- Renáta, hányra kértél időpontot a fodrászhoz? Csak mert legkésőbb háromra ide kell érni szombaton - állt meg előttem Kinga.
- Ó, a fenébe!!!
- Nehogy azt mondd, hogy...
- Elfelejtettem - sziszegtem kínosan.
- Hogy felejthetted el, hogy fodrászhoz kell menned?
- Kiment a fejemből! - védekeztem.
- Akárhányszor tükörbe nézel, eszedbe kéne, hogy jusson! - oltott le azonnal.
- Kösz - biccentettem, aztán előszedtem a telefonom, és üzentem anyunak.

- Szerintem én haza sem megyek. Elcsövezek az aulában. Mindjárt jönnünk kell vissza - ásított Ricsi fáradtan.
- Erre mondják, hogy az iskola a második otthonunk - dünnyögtem kimerülten.
- Vagy az első. Behozom az ágyam. Muhaha - röhögött Zsolti.
- És hol lesz a hálószobád? - kérdeztem nevetve.
- Máday irodája megfele. Jó a fekvése, reggel nem süt oda a nap.
- Szerintem nem örülne neked.
- Á, imád engem - állította Zsolti magabiztosan. Fő az optimizmus.

A "holnap szalagot avatok", "keringő RulZ", "váááá" és hasonló bejegyzéseken kívül semmi izgit nem láttam, egészen addig, amíg rá nem kattintottam Cortez adatlapjára. Na, és akkor ledöbbentem. Ugyanis volt egy új feltöltött képe, méghozzá rólam! Az a kép volt, amit Virág készített a ruhaszalonban, amikor fentről fényképez, én pedig fehér ruhámban ülve felnézek a kamerába. Nem voltam betaggelve rajta (nem akarta, hogy bejelölgessenek ismerősnek), és a kép alatt is csak két rövid szó volt: "my girl".

- Hol van Bernáth és Haraszti? - ért oda hozzánk Máday az aulában.
- Mi még nem láttuk őket. Miért? - kérdeztem rosszat sejtve.
- Mert beszédem van velük! A diákok arra panaszkodtak, hogy megettek pár virágdekorációt!
- Ez elképzelhető - forgatta a szemét unottan Kinga, én meg megpróbáltam visszatartani a nevetést.

Csengetéskor Jacques-ék után Borrel igazgató úr mikulásjelmezben lépett be a terembe.
- Ho ho ho - köszöntött minket vidáman a "télapó".
- Csókolom! - tapsolt Virág lelkesen, mi, többiek pedig vigyorogva néztük az igazgatónkat.
- Itt a Tré lapó - ordította Robi.

Felszedtük Virágot, aki mini hóembert épített, amitől nem szándékozott megválni, ezért beszállt vele a kocsiba.
- Virág, elolvad - néztem hátra.
- Ajj. Akkor mit csináljak?
- Talán dobd ki az ablakon - tanácsolta Cortez a visszapillantó tükörbe nézve.
- Nem nyírom ki! Állj félre, biztonságba helyezem.
Cortez döbbenten nézett rám, én pedig mosolyogva megvontam a vállam. Mikor Virág visszaszállt (a járdára tette a tízcentis "hóemberét"), lefagyott ujjait előrenyújtotta, hogy felmelegedjen, Cortez meg felnyomta a fűtést.
- Remélem hazafele fel tudom venni - vigyorgott Virág. Nagyon a szívéhez nőtt a kis hóemberke.

- Mindenki üljön a helyére - lépett be Vladár az ajtón, mire nagyjából helyreállt a rend.
- Tanár úr - lóbálta a kezét Ricsi. - Kimehetünk az udvarra megfürdetni a hóban a kilencedikeseket?
- Pósa - nézett rá a tanár szigorúan. - Ezzel az észjárással nem csodálkozom rajta, hogy még nem hallottam tőled, hová felvételizel. - Ricsi erre közölte, hogy "ő már ígyis túl okos".
- Igen, vettem észre - bólogatott Vladár.

- Zsidák. Komolyan a kommunikációs szakot tervezed? - kérdezte. A termen hangos röhögés söpört végig.
- Igen - felelte Gábor, amikor már lecsitultunk annyira, hogy hallani lehessen a hangját.
- Ő maga a kommunikáció. Muhaha - ordította Zsolti.
- Nagy Zsolt, fejezd be! - szólt rá Vladár szigorúan. - Gábor! Nos, én nem bánom, de nem gondolkoztál esetleg valami máson is?
- Nem - felelte egyszerűen.
- Fiam, legalább egy összetett mondatot, ha már erről beszélünk - rázta a fejét Vladár, és inkább hagyta Gábort.
(...)
- Jó. Úgy látom, mindenki rendben van, figyeljetek a jegyekre, húzzatok bele, és a mihaszna Pósa pedig kezdjen el gondolkozni a jövőjén - csukta be a zsebkönyvét.
- Rocksztár leszek! - tárta szét a karját Ricsi, beszólására pedig kórusban rávágtuk, hogy "fát nevelek". Vladár pislogás nélkül meredt ránk.
- Kardos tanár úr büszke lehet rátok.
- Az is - bólogatott Zsolti.

Persze hazaérve anyuéknak azonnal elmeséltem, hogy Cortez, úgy tűnik, megtalálta, ami érdekli.
- Mit szóltak hozzá otthon? - kérdezte anyu aggodalmas arckifejezéssel.
- A nagyszülei mindenben támogatják. A szülei még nem tudják.
- Ó, jaj - sóhajtotta anyu.
- Szerintem is. Apu, te mit szólsz ehhez? - néztem apura, aki hosszú percek óta némán ült, és nem reagált semmire.
- Azon gondolkodom - kezdte -, hogy akkor mindig lesz Corteznél pár csomag sós mogyoró?

Az alsóbb évesek vihogva trappoltak a porhóban, mi azonban már kinőttünk az efféle viselkedésből. Gondoltam én.
- Ott jön Kardos, dobjuk meg! - jutott Zsolti eszébe ez a nagyszerű ötlet.
- Én nem tenném - ráztam meg a fejem.

- Ijj, mondjátok már, hol tartunk - ugrándozott Virág izgatottan.
- Valahol a könyvben - felelte logikusan Ricsi.
- Ez lesz az - bólintott Zsolti. - A világgazdasági válság.
- Az a törikönyved - szóltam halkan, és összenéztem Kingával, aki amolyan "te jó ég!" pillantást vetett Zsoltira.

Kivettem a kabátom a suliboxomból, közben pedig kérdőn néztem Andrisra és Robira, akik az a-sok terme előtt álltak, és két kézzel rángatták a kilincset, hogy ne tudjanak kijönni a termükből. Ők, ketten kintről, az a-sok meg bentről cibálták az ajtót, ami végül kiszakadt a helyéről és a rockerek kezében maradt. Virággal elképedve néztük, ahogy Andris egyszerűen a falnak támasztja az ajtót, mintha ez lenne a megoldás, aztán egyet értettek abban, hogy "futáááás". A két rocker szélsebesen rohant végig a folyosón, az a-sok meg kitódultak a termükből.
- Engedjetek! - tört utat magának Gazdag, akivel éppen órájuk volt. - Ki volt ez??? - üvöltötte.
Zsolti kilépett a termünkből, és csodálkozva nézett az a-sok ajtó nélküli termére.
- Nagy Zsolt! - kiáltott rá Gazdag. - Mondd meg, ki szakította ki az ajtót! - üvöltött rá eszelősen.
- Hát, csak azt láttam, hogy szemkendőt visel és falába van. Talán még utoléri, hiszen sánta, és nem is lát - mondta, aztán ráérősen a vállára kapta táskáját, és elindult a folyosón. :)

Egyébként az elmúlt évek ricsajos mindennapjai megtanítottak arra, hogy minden zavaró körülményt ki tudok zárni olvasás és tanulás közben, így Cortez hiába szórakoztatta magát azzal, hogy egyre hangosabbra veszi a zenét, simán megtanultam az anyagot. Reni kontra Ranchid 1:0. Hihi.

Hokicsapatok 5/3 - Cortez nem adja fel, és feltett szándéka, hogy megérteti velem ezt a sportot. Oké. Egy halom ember lökdösi egymást a jégen, és van egy kis, fekete korong is. Megértettem.

Miután pillanatok alatt nagyobb összeget tett be, mint hétfő óta összesen, Kinga elégedetten nézett maga elé, aztán megakadt a szeme Zsoltin.
- És te?
- Én is adjak? - kérdezett vissza.
- Nem, Zsolti, te kivétel vagy! Persze, hogy ez rád is vonatkozik!
- Jól van nyugi. Kártyát elfogadsz? Muhaha - röhögött fel, Kinga pedig unottan forgatta a szemét.

- Várjatok - álltam meg mégis, és felnyúlva leemeltem egy üveget, leszedtem a kupakját, és mélyen beleszagoltam. Abban a pillanatban felébredtek a gyomromban lévő lepkék, miközben megremegett a mellkasom.
- Mi az? - kérdezte Virág.
- Cortez illata - mutattam felé vadul kalimpáló szívvel.
- Muti - hajolt oda. - Úúú, télleg'.
- Vennem kéne egyet. Úgyis elutazik a jövő héten, legalább az illata velem maradna - tűnődtem.
- Ez már beteges - nézett rám Kinga.
- Jó, csak mondtam - vonogattam a vállam elvörösödve.
- Ricsi melyiket használja? - fürkészte Virág a polcsort.
- Ricsi? - kérdezett vissza Kinga. - Tusfürdőt. Jó esetben - Virág hangosan felröhögött, én pedig "ez gonosz volt" mosollyal csóváltam a fejem.

Zsolti például közölte Karcsival, hogy ha még egyszer megközelíti a kis csengettyűjével, akkor egész egyszerűen lenyeleti vele. Szegény Karcsi ezután inkább az aulában csilingelt, és paranoid módon kapkodta a fejét attól félve, hogy bármelyik pillanatban megláthatja a bedühödött Zsoltit.

- Vagy elfáradtatok, vagy nem jutott hozzám a hír, mindenesetre a héten rekordot döntöttetek, összesen csak hét panasz érkezett! - nézett végig rajtunk Haller, "igazán büszke vagyok rátok" pillantással.
- Tanár bácsi,ne tessék aggódni, a feléről nem tetszik tudni - óbégatta Zsolti, miközben rápakolt a rozskiflijére két szelet zsírszegény sajtot. Hogy honnan vannak nála ilyen ételek, és mi lehet még a táskájában? Nem, nem akarom tudni.

- Tehát idén nem ajándékozunk, így döntöttetek.
- Ühüm - bólogatott Virág.
- Rendben, tiszteletben tartom a döntéseteket. De akkor ne az legyen, hogy Reni és Jacques hoz ételt, a többiek meg semmit.
- Az lenne a legjobb, ha Ren egyáltalán nem hozna kaját. Még a végén meghal valaki - szólt be Ricsi, és az egész osztály felröhögött.
- Nagyon vicces - vigyorogtam gúnyosan. Anyu legenda lett. Nincs mese.

- Hogy telt a hétvégéd? - érdeklődtem.
- Jó volt, randiztam egy lánnyal, aki bitang jól néz ki... - mesélte, inkább a fiúknak.
- És a barátnőd? - pislogott Virág.
- A kicsodám? - ráncolta a szemöldökét Zsolti.
- A lány, a szalagavatóról - segítettem "emlékezni".
- Ja, az? Nemtom', azóta sem hívtam fel. Lehet, hogy még a tesiteremben van? - kérdezte riadtan, mire Cortezből és Ricsiből kitört a röhögés.

- Hogy telt a hétvégétek? - érdeklődött Virág.
- Remekül. Elmentünk színházba meg vacsorázni - felelte Kinga.
- Hány évesek vagytok, hetven? - fintorgott Ricsi.
- Elnézést, hogy érdekel minket a kultúra, és még enni is szoktunk - vágott vissza Kinga.
- Úúú, mi is elmegyünk vacsizni? - kérdezte Virág Ricsitől.
- Jó, rendelünk egy pizzát - "tudta le" Ricsi a romantikát, mire Virág örömmel bólogatott. Hát, nem vagyunk egyformák.

Becsuktam magam mögött a bejárati ajtót, és miközben levettem a csizmát, fintorogva szagoltam bele a levegőbe.
- Anyád halászlét főz - közölte apu, aki meg sem várta, hogy érdeklődjek, azonnal ismertette a helyzetet.
- Hű - húztam el a számat.
- Reni, megjöttél? - kiáltotta anyu.
- Kóstolni kell. Futás. Neked még nem késő. Fedezlek - suttogta apu izgatottan, aztán egy "csak a szél volt" füllentéssel elterelte anyu figyelmét, amíg felsiettem a szobámba.
Persze előbb-utóbb le kellett merészkednem, de addigra már "elkészült" a "halászlé", így nem kellett megkóstolnom. Éljen.

A kezemet nyújtva felsegítettem Zsoltit, és bebotorkáltam vele a nappaliba.
- Jól van, valaki vigyen már haza! - ordította.
- Itt laksz - kiáltották vissza páran.
- Igen? - fordult körbe. - Nem rémlik. - Odakísértem a fotelhez, amire lehuppant, és arról kezdett magyarázni, hogy mindenki hagyja abba a forgást.
- Zsolti, nem forog senki, csak szédülsz - hajolt le Kinga hozzá.
- Hozzak neki valamit? - kérdeztem.
- Nem, kialussza - legyintett Kinga, és mire ezt megbeszéltük, Zsoltinak hátraesett a feje, és tátott szájjal elaludt.
- Azért figyeljünk rá - mondtam a biztonság kedvéért.
- Á, nem lesz vele gond, szerintem délutánig nem fog felkelni. Ellenben Andris és Robi félmeztelenül, fürdősortban rohangálnak az utcán. Megyek, összeszedem őket - tápászkodott fel Kinga.

- Rendben, akkor hallgassuk meg az eredményhirdetést - kapcsolta be az ofő a tévét.
- Ne már, az olyan unalmas - hőbörgött Zsolti.
- Négy osztálytársad is helyezést ért el, ezt tartsd tiszteletben... - szólt rá Haller.
- Reni és Kinga úgyis okos, Virág jól rajzol, Dave meg, gondolom, tévedés, az övé elkeveredett. Muhaha - röhögött fel Zsolti, Dave pedig "ezt még visszakapod" pillantással meredt rá.