezte.
- Mi? - nézett rám Virág tanácstalanul.
- Válaszolj Dr. Szatmáry főállatorvosnak - mondam szórakozottan.
- Azt hiszed, vicces vagy, Renáta? Mert közlöm, hogy nem - torkolt le.
(...)
- Hagggyál már, nem megyek orvoshoz! - kezdett pánikolni. - Amúgy meg, tudom, mi bajom van. Kigugliztam - közölte.
- Netdoki? Ennél már nem is lehetne rosszabb - motyogta Kinga fájdalmasan. Gyűlöli, ha valaki a neten felállít magának egy diagnózist, orvos nélkül.
- Beírtam minden tünetem, és elég rossz eredmény jött ki - közölte Virág halk, rekedtes hangon, a szemében pedig ott volt a riadalom.
- Pontosabban? - kérdezte Kinga gyanakodva.
- Oké. De ne ijedjetek meg, mert gyógyítható. Csak izé. Elég rosszul hangzik - biggyesztette le a száját.
- Nyögd már ki! - parancsolt rá Kinga.
- Jó. Szóval. Uhh. A tünetek alapján biztos, hogy... nekem... jaj. Szóval prosztatagyulladásom van - mondta ki. Én mosolyogva a szám elé kaptam a kezem, Kinga pedig lehunyt szemmel egyszerűen megfejelte a mosdó csempéjét. Egymás után háromszor.

- Nagy Zsolt! - szólt utolsóként Máday örök kedvencére.
- Tessék mondani, Máday néni! - pislogott nagyokat Zsolti.
- Normálisan nézel ki, és nem érkezett rád panasz. Nem szeretem, amikor így sunnyogsz. Mire készülsz? - kérdezte összehúzott szemmel.
- Máday néni, ne tessék már gyanusítgatni. Én igyekszem belopni magam az ön szívébe, annyira bánt, hogy így tetszik viselkedni velem.
- Én ezt nem veszem be. Figyellek! Az ott a pólódon, nem...
- Csókolom, mennünk kell órára - intett Zsolti, és gyorsan elsietett a lépcsőn. Igen, a pólóján valóban Gondos tanárnő volt, "Hagyd a wookie-t nyerni!" felirattal, ami a Star Wars Chewbaccájára utalt. Hát, ezért én is berágnék. :)

- Mr. O'Realy! Hávárjúúú?
Az egész osztály felröhögött, az angol tanár pedig zavartan megköszörülte a torkát, és válaszolt neki, úgy három mondatban, aminek a vége ráadásul egy kérdés lett.
- Mit mondott? - forgolódott Virág.
- Passz - húztam be a nyakam. A jelek szerint Zsolti sem tudta, mert csak annyit válaszolt, hogy "Yes".
- Yes? - ráncolta össze a szemöldökét a tanár.
- No - változtatta meg a véleményét inkább Zsolti.
- No? - kérdezte a tanár, most már teljesen összezavarodva.
- Yes. No - rágta a szája szélét Zsolti. - Jó, mittom én. Akkor maybe - legyintett.

- Nemáár. Ki kell mosnom a hajamból a kólát.
- Hallod, pont a kóla zavar? Annyi minden lehet a te hajadban - vihogott Zsolti.
- Tényleg. Eltűnt a MacBook-töltőm. Már mindenhol néztem, lehet, hogy Ricsi hajában van? - szállt be Dave is a hülyülésbe.
- Le lehet szállni a hajamról - röhögött körbe Ricsi büszkén.

Már indulni készültem Zsoltiékhoz, amikor megszólalt a telefonom. Az Always Look on the Bright Side of Life című Monthy Python-dal szólt emelkedő hangerővel, és hirtelen azt sem tudtam, ki csörög így, mert az életben nem hívott még ez a dallam. Kérdőn néztem a kijelzőre, amin Gábor neve villogott. Jé. Mióta ez Gábor csengőhangja? Vagy egyáltalán ki állította be? És amúgy. Telefonáltunk mi már Gáborral? Érdekes.

- Te, ugye, nem akarsz keringőzni?
- Te mennyire akarsz? - kérdezett vissza.
- Nos. Ha azt vesszük, hogy kilencedik óta ezt tervezem, és eddig minden alkalommal végigbőgtem a Once Upon a December című dalt, és az elmúlt években semmi másban nem reménykedtem, csak hogy majd tizenkettedikben esetleg veled... - hadartam. - Nem, nem akarok, egyáltalán nem fontos.
- Szerinted erre nemet tudok mondani? - sóhajtotta.
- Remélem, nem - virultam azonnal.
- Keringő?
- Keringő - mosolyogtam, majd lábujjhegyre állva megcsókoltam.

- Egy pillanat, tartsa, keresnek a másikon - hajolt Dave a MacBookja elé, ahol a skype csörgött folyamatosan. Lefogta fél kézzel a telefonját, és odaszólt Macunak. - Intézd, ez a meghívókészítő cég - Macu felvette a fülest a fejére, megpöckölte a szája elé lógó mikrofont és beleszólt.
- Felmayer Dávid asszisztense, miben segíthetek?
- Elvannak - jegyeztem meg.
- Jó ötlet volt ez? - kérdezte Cortez.
- Persze. Maximum a CNN is közvetíteni fogja az utolsó évünket - vontam meg a vállam. Belefér, miért ne? :)

- Kinga, kivagyok - mondtam lehunyt szemmel.
- Hogyhogy ki vagy? Renáta, te Renáta vagy. De az ilyen jellegű játékokat miért nem Virággal játszod? Az ő agyi képessége pont eddig terjed.
- Nem. Úgy értem, ki vagyok borulva.
- Ó. Így már más. Te jó ég, mi történt? Várj. Nem sírós a hangod, tehát nem álmaid hercege dobott ki. Nem tűnsz riadtnak, úgyhogy nem a kedvenc könyved esett bele a fürdőkádba. Nem vagy megdöbbent, ergo az sem történt, hogy végre rájöttél, mennyire unalmas vagy. Hm. Tippem sincs, mi lehet a bajod. Eredetileg nem érdekelt, hogy mit akarsz mondani, de így, hogy ezeket a lehetőségeket kilőttem, tulajdonképpen egészen izgatott lettem. Na, nyögd ki - fejezte be. Említettem már, hogy Kingával egy beszélgetés úgy 90/10 arányban az ő monológjából áll?

Olvasókör 5/4 - Kardos tartotta az előadást, Csehov munkásságáról beszélgettünk. Mondjuk, Zsolti beordította, hogy "Csehov? Az Sirály", mire mindenki felröhögött...

- Nyugi, Zsák, ha kirúgnak otthonról, csövelhetsz a garázsunkban - ajánlotta fel Zsolti.
- Merci - mosolyodott el halványan, és a feszült szituációtól függetlenül ezen mindannyian felnevettünk.
- Sajnálom, Jacques - simítottam meg a karját. - Nem akarsz esetleg Pécsett bölcsészkarra járni? - érdeklődtem.
- Pardon? - nézett rám kérdőn.
- Semmi. Csak vicceltem - legyintettem, aztán feltápászkodtam mellőle.

- Hé! A Holló velem mér' nem akart táncolni? - háborodott fel Robi.
- Ööö... Mert. Tudod... - kezdtem, aztán megpróbáltam kicselezni. - Végül te kivel is táncolsz? - váltottam témát brutál feltűnően. Szerencsére Robi simán bedőlt.
- A nagy mellű tizedikes kis mellű barátnőjével - mondta röhögve, mire a fiúk füttyögni meg tapsolni kezdtek.

- Kinga, minden rendben? - álltam meg egy pillanatra a terem előtt.
- Miért nyaggatsz ezzel? - ráncolta a szemöldökét.
- Mert úgy látom nem vagy százszázalékosan itt. Fejben.
- Adok egy jó tanácsot Renáta. Te törődj a magad dolgával, kreálj álproblémákat, magyarázz félre minden szituációt, hogy meglegyen a napi kételkedésadagod, és ha kifogytál, kezdd újra a morfondírozást. Csak engem hagyj békén - nyitotta ki erőszakosan az ajtót az orrom előtt, és becsörtetett a terembe. Na, ezt jól megkaptam.

Ricsinek ma volt az első nulladik órája kémia felkészítőből, és hallani akartam, hogy ment neki. Tulajdonképpen egész jól, azt mondta, ma megtanulta, hogy a periódusos rendszerben mit jelent a "hö" (H=hidrogén) meg a "cö" (C=szén). Miközben Ricsin röhögtünk, megállapíthattam, hogy egy igazi "vö" (vegyész). :)

Mivel még nem érkezett meg a tanár, odasétáltam a radiátoron ülő Cortezhez, aki valamit... olvasott. (???!!!)
- Maradj így, csinálok egy képet - álltam meg előtte, mire mosolyogva felnézett rám. - Csak vicceltem. Meglepődtem, hogy olvasol.
- Mi? Olvasok? - kérdezte döbbenten. - Tényleg! Ezek betűk! És sorok! Ne, nem bírom! - szólt tettetett ijedtséggel, és elhajította a magazint, ami szétnyílva zuhant a földre.
- Jó, csak fura volt - mondtam zavart mosollyal.
- Reni. Tudom, hogy ez neked fura - kezdte Cortez, megfogva a kezem. - És lehet, hogy ez most sokkolni fog. De azt hiszem, ideje elmondanom.
- Igen? - vigyorogtam önfeledten.
- Nem csak arról van szó, hogy tudok olvasni. Szoktam is.
- Ez tényleg sokkolt, azt hiszem, le kell ülnöm.

- Neked ki a párod tündérlány? - kérdezte Krisz Virágtól, aki tanácstalanul forgolódott, tekintetével folyamatosan Ricsit keresve, aki éppen akkor ért vissza a mosdóból.
- Én vagyok. A tündérsrác - mondta Ricsi, mire mindenki felrögöhött. Krisz nézte, ahogy a raszta, piercinges, fültágítós, adidas pólós "tündérsrác" átvonul a párok között és büszkén megáll Virág mellett. Krisz vigyorogva bólintott, aztán tekintetével csekkolta a párokat.

Háromnegyed óra elteltével volt az első (és mint utóbb kiderült, egyetlen) szünet, úgyhogy fáradtan zuhantam le a földre, és előszedtem a táskámból a zsömlém, amiben májkrém volt. Bah! Anyu tényleg berágott rám.

- Ren, akkor te bölcsész leszel? - kérdezte Ricsi.
- Úgy tűnik - morogtam kelletlenül.
- Mit csinál egy bölcsész? - kérdezte Macu.
- Várj, én tudom! - kért szót Zsolti izgatottan. - Hogy is van? "Bölcsész leszek, fát nevelek" - jutott eszébe.
- Hülye! Az "Kertész leszek, fát nevelek" - forgatta Kinga a szemét.
- Nekem mindegy - röhögött fel Zsolti.
- Akkor most kertész leszel, Ren? - értetlenkedett Ricsi.
- Igen. Az - bólintottam, aztán elnevettük magunkat.

Andris kapott egy kettest, mert le tudta olvasni a számról a választ, Robi azonban félreértette a segítségem, és amikor Barka az első világháborúról kérdezte, hogy ki üzent hadat a monarchiának, én a fejemmel biccentgettem az előttem ülő felé. Robi határozottan bólintott, afféle "értem, kösz" stílusban, és közölte, hogy "Jacques". Én úgy értettem, hogy a franciák... Na, mindegy. Óriási egyest kapott, viszont a pozitívum, hogy egész nap ezen röhögtünk.

A digitális fotó ugyan nem sárgul el, de a régi barátságok igen. Vajon mindenkivel így történik majd? Szétszéledünk érettségi után, és egyszer csak elfeledjük egymást? Vajom elmúlik minden, ha végeztünk? Vagy erősebb a barátságunk, mint az épület, ami összezár minket? Szentimentális hangulatomban felnyúltam az asztalomra egy zsepiért, és a szememet törölgetve gondolkoztam.

Jacques a Zsoltitól kapott, feliratos pólóban (Szeretnél befogadni egy kedves francia srácot? Nem beszél, szobatiszta. Hívd ezt a számot...) ücsörgött Gábor mellett, és sudokut fejtettek, ügyet sem vetve a lármára, ami körülvette őket.

Reggel lelkiismeretesen felkeltem, megszárítottam a hajam, majd feltettem egy baseball sapkát (fotós vagyok, na), aztán felöltöztem. Farmer, tornacipő, hosszúujjú póló, rá pedig egy mellény. A tükörképemet látva nem tudtam eldönteni pontosan, hogy úgy nézek ki, mint egy fotós, vagy mint egy hülyegyerek, de mindegy, azért elindultam.

Hazafelé sétálva a dombon Kinga mondott valamit, ami rá egyáltalán nem jellemző, úgyhogy kicsit ledöbbentem.
- Köszönöm, hogy meghallgattál - szólt olyan halkan, hogy egy ideig azt hittem, csak a szél fütyült a fülembe ilyen megtévesztő mondatot. Óvatosan Kingára lestem, aki továbbra is maga elé nézett, le nem véve a szemét az útról.

- Tizenkettő bé! Mire véljem ezt? - kérdezte vészjóslóan.
- Máday néni! Nem mi voltunk! Az a-sok eltorlaszoltak minket, tessék kiszabadítani! Félek! - kiáltotta Zsolti.
- Nagy Zsolt, minek nézel te engem? A termet belülről torlaszolták el, hogy lehettek volna az a-sok???
- Úgy, hogy leleményesek.
- Elég legyen ebből! Azonnal pakoljatok mindent vissza a helyére! Ne mondjam még egyszer!

Mondjuk, van, akinek máshogy telik a reggel. A suli elé érve például Virág nagy dilemmában volt. Nem emlékezett, hogy fésülködött-e.
- Hogyhogy nem emlékszel? Virág, ne legyél igénytelen - forgatta a szemét Kinga.

- Amit a legjobban szeretek Emóban, az az, hogy egyáltalán nem erőltetett. Bírom, ha festékes a ruhája, a keze, az arca, a bakancsa. Bírom, hogy elmegyünk kajálni, és bármit megeszik, sőt, szerintem azt se tudja, mi az a szénhidrát. Bírom, hogy mindig hangosan röhög, és nem érdekli, hogy másik mit gondolnak róla. Bírom, hogy fura ruhákat hord, hogy idétlenségeket néz, hogy magasról tesz a divatra, hogy minden rohadt "cuki" kép láttán visongani kezd, és állandóan meg kell ígérnem, hogy megszerzek neki valami kisállatot. Bírom, hogy nem nyafog a robogón, hogy bármilyen filmet megnéz, hogy tudok vele playstationözni, hogy lehet vele röhögni és hogy akármikor csinálhatom ezt, mert nem jajgat érte - mondta, aztán hirtelen odanyúlt Virághoz, és két kézzel összekócolta a haját. Virág tényleg nem kezdett el vinnyogni, csak hangosan nevetve hagyta, hogy Ricsi a fél karjával megragadva magához ölelje, majd folytatta. Kit érdekel? ha ma elfelejtett fésülködni? Ez legyen a legnagyobb hibája - vonta meg a vállát. - Teszek rá. Nézd meg őket - biccentett Edináék irányába, akik hárman igyekeztek a suli felé, konkrétan a teljes őszi divatkatalógusba öltözve. - Belőlük van egymillió. Emóból csak egy.
Azt hiszem, mindent összevetve ez volt a legszebb vallomás amit valaha hallottam. Virág zavartan bámulta a bakancsa orrát (tényleg mindig olajfestékes), a fiúk egyetértően biccentettek, Kinga pedig összefont karral nézte őket.
- Tudod, Ricsi - mondta végül -, azontúl, hogy ez gyomorforgatóan teátrális szerelmi vallomásnak hatott, értem, hogy mit akarsz mondani. És most, hogy mindkettőtök arcára kiült az őszinte sötétség, minden bizonnyal azért, mert egyikőtök sem tudja, mit jelent a teátrális szó, azt kell mondjam, ti igazán összeilletek. - Ha minden igaz, ez Kingától bók volt. Vagy valami olyasmi.

- Azt írja, előző életedben lány voltál.
- Éljen - bólintottam. Ezt azért jó tudni.
- Franciaországban éltél, a 19. században.
- Ó, de jó! - lelkesedtem. Imádom Franciaországot.
- Csipkeverőként dolgoztál, egyedül éltél, vénlányként.
- Mi? - hüledeztem döbbenten.
- Hű. Renátának még a mostaninál is unalmasabb volt az előző élete. Ehhez csak gratulálni tudok - biccentett Kinga gúnyosan.
(...)
- Na, te jössz Kinga - ütötte be Macu Kinga számait - Azt írja, Angliában születtél, az 1800-as évek végén. Kritikusként dolgoztál, és a második világháborúban bombatalálat ért.
- Ez nem Kinga! - mondtam értetlenül. - Ez Virginia Woolf.
(...)
- Valaki nem bírja elviselni az előző életemet... - hümmögött Kinga, afféle "én nyertem" stílusban.
- Nem arról van szó, hogy nem bírom elviselni. Csak ez egy baromság.
- Halgass, csipkeverő - förmedt rám Kinga gorombán.
(...)
- Na jó, Virgina és Csipke - szólt ránk Dave. - Majd most kiderül, mennyire igaz. Macu, írd az enyémet - kezdte diktálni, Macu pedig sebesen gépelt.
- Rendben. Dave előző élete. Az amerikai polgárháború idején születtél...
- Ez teljesen rendben van - bólintott Dave.
- ...egy házaspár második lányaként - folytatta Macu.
- Na, menj a fenébe - hőbörgött Dave.
- Mi az? Tényleg ez van ideírva - mutogatott Macu a képernyőre, mi pedig szakadtunk a nevetéstől.

- Bolond vagy - nevetett fel Cortez. - Na, komolyan. A továbbtanulás?
- Az is. De a jelen helyzetben nagyon úgy tűnik, hogy vadászpilóta leszek.
- El fogom venni tőled azt a könyvet - közölte Cortez.
- De most komolyan. Te látod a jövőt? - váltottam stílust.
- Én nem, de jóban vayok az orákulummal. Majd bemutatlak neki - mondta, mire megint felnevettem.
- Komolyan kérdezem. Megijeszt, ami Kingáékkal történt.
- Helyben vagyunk - mondta Cortez.
- Nem, mármint... tudod... ők nem illettek össze, és szakítottak. Virág és Ricsi nem illenek össte, de tök jól megvannak. És mi?
- Mi van velünk?
- Mi lesz velünk? - javítottam ki a kérdést. (..)
- Mi lenne? Te vadászpilóta leszel, én pedig majd sírva nézem a híradót. Mint egy Sparks-történet, csak fordított szereposztásban.

Reggel Virág örömmel mesélte, hogy este ő is lecsekkolta a "mi voltam előző életemben" oldalt. Neki az jött ki, hogy delfin (?). Van egy olyan érzésem, hogy ő rossz oldalon járt, de mindegy, totál boldog volt ettől.
- Virág, a delfin az egyik legokosabb állat. Már csak ezért sem lehet igaz - nézett rá Kinga komolyan.
- Ezt hogy érted? - pislogott Virág.
- Éppen erről beszéltem - bólintott Kinga a szemét forgatva.

- Nagy Zsolt! - förmedt rá Zsoltira Máday.
- Máday néni! De csinosnak tetszik lenni ma! - próbálkozott Zsolti. Talán ez volt a Szent Johanna történelmének legbénább hazugsága.
- Na, ide figyelj, Nagy Zsolt! Két perced van, hogy leszedd a dalodat a videómegosztó oldalról, különben hívom a szüleidet - sziszegte dühösen.
- De mér'? Az egy óda, magához! - értetlenkedett Zsolti.
- Óda? Ódaaa? - kerekedett el Máday szeme. - Jó, hogy mondod. Ez idáig nem tudtam, minek nevezzem a "Máday néni csirkét süt" dalodat. Szedd le! - üvöltötte vörös fejjel.

- Mi a pálya, Ren? - kérdezte.
- Semmirekellő vagyok - mondtam ki őszintén, amit gondoltam.
- Te is? - nézett rám vidáman. - Az jó. Leszünk együtt azok?
- Persze. Ketten sokkal jobb - bólintottam.
- Reni, ne viccelj már - rágózott Cortez a padján ülve. - Te nem vagy semmirekellő. Ricsi tényleg az... - mondta, mire Ricsi felröhögött hintázás közben.
- Kösz, ember - biccentett.
- Alap - legyintett Cortez.

Csengetéskor Kardos bejött a terembe, és megkért minket, hogy "nyughassunk". Ez leginkább Zsoltira értette, aki valamilyen különös okból kifolyólag a padját fejelgette, állítása szerint azért, hogy "belenyomódjon az arca", így hagyva emléket magáról az utókornak. Hm.

- Aha. Megvan - mondta Ricsi elégedetten, miközben kivett egy szendvicset a táskájából. Megszagolta, aztán fintorogva körbenézett. - Ez vajon mikori? - kérdezte, végül megvonta a vállát, és kibontotta a fóliából. - Megyek, megkóstoltatom először egy kilencedikessel. Ha túléli, megeszem. Ha nem... így járt - indult kifelé a teremből, én pedig szórakozottan néztem utána. Szegény kilencedikesek.

- Na, és Cortez, nem félsz őt a bölcsészkarra engedni? - kérdezte Zsolti (..).
- Kéne? - kérdezett vissza Cortez furán.
- Képzelj el egy előadót - mutatott maga elé Zsolti a két karjával, mi pedig vizuálisan magunk elé is képzeltük. - Ott ül Reni a könyveivel középen, és úgy száznegyven Neményi veszi körbe. Muhahahaa- röhögött Zsolti jóízűen a saját poénján. Kínosan mosolyogva ingattam a fejem, közben meg Cortez reakcióját lestem, aki szórakozottnak tűnt.
- Engem csak az érdekel, hogy az igazi elég messze legyen - felelte.

- Nem mindegy, hogy vegyész, vagy bölcsész? Francot érdekli, hogy milyen ,,ész" leszek. Valamelyik.
- Látod, Ricsi. Ez az, ami te biztosan nem lehetsz. Valamilyen ,,ész". - szólt oda Kinga.
- Menj már! - szólt rá Ricsi röhögve. - Lehetek ,,ész".
- Ja. Pen-ész - jutott Zsolti eszébe.

- Reni problémás? - kérdezte a nő hitetlenül.
- Nagyon - bólogatott anyu szomorúan.
- Nem úgy néz ki - mondták szinte egyszerre.
- A minap este kilógott a ház elé, hogy a barátjával találkozzon! - panaszolta anyu, amolyan "ez hallatlan" stílusban.
- A mi lányunk a nyáron azt mondta, "majd jövök". Gondoltuk, pár óra múlva. Öt nappal később jelent meg. Valami fesztiválon volt. Na, az problémás - mesélte idegesen apu kollégája. Anyu és apu kérdőn összenéztek, és szerintem konstantálták, hogy a két eset valóban nem ugyanaz... Szerintem sem. :)

- Na, szóval - lépett hozzánk Dave, aki akkor ért oda, és azonnal úgy döntött, hogy a középpontba kerül. - A hétvégén volt egy kis időm...
- Dave, neked csak az van. Muhaha - röhögött fel Zsolti.

- Ezután elzárom a jelszavam... - mesélte.
- A széf kulcsát pedig lenyeled - fejezte be Zsolti, mire felröhögtünk.
- Nem, nem nyelem le. De biztos helyre teszem - mondta sejtelmesen.
- Dave, őszintén - nézett rá Ricsi. Ki akarja feltörni a kis játék széfedet? Vagy arra nem gondoltál, hogy ha valaki a széf közelébe jut, akkor nem szenved vele, hanem az egészet megfogja és elviszi?
- Hová gondolsz? - nézett Dave furán. - Rögzítve van az asztalomhoz.
- Te beteg vagy - veregette meg a vállát Zsolti.
- Elővigyázatos - helyesbített.

- Hoztam a házit. És Kardos üdvözletét - vigyorogtam.
- Nekem is hiányzik - bólintott Cortez, aztán leült a fotelbe.

Apu már a ház előtt ácsorgott, amikor megérkeztünk.
- Itthon hagytam a kulcsom.
- Előfordul - vontam meg a vállam. - Régóta vársz?
- Úgy tíz perce. De nem baj, addig megnéztem, hogy minden rendben van-e az ereszekkel - felelte. Hát, az unalomnak tényleg nincsenek határai.
- És minden rendben az eresszel? - kérdeztem mosolyogva.
- Fogalmam sincs, nem értek hozzá - mondta, aztán ahogy kinyitottam az ajtót, apu be is ment. Azt hiszem, megviselte az a tíz perc, amíg kint ragadt.

Amúgy meg a nap beszólása Virágé, aki műsor közben megkérdezte, hogy "az ott István király?". Nos, október 23-án kötve hinném, de szép próbálkozás volt, hangos röhögéssel értékeltük, egészen addig, amíg Máday a vonalzójával fejen nem csapta Zsoltit.

- Minden rendben? - állt meg mellettünk egy eladó, és ahogy ránéztem a szétbőgött fejemmel, döbbenetet fedeztem fel az arcán.
- Persze. Csak nagyon szereti Hemingwayt. Mindig meghatja - legyintett Cortez, én pedig sírva elnevettem magam.

- Szeretném, ha tudnád, hogy nem vagy egyedül és számíthatsz rám, akármi is lesz - mondtam. Cortez bólintott, és az ujjaimra kulcsolta a kezét.
- Én meg szeretném, ha tudnád, hogy nem hagynálak itt.
- Oké - suttogtam fülig érő vigyorral.
- És ne sírj többet, gyűlölöm, ha sírni látlak.
- Csak azért sírtam, hogy megkapjam a Hemingway-kötetet - jegyeztem meg, aztán mindkettőnkből kitört a nevetés.

- Ren, miért nem írtál vissza Face-en?
- Büntiben vagyok, nincs gépem.
- Akkor nézd meg mobilról.
- Mobilom sincs.
- Az cink. Akkor DVD-zz.
- Ööö... Az a helyzet, hogy a távirányítómat is elvették.
- Basszus, megszívtad. Mit csináltál, megöltél valakit, hogy ezt érdemeld? - kérdezte röhögve.
(...)
- Vegyél neki virágot anyák napjára, attól mindig meghatódnak - tanácsolta Ricsi.
- Oké, de október vége van - mondtam nevetve.
- És?
- Anyák napja májusban van.
- Vegyél neki előre. Mittom'én, Ren, oldd meg valahogy.

- Nem, nem zavar. De remélem, Renáta, hogy hamar túlteszed magad a szakításunkon. Tudom, nehéz és hirtelen jött, de erősnek kell lenned és tovább kell lépned - tette a vállamra a kezét, és olyan gúnyt éreztem a hangjában, hogy szinte mart.
- Jó, értem, nem kéne, hogy megviseljen, csak még mindig olyan fura.
- Te jó ég, hol van Zsolti? - sóhajtotta Kinga forgolódva, aztán megakadt a szeme az ajtóban álló fiún, és odakiáltott. - Zsolti! Gyere ide!
- Először azt hittem, egy kutyához szóltak, de aztán rájöttem, hogy csak te hívsz - állt meg mellettünk Zsolti vigyorogva.
- Na jó, itt van Renáta, beszélj vele, nekem elfogyott a tartalék türelmem is.

- Dave, gyere, meló van - passzolt le vidáman, Dave pedig felállt a helyéről, és hozzánk lépett.
- Dave, most már dilidokit is játszol?
- Csak ülj ide, dőlj hátra kényelmesen, és mondd, mi a baj - mutatott Dave a székemre.
- Szerintem semmi - mondtam, és kérdőn körbenéztem, hátha valaki még megdöbben a szituáción. Nem, ilyesmin már senki nem lepődik meg.
- Remek. Akkor ezzel meg is volnánk - hagyott ott Dave, mint aki jól végezte dolgát.

- Minek öltözzek be pénteken? - kérdeztem.
- Majd kitalálom - legyintett Cortez.
- Helyettem? De hát... - néztem furán.
- Reni, nem láttál horrorokat, és utoljára mondom, a Harry Potter sem az.
- Jó, de azért ijesztő, nem? - próbálkoztam.
- Nem. Bízd rám a halloweent - húzott magához, én pedig mosolyogva megvontam a vállam. Akkor is félelmetes néha a Harry Potter. :)

Rémes éjszakám volt, iszonyatosan kialvatlanul keltem. Nem csoda, mivel hajnali fél négykor arra ébredtem, hogy valaki bökdös. De komolyan. Először azt hittem, csak álmodom, de miután nagyon is valósnak éreztem a bordámba nyilalló fájdalmat, lerugdostam magamról a takarót, és szanaszét álló hajjal, eléggé idegesen keltem fel. Az ágyam mellett a szüleim álltak, és nem vicc, valami célszerszámmal bökdösték az ágyneműmet. Amikor rekedten megkérdeztem, hogy mégis mi történik, megnyugodtak és kimentek. Oké, reggel azt hittem, álmodtam az egészet, de amikor nulladik előtt a hajnali tejeskávémat ittam a konyhában, rákérdeztem. Anyu lazán elmesélte, hogy benéztek "rutinellenőrzés-szerűen" a szobámba, és miután csak egy nagy halom ágyneműt láttak (az alatt voltam én), azt hitték, kitömtem az ágyam, és megint kiszöktem. Hát, ezért bökdöstek éjjel. Óriási. És ami a legviccesebb, hogy nem szólhatok érte semmit, mivel már egyszer kiszöktem, tehát eleve én vagyok a bűnös. Úgyhogy a közeljövőben számíthatok még ilyen éjjeli razziákra. Viszlát, nyugodt éjszaka, viszlát, gondtalan alvás, és viszlát, normális szülők.

- Nem tudom, kinek az eszement ötlete volt, de azonnal szedjétek le Karcsit az online aukciós oldalról! Miféle dolog ez? - kérdezte elképedve.
(...)
- Mi? Mit csináltatok? - kérdeztem értetlenül. Abban a pillanatban Dave már elém is tartotta a telefonját, hogy csekkoljam a nagy poént. Oké, nem tudom, hogy sikerült feltölteniük egy embert licitre, de valóban, az auckiós oldalon Karcsi fényképe alatt a következő szöveg volt: Eladó gimnazista fiú. Tartozékok: szemüveg, bicikli. Ár megegyezés szerint. - Ne már! - csóváltam a fejem megrökönyödve.

- Ne felejtsétek, a szünet utáni első órára kérem a beadandó házi dolgozatot a Sorstalanságból - csapta a hóna alá a naplót Kardos.
- Tanár úr! - jelentkezett Dave.
- Mi az, Felmayer?
- Milyen betűtípusban?
- A sajátodban - közölte unottan a tanár.

- Hát, nem! Jobb, ha tudjátok, dobni fogom Andrist, és azzal fogok járni, akivel még soha, senkinek nem sikerült! - dühöngött Edina.
- Borell igazgató úr? - kérdezte Kinga. Annyira ösztönösen röhögtem fel, hogy gyorsan a szám elé kaptam a kezem, Virág azonban nem zavartatta magát, a nevetéstől lefeküdt a padra, és csak fogta a fejét.

Zsolti pedig belelkesedett a veszekedéstől, és elkezdett áriázni (?), kihasználva a remek akusztikát. Őrültekháza volt, egészen magas szinten.
- Mi ez a lárma? - lépett be Máday a terembe, mire mindenki odakapta a fejét.
- Csóközön - intett Zsolti.
- Nagy Pavarotti Zsolt! Miért hallom a hangodat a másik épületben?
- Mert nagyon tetszik engem szeretni - felelte Zsolti.

- Happy Meal Virágnak - tette le a tálcát Virág elé.
- Úúú, köszi - esett neki azonnal a doboznak.
- És Afrika egyhavi élelme Reninek - rakta elém a másik tálcát.
- Nagyon vicces - nevettem fel "sértődötten", és kivettem a Big Mac-em a dobozából. - Miért én eszem a legtöbbet? Ez így kicsit ciki - néztem körbe, konstantálva, hogy előttem van a legtöbb étel.
- Mert nálunk otthon is van kaja - harapott bele Ricsi a hamburgerébe.
- Jogos - bólintottam. Ez így igaz. Nekem jár a Big Mac, tekintettel arra, hogy minden áldott nap túlélem anyu próbálkozását. :)

- Mit bambulsz? Nem érted? Elevenen megnyúzzák az állatokat! - hőbörgött tovább.
- Aha. Mondtam már, hogy baromira fogsz hiányozni? - kérdeztem elgondolkodva. Na, Kingát ritkán látom megdöbbenni, de most megállt benne a levegő.
- Mi van? - kérdezte totál lefagyva.
- Ha elballagtunk. Hiányozni fogsz. Komolyan.
- Te jó ég, Renáta, már megint mit olvasol, hogy ennyire szentimentális hangulatba kerültél? Hagyjál már a hülyeségeiddel - hebegte, de úgy láttam, kicsit zavarban van, úgyhogy inkább ott hagyott, és Zsoltival kezdett el vitatkozni, aki azzal szekálta, hogy "akar egy nercbundát".

- Nem zavar, hogy szakad az eső? - kiáltotta Bálint, aki a kilencedikesekkel ácsorgott az árkádok alatt.
- Az esőt nem zavarja, hogy itt ülök? Én voltam itt előbb - felelte Ricsi. :)

Haller összerendezgette a lapokat, aztán felemelte az elsőt.
- Ricsi egy kémiaérettségit venne - olvasta fel, mire mindenkiből kitört a röhögés.
- Jól jönne - magyarázta.
(...)
- Menjünk tovább. Andris egy doboz kólát venne.
- Ja, szomjas vagyok - bólogatott Andris.
- Ha bármit megvehetnél, ártól függetlenül, akkor az egy kóla lenne? - kérdezte az ofő, nem igazán értve a választ. Andris elgondolkozott a hallottakon.
- Na, jó. Kettőt. Robinak is egyet - változtatta meg a döntését, mire mi felröhögtünk, Haller pedig félretette a lapot.

- Én Benivel néztem Disney csatornát egész szünetben - mosolygott Virág.
- És te nézted az öcséddel, vagy ő nézte veled? - röhögött Zsolti.
- Ööö... Izé. Is-is.

- Ki tudja megmondani miről szólt? - kérdezte Kardos.
- Egyértelműen a fogyókúráról. Valaki éhes, és kenyeret akar enni - közölte Zsolti.
- Hülye, az metafora. Mintha azt mondaná: az vagy nekem, mint Dave-nek az iPad... - szólt rá Dave.
- Ohóóóóó! - kapkodta a fejét Kardos. - Felmayer tudja, mi az a metafora?
- Igen, tudom - felelte büszkén.
- Nagyszerű. Tehát akkor mit mondott neked ez a szonett? - kérdezte a tanár. Dave összefoglalta, hogy számára mit jelentett, de Ricsi beleszólt, hogy ne vonja bele mindenbe az iPhone-t, mert "Sékszpír" tuti Blackberry-s lett volna. Ezen Dave felháborodott, úgyhogy a beszélgetés kezdett elmenni kicsit másfelé, Kardos pedig döbbenten hallgatta őket, és úgy döntött, nem szól bele, mert megtörtént az, ami még soha. Az osztályunk balhés tagjai Shakespeare-en vitatkoztak. Whoa.

Elég soká, majdnem a szünet végén nyílt ki újra az ajtó, amikor is Dave karon fogva bekísért egy nagyon idős, apró öregembert, utánuk pedig a segítője érkezett.
- Üdv, papa! - ordította Andris. A következő pillanatban Kinga arcon csapta egy spirálfüzettel, mire Andris felordított, és mindenki elröhögte magát.

- Stein bá', akkor most ne gyúrjak a szalagavatóig? - kérdezte Zsolti a karját nézegetve, merthogy félő volt, ha a mostani mérete alapján készül az öltönye, szétpattan a varrás a bicepszénél. :)
- Csak tésztát - felelte a szabó, mi pedig felnevettünk.

- Akkor a három lány - nyitotta ki kockás füzetét a szabó, mi pedig izgatottan figyeltük. - Milyen ruhát képzeltetek el?
- Nadrágkosztüm - vágta rá Kinga kapásból.
- Ne már, nem szoknyában lesztek? - hőbörgött Andris.
- Nem - mondtam természetesen.
- Azt hittem, az lesz, amit megbeszéltünk. Miniszoknya, lakkcsizmával, bőrtoppal... - nézett ránk csalódottan Robi.
- Ezt kivel beszélted meg? - nevettem el magam.
- Akkor csak meg akartam. Mindegy, mit szóltok hozzá? - próbálkozott.
- Azt, hogy te egy igazi idióta vagy! - förmedt rá Kinga.

Ami pedig az éjszakai hívogatást illeti, Máday sokkal jobban járt, mint Gondos tanárnő. Az ig. helyettest csak csörgették, a kémiatanárnak viszont bele is szóltak, olyanokat mondtak, hogy: "Halló? Proton vagyok, neutronnal szeretnék beszélni." Szegény tanárnő, a harmadik hívásnál már üvöltött, hogy "megkeserülitek még ezt!!!". Sose fog rájönni, hogy ki volt, a fél osztályt még mindig olyan gyanakodva méregeti, mintha most látná először. Úgyhogy mindegy.

- Holnap semmi olyan nincs, amire most tanulsz.
- Nem holnapra tanulok.
- Akkor?
- Úgy általában. Mindenre.
- Aha. Tehát azt akarod, hogy ha valaki kiugrik eléd egy ház mögül és rád ordít, hogy mondd el Ottlik Géza életrajzát, akkor válaszolni tudj rá - töprengett Cortez.
- Igen. Mindenképp - bólogattam nevetve.
- Értem. Ez így teljesen jogos.
- Tudom, hogy erre kevés esély van, de azért büszke lennél, nem?
- Figyelj. Ha valaki kiugrik eléd egy ház mögül, akkor leütöm. viszont amíg ájult, simán elmondhatod neki az életrajzot, és akkor büszke leszek - legyintett lazán.

Anyu kopogott be az ajtómon, és szólt, hogy kész a vacsora.
- Cortez, maradsz? - kérdezte.
- Nem, köszönöm, a nagymamám is főzött. Mennem kell - állt fel.
- Mit? - érdeklődtem.
- Azt hiszem, héjában sült krumplit meg csirkét.
- Ááá. Mázlista - néztem rá fájdalmasan.
- Reni, ne szemtelenkedj - szólt rám anyu, aki egyébként még az ajtómban állt.

- Hozzámennél Cortezhez? - mosolygott Kata.
- Öööö... Hát. Ma? Holnap? Csak mondjátok mikor - nevettem egy hajtincsemet tekergetve.
- Istenem, ez több, mint nyálas - hőbörgött Kinga.
- Úúú. Akkor elég hosszú neved lenne - gondolkozott Virág.
- Nem-nem. Azért a nevemet nem adnám fel, és nem venném fel az övét.
- Ez a beszéd! - csapott Kinga egy óriásit a vállamra, aminek szerintem még holnap is ott lesz a helye. - Csak ragadt rád valami az évek során a koszon kívül - mondta elismerően.
- Ilyen szép bókot sem kaptam még - nevettem fel döbbenten.

Ötödik óra után (fizikán Gondos a táblára írt, a fiúk pedig apróra gyűrt papírgalacsint dobáltak a hajába. Csengetésre úgy nézett ki a tanárnő haja, mintha egy vörös bokrot hópelyhek borítanának) átmentünk a tesiterembe a keringőpróbára.

Egy laza pályaválasztási óra után (Vladár megpróbálta megmagyarázni Zsoltinak, hogy nem lehet asztronauta, nőljön már fel) következett egy húzós matek, meg egy brutál töri, és végre megérkezett Monsieur Durand, a titkos lelki társunk.

Ebédszünetben az udvaron ültünk, és a szürke ég alatt beszélgettünk, amikor megcsörrent a telefonom. Bascet Case, Hair, Cápa körülöttem voltak, úgyhogy csodálkozva vettem ki a zsebemből a telefonom, és bár a Doors csengőhangot azonnal felismertem, azért a kijelzőre pillantva megbizonyosodtam róla, hogy Arnold az.
- Ez még él? - kérdezte Ricsi, mire mindenki felröhögött, én pedig "csúnyán" néztem rá, és a fél fülemet befogva felvettem a telefont.

- Minek hívtad? Mindenki utálja - hőbörgött Ricsi.
- Mert a barátom, és egyébként sem utálja mindenki - szépítettem.
- Potteren kívül egyet mondj, aki kedveli - vonta fel a piercinges szemöldökét, mire nyitottam a számat. Karcsin kívül valaki, aki kedveli Arnoldot? Virág behúzta a nyakát, ez jel volt, hogy őt ne mondjam. Ööö... Izé.
- Macu! Macu nem utálja! - jutott eszembe a lehető legjobb válasz.
- Dehogynem - vágta rá Macu. - Az ő helyére jöttem. Az elődöm. Mindig attól rettegek, hogy visszajön, nekem meg mennem kell.
- Nem jön vissza - mondtam elég meggyőzően.
- Ne is jöjjön - bólintott Kinga, aki azonnal veszélyeztetve érezte a főszerkesztőségét, az osztály- és iskolaelső pozícióját, valamint az ügyeletes "legokosabb" helyét.

Kattints ide mégtöbb idézetért az Útvesztőből!