"– A hangya is elbírja a súlya többszörösét a cél érdekében – bölcselkedtem.
– Úgy érted, ilyen sokat jelent neked ez a fesztivál? 
– Nem, úgy értem, hogy hangya vagyok – vágtam rá kapásból."

"Családunk két addiktív tagja a szokásos tevékenységének hódolt. Nagypapa tévét nézett, és csak egy pillanatra álltam be közé meg a Discovery közé, máris halk morgással jelezte, hogy zavarom. Nem értem, mi ez a szerelem a fekete-fehér műsorok és nagypapa között, erős a gyanúm, hogy a fele róla készült, azért élvezi ennyire. Mindegy, azért elmondtam, hogy pár napig nem leszek és hogy ígérem, vigyázok magamra, meg hogy szeretem. Erre azt kérdezte, hogy a macskát ki fogja etetni. Nos, tekintettel arra, hogy nincs macskánk, befejeztem a beszélgetést, hagytam a nagypapát tévézni, és átsiettem a másik véglethez, a tizenhárom éves húgomhoz, Biushoz. Neki a hátával sikerült kommunikálni, ugyanis Bius a nyári szünet kezdete óta nem állt fel a gépétől.
(...)
– Bius, én megyek – köszörültem meg a torkom, a húgom széktámláját bámulva. Semmi. – Bius, elköszönni jöttem – próbálkoztam újra. Á, lehetetlen. Vettem egy mély levegőt, és bedobtam az aduászt. – Bius, Justin Bieber áll az ajtóban. "

"– Hogyne – előzött meg a válasszal Napsi. Sajnos. – Minden oké lesz, ne tessék aggódni. Ha tetkót csináltatunk, figyelünk a steril körülményekre, rosszullétnél fogjuk egymás haját, és nem veszünk össze egy fiún sem – ígérte meg Napsi, hogy „jók leszünk”."

" Mi az? Nagy, kék, koszos, füstöl és felénk halad?"

"– Pápáig állni fogsz? – csóváltam a fejem. 
– Ne má’. A Vatikánig megyünk? – csodálkozott Szasza.
– Te hülye vagy – röhögött fel Napsi. "

"– Jövök, Bábel feszt! – bólogatott Napsi. 
– Jövök, Atesz! – tette hozzá Abdul. 
– Jövök, csajok! – csatlakozott Szasza. 
– Jövök, Anthony Kiedis! – suttogtam izgatottan. 
– Jövök, orvosi sátor! – ábrándozott Hipó. 
– Jövök, kannás bor! – szólt a Punk. "

"– Nem. Egy bunkó, hűtlen, és semmi más nem érdekli, csak hogy villoghasson a haverjai előtt valami dögös lánnyal – lomboztam le.
– Hé! Te ilyennek látsz engem?
– Nem. Ilyen vagy – röhögtem fel.
– Ez fájt.
– Dehogy fájt! Abdul. Ez az igazság. Csodálatos haver vagy, de amikor a volt barátnőidet vigasztalom, sajnos nekik kell igazat adjak.
– Mondtam, hogy ne vigasztald őket – legyintett.
– Mondtam, hogy ne irányítsd hozzám őket! – feleltem kapásból..."

"– Kés, fegyver, szúrószerszám, ólmosbot? – tapogatta át mogorván a táskámat az őr. 
– Semmi – ráztam a fejem ösztönösen. 
– Szeszesital, tudatmódosító szerek, illegális… 
– Semmi – ráztam tovább a fejem, hullámos tincseim ide-oda csapkodtak. 
(...)
– Vízipipa – felelte Abdul. 
– És mit szándékozol beletenni? 
– Dohányt. 
– Na, persze – húzta el a száját a biztonsági, és a társának kiáltott: – Kettes fokozatú ellenőrzés Aladdinnak. 
– A nevem Abdul."

"– Oké – adtam meg magam. – Kolos, ha szükséged van a mobilnetemre, szívesen odaadom a telefonomat, használd nyugodtan – néztem rá komolyan. 
– Ó. Kösz – enyhült meg az arca, én meg überjó fej voltam, és igenis elöntött a büszkeség. Tartott vagy tíz másodpercig.  – De miért kéne a mobilneted, amikor az egész fesztiválon ingyenes wifi van? – kérdezte visszatartott röhögéssel, aztán hagyta a fenébe a kapcsolatok keresését, és egyszerűen rányomott a Bábel wifijére. 
– Ohóóó. Epic fail – reagált elsőként Szasza a beégésemre, én meg az összeszorított fogaim közt véve a levegőt, megpróbáltam lenyelni a békát. "

"– Boldi, ne büfögj már. És a húgod se – kiáltotta Kolos Boldiék sátrában, én meg egyre hangosabban nevettem. 
– Mi az, VIP-jegyes? Nem jó a társaságod? – üvöltöttem háton fekve Kolosnak, folyamatosan nevetve. A következő pillanatban Abdul húzta fel a cipzárt, és bemászott mellém. 
(...)
Sírok – szóltam, azt hiszem, magamnak. 
– Hé! Punk! Alhatok nálad? – kiáltottam kétségbeesetten nevetve, Napsi pedig a másik sátorban kezdett vihogni. 
– Mi az hobbiblogger? Nem jó a társaságod? – kérdezte Kolos a sátrából, nem túl hangosan, de azért tökéletesen érthetően. "