- Ez a kedvenc Beatles-dalom - magyaráztam lelkesen, aztán gyorsan hozzátettem hogy "az egyik...".

- Tudom - bólintott. - Én meg ezt utálom a legjobban.

- Mi? Miért? - döbbentem le, az ölembe ejtve a gitáromat. Hogy lehet utálni ezt a számot?

- Nem tudom, megragadt - legyintett. (..) - Ezt küldted Neményinek kilencedikben a születésnapjára.

- Mi??? - kerekedett el a szemem, és ezúttal le is ejtettem a gitáromat, ami nagyot puffant a szőnyegen.

 

- Kérem csengőhangnak a You Belong with Met.

- Állítsam be neked?

- Aha. De a te telefonodon. Amikor én hívlak! - vigyorogtam.

- Felejtsd el. Mindig rezgő-néma, és ha egyszer meg is változtatnám, akkor sem erre.

- De igen, ezzel még lógsz! - erősködtem.

- Nem fog állandóan Taylor Swift szólni a Blackberrymből, ezerszer hívsz egy nap! - háborodott fel, de én csak nevettem, úgyhogy Cortez tanácstalanul széttárta a karját. - Azt akarod, hogy égjek, mi? Legyen. Megérdemlem - szedte elő a telefonját. (..) 

- Ez volt a dalunk - suttogtam a dalt hallgatva.

- Az enyém biztos nem - mondta "fájdalmasan".

- De, de - bólogattam. - Ez rólunk szólt. Mindig ezt hallgattam tizedikben - emlékeztem vissza azokra az időkre, amikor a mostanra kialakult "Cortez és én" helyzet durván elérhetetlen álomnak tűnt.

 

- Andris, javítanod kell matekból - lapozott Kinga először a naplóban, aztán pedig a saját mappájában.

- Igen, anyu - intett neki Andris, és tovább nyomkodta a PSP-t a pad alatt. 

 

- Na! Elég lesz ebből! Ki az az elmebeteg, aki kiordított a folyosóra tanóra alatt? - fonta össze Máday a karját.

- Az a-sok voltak - szólt Zsolti. - Állandóan zavarják az óráinkat. Nem tudom, nem lehetne-e, hogy termet cserélnek valakikkel? Rémes társaság - forgatta a szemét, és egész hihető alakítást nyújtott, mi meg alig bírtuk visszatartani a nevetést.

- 12/b, az agyamra mentek! - jött a szokásos szöveg. - Egy pisszenést se halljak!

- Pszt - kezdte Andris.

- Bernáth, szeretnéd velem tölteni a délutánt? - meredt rá szikrázó szemmel Máday.

- Elnézést, de már van randim mára. De legközelebb mindenképp.

 

- Anyám választott nekem egy sulit. Ehhez hozzátenném, hogy anyám neve, khm... Borrel - mondta ki. A teremre pedig ráült a döbbent csend.

- Uramisten! - szólalt meg elsőként Zsolti. - Borrel az anyád? Borrel nőőőő??? - ordította, mire mindenki susogni kezdett, Ricsi pedig hátrahőkölt.

- Mi van? Nem! Hülye! Anyám Borrel Katalin. Borrel húga - mondta ki, én pedig összeszorított fogakkal bólintottam.

 

- Ez akkor is brutál durva - ingatta a fejét Zsolti. - Dave, nyomass már nekem egy családfakutatást. Hátha rokonságban állok Mádayval - ábrándozott.

- Azt nem hinném - nevettem fel.

(..)

- Csókolom, Máday néni! - intett Zsolti a Jeanne d'Arc-szobor mellett álló igazgatóhelyettesnek. - Hétfőre kiderítem, hogy távoli rokonságbn állunk-e egymással.

- Az kéne még nekem - sóhajtott Máday.

- Miért? Legyen a rokonom! Fogadjon örökbe! Nem bírok maga nélkül élni!

- Nagy Zsolt, húzzál ki azon az ajtón, és hétfőig ne halljak rólad! - kiáltotta Máday idegesen, Zsolti pedig "muhahaha" röhögéssel kisietett a suliból.

 

- Zsoltinak gyerekkorában volt "Én kicsi pónim" játéka - folytattam.

- Hé! Ezt meg honnan veszed? - kapta felém a fejét Zsolti.

- A múltkor apukád mesélte, amikor beküldtetek a házba kóláért...

- Póniii! - vihogott Virág, felülkerekedve az előbbi sírógörcsén. - Nekem is volt. Neked milyen színű?

- Nekem nem volt - erősködött Zsolti.

- Apukád mondta.

- Neki volt! - vágta rá a szerinte "megfelelő kontraválaszt". 

- Mármint apukádnak? - kérdezte Macu.

- Jó, volt egy játék pónim, négyévesen. De levágtam a fejét.

- Micsináltáááál? - sikoltotta Virág rémülten.

- Fejetlen póni. Mér'? - röhögött.

 

- Tanár úr! - tettem fel a kezem.

- Igen, Rentai?

- Megfordulhatok a székemmel? - kérdeztem, mert nála jobb mindent pontosan tisztázni, mielőtt még "huligánnak" könyvelne el.

- Felőlem az udvarra is kiülhetsz. Bár esik - közölte. Hát, nem édes? I <3 Vladár.

 

Kinga még akkor is meg tud lepni, amikor már azt hinné az ember, hogy nincs több húzása. Ohó, dehogy nincs! Ebédszünetben például volt nála egy kézi hangosbemondó (miatta állt a sulirádió is), és az udvaron, esernyőt tartva demonstrált a piros katonaáldozatok között.

- Mit árulnak? - nyitotta ki Gondos a kémialabor ablakát. Feltehetőleg azt hitte, hogy a hangosbemondón azt hirdetik, hogy valamit venni lehet.

- Burgonyát! - kiáltotta neki Zsolti.

- Kérjetek nekem két kilót - csukta be az ablakot, és visszatért a "szentélyébe", gondolom, újabb élénk hajszínt keverni magának.

- Hülye, most lógsz neki két kiló krumplival - röhögött Macu.

- Majd megmondom, hogy kukacos volt, nem vettem - legyintett Zsolti.

 

- Hány profilod van, ember? - röhögte ki Ricsi.

- Kettő, plusz egy page. A saját profilom, amihez a rajongó oldalam társul, meg a csajozós kamu profilom.

- Miért van neked rajongói oldalad? - kérdezte Virág, rápattintva a hajára a pillangós csatját.

- Mert vannak rajongóim. Például Karcsi - legyintett, mintha ez mellékes lenne.

 

Az ideiglenesen felállított színpadon Kinga, sapka alá rejtve a haját, éppen a 12 pontot olvasta fel.

- Ötödik - kiáltotta erélyesen, aztán odapillantott felénk, miközben mi megpróbáltunk észrevétlenül felsunnyogni a lelátóra. - Nem késünk el az ünnepségről, hééé! - ordított ránk.

- Khm. Kinga! - szólt bele Kardos az előadásba, aki a színpad mellett felügyelte a rendezvényt. - Ilyen pont nincs.

- De késtek! -hőbörgött, a tanár meg próbálta rávenni, hogy folytassa az előadást. A diákok persze elvesztették a fonalat (meg a pontokat), és az érkezésünkre köszöngetni, röhögni, integetni és lármázni kezdtek. - Fogjátok már be a pofátokat! - üvöltötte Kinga a lelátókon nyüzsgő tanulóknak.

- Kingaaa! - förmedt rá Kardos a döbbenettől elhűlve.

 

- Én sajnos nem tudok, holnap Petivel találkozom - mondtam, merthogy emós barátom meglátogat holnap, és már rég megígértem neki, hogy vele töltöm a napot.

- Az ki? - kérdezte Macu gyanakodva, aztán Cortezhez fordult, amolyan "kell egy szamuráj segítsége???" stílusban.

- Az emós gyerek - legyintett Cortez, és ezzel a mozdulattal biztosította Macut, hogy nincs mitől félnie, "ártalmatlan" a tag.

- Jaa. Az? Jó - intézte el Macu is a Peti kérdést. Szegény Peti. Rá mindenki csak legyint.

 

Ofőórán a zömében nagykorú osztályunk boldogan fogadta, amikor Haller közölte, hogy játszani fogunk.

- Úúú, de jóóó! - vigyorgott Virág.

- Jó. Tehát. Mindenki kap egy társat - kezdte Haller.

- Egy jó nőt? - vágott közbe Robi.

- Haraszti, beszélek - szólt rá az ofő, amolyan nem túl szigorú, "irgumburgum" pillantással.

(...)

Andris szerint Jacques jellemzője "A csendes franszia kukta", dalnak meg megkapta hozzá a Kóristák zenéjét, mert a rocker szerint "Zsák ezt óbégatja az énekkarban kilencedik óta". (...)

És csak ezután következett a vihogás. Macu és Zsolti. Előbbi megkapta a "Szomorú Szamuráj" címet, hozzá pedig Kozsó dalát, természetesen. (..) Az ofő kért egy kis csendet, aztán mi jöttünk Ricsivel. 

(...)

- Ricsi Renit így mutatná be: "A biztosan bizonytalan Ren" - nézett rám az ofő elismerően bólintva, én pedig nevetve hátrafordultam Ricsihez.

- Ezt hogy érted? - kérdeztem, mire az egész osztály felröhögött.

- Reni kapott egy dalt is hozzá. Beatles: Help - folytatta Haller.

- Köszönöm - mosolyogtam, a könnyeimmel küszködve.

- Nyugi, Ren. Ha készülne a Szent Johanná-s éveidről egy videó, akkor rád férne a segítség... - nevetett ki Ricsi.

- Gondolod? - temettem az arcom a tenyerembe nevetve, mire az egész osztály együtt kántálta, hogy "igen!!!". Oké, hát, ők tudják.

 

- Kinga - mosolyodtam el óvatosan, nehogy észrevegye. - Én nem kedvelem Edinát, ha Zsolti szereti vagy vele van, akkor elviselem, de nem tervezek a barátnője lenni. Nekem két barátom van. Te és Virág.

- Jó, kit érdekel? Ne érzelgősködj már állandóan.

- Tudom, hogy ez nem érdekel téged - sóhajtottam "csalódottan".

- Nem hát. Szerinted van nekem időm ilyesmire? LB-listákat gyártani? Ébredj már fel, percre pontosan be vannak osztva a napjaim, sem türelmem, sem energiám nincs a gyerekes dolgaidra.

- Igen, tudom, túlvállalod magad. Éppen ezért gondoltam arra, hogy elhívom Dinát moziba. Zsoltinak biztosan jólesne... - blöfföltem, mert látni akartam Kinga fejét. Hát, megérte. Konkrétan eltorzult a dühtől.

- Moziba? Elhívod moziba? Hát, így állunk - fröcsögte, és kábé úgy nézett rám, mint egy csótányra.

- Hah! - kezdtem ugrálni előtte hirtelen. - Dehogy hívom moziba! Csak látni akartam milyen arcot vágsz! Igenis érdekel téged! 

- Fejezd be az ugrálást - förmedt rám, de gyanítom, nem az ugrálásom zavarta, hanem, hogy átvertem. :)

 

- Mutasd - hajtotta le a fejem, és ellenőrizte az általa okozott sérülésemet.

- Hát, ti meg mit tetvészkedtek? - kérdezte Ricsi a teremből kilépve, Virággal a hátán (?).

- Érdekes, hogy ezt kérdezed két igényes lánytól, miközben a raszta hajadban eltűnt személyek is lehetnek, és egy majom lóg a hátadon - nézett rá Kinga.

 

- Hé - néztem Cortezre. - Tudod, mi lenne nagyon romantikus? - rántottam meg a táskám a vállamon.

- Nem, de biztos elmondod.

- Ha hoznád a táskám.

- Mi? - kérdezte furán.

- Jó, megszakadok - egyszerűsítettem le a kérésemet, mindenki számára érthetően.

- Akkor azt mondd - nevetett ki. - Add már ide - vette el tőlem, én pedig megkönnyebbülten húztam ki magam. - Mi van ebben? - kérdezte.

- Könyvek és tételek. Ahogy mindenkiében... - néztem körbe. Értetlen arcokat és üres táskákat láttam magam előtt. Ó, hogy csak én veszem komolyan a közelgő érettségit. Értem.

 

- Apámmal találkoztatok? - érdeklődött Zsolti.

- Ja, amikor bementem a fürdőszobába borotválkozni - felelte Andris "egyszerűen".

- Hogy mit csináltál??? - meredt rá Kinga totálisan elképedve.

- Borotválkoztam. Nézd - húzta ki magát Andris. - Én férfi vagyok. Szőrzettel - ismerte be.

- Az engem nem érdekel. A kérdésem arra irányult, hogy miért Zsoltiéknál borotválkozol? - fogta a fejét Kinga.

- Mert itt jó az arcszesz.

- Ti hülyék vagytok - vihogott Ricsi.

 

Szombathely 5/5 - csak egy jó tanács a város lakosainak. Reszkessetek, mert a raszta, a hippilány és a két elvetemült oda tart, hogy alapjaiban felforgassanak maguk körül mindent. A rockerek esetében pedig nem csak mindent, hanem mindenkit is. :)

 

Ezek után a délutánok is pompásan teltek, úgy nézett ki a nappalink, mintha csoportos hackerek lennénk, és éppen a NASA-t nyomnánk fel. Ugyanis anyu, apu, Cortez és én is laptoppal a kezünkben ültünk, szó nélkül pötyögtünk, és amikor valaki végre megnyilvánult, az kábé így hangzott: "Üsd be, hogy http://...". Igen, lakást kerestünk.

 

- Amúgy ezeknek a hétvégi beszámolóknak a nyolcvan százaléka kamu.

- Miből gondolod? - kérdeztem.

- Mert ezeknek a barmoknak annyi eszük van, hogy nem lövik ki a helymeghatározást a mobilon... - folytatta. Mivel nekem még így sem esett le, hogy mit akar ezzel mondani, Dave átvette a magyarázást, és megmutatta a mobilját.

- Itt van Andris és Robi státusza. Elgépelt betűk, feltöltött képek és a koncert helyszíne. Tiszta sor, valóban ott voltak. De nézd meg Bálint állapotát... Azt írja, "totál kiütötte magát, és rég piált ennyit" - bökött a sorokra. - És most nézd meg, honnan írta és mikor.

- Péntek délután, fél hat? - hunyorogtam a kijelzőre.

- Igen.

- És mi van ezen a körúti címen? - néztem meg a térképet.

- Egy márkaszerviz - nevetett fel Dave jóízűen. Hopp. Ez tényleg epic fail. :)

 

- Az én ismerőseim közül mellesleg Cortez kezeli legjobban a közösségi profiljait - folytatta Kinga.

- Mert én nem használom - tette hozzá Cortez.

- Nos, igen. Mármint tudom, hogy ha te kiposztolsz valamit, az fontos. Ritka alkalom, ezért arra rendszerint odafigyelek.

(..)

- Én is értelmes dolgokra használom a Facebookot! - kérte ki magának Ricsi.

- Igen, tényleg. Láttam a reggeli posztod. Mit is írtál? Ó, megvan. "Emberek, taknyos vagyok."

- Ez így igaz. Nem hallod, milyen orrhangom van? Meg a homlokom is fáj. Asszem', megfáztam - panaszolta Ricsi.

 

- Megkérdezném, hogy milyen érzés Dinával járni, de tudjuk - közölte Andris. Mi pedig kiélveztük a ritka alkalmat. Merthogy olyan tényleg nem sokszor fordul elő, hogy Zsolti ég.

- De tahó vagy - csapta vállon Ricsi a rockert.

- Mér'? - rántotta meg Andris a bőrkabátja nyakát.

- Amúgy merre voltatok szombat este? - érdeklődött Robi, természetesen nem hátsó szándék nélkül.

- Kajálni vittem el. Meghívtam. Meg minden - magyarázta Zsolti.

- Aha. És figyelj. A kajáldában milyen arányban voltak a "már jártak Dinával" és a "még nem jártak Dinával" vendégek? - kérdezte Robi.

- Mély tisztelettel üdvözlöm édesanyádat, aki, remélem, jó egészségnek örvend - felelte Zsolti frappánsan, mi meg nem bírtuk abbahagyni a vihogást.

 

- Tizenkettedik bé! - csapta ki az ajtót Máday.

- Madárcsicsergős, szép reggelt Máday néninek! - nézett rá Zsolti mosolyogva.

- Na, húzzatok befelé, már csengettek. - Nekünk jókedvűen indult a hét. Neki már kevésbé.

 

- Ó, hát én örülök, hogy elballagunk. Jön a fősuli! - csacsogott, mire mindannyian megrökönyödve néztünk rá. Ez normális?

- Dina, menj, nézd meg a büfénél, ott vagyok-e - szólt neki Macu, mire Karcsi felnevetett. 

 

Andris személye már önmagában sokszor megnevettet minket, azonban ma túltett a szokásos hülyeségein is. Ugyanis a Szent Johanná-s zakóján kívül ünneplő szoknyát is viselt (Virág nagyon sunnyogott, úgyhogy tutira tőle kapta kölcsön), bakanccsal. Ha pedig az, hogy diáklánynak öltözött, nem lenne elég, egy hosszú, göndör parókát is feltett. 

- Bernáth András, mire véljem ezt? - hüledezett az ofő.

- Jöttem a fotózásra - szökkent oda hozzánk, majd lányos mozdulattal átdobta a műtincseit a válla fölött.

- Így nem lehetsz a fényképen! - akadt ki Haller teljesen. Szegény, tényleg elhitte, hogy rendben lezajlik a mai nap. Hát, nem ismer minket? :)

- Ez diszkrimináció! - kérte ki magának Andris. A szót Kingától tanulta.

- Andris, öltözz át! - hebegte Haller égvörös fejjel. A sokat látott fotós közömbösen nézett ránk.

- De, tanár úr, én így érzem jól magam! Ez vagyok én! Bernáth Andrea - magyarázta, és kész. Olyan röhögés tört ki, hogy zengett tőlünk a tesiterem.

 

Haller odaállt, majd esetlenül átfogta Cortez és Ricsi vállát.

- Micsoda impozáns társaságba kerültem - jegyezte meg mosolyogva.

- Na, ofő, milyen érzés menőnek lenni? - kérdezte Ricsi röhögve.

- Fantasztikus - viccelt Haller.

 

- Ricsiiii! - szólalt meg a robogón ücsörgő Virág. - Mi mikor wellnessezünk? 

- Majd Szombathelyen kapsz fürdősót, és behabozhatod vele a fürdőszobát - felelte Ricsi, majd hozzátette -, ha a rockerek nem eszik meg.

 

Jacques-ék csapata tehetségkutató műsort néz, egész nap be voltak sózva, alig várták az estét. Valami elődöntő vagy mi van ma, úgyhogy Kata, Jacques, Flóra és Kitti átvonultak Gáborhoz. Ez a péntek esti programjuk. Hát, veszélyesen élnek, az biztos. :)

 

Lefelé menet egyszer csak dudahang ütötte meg a fülünket. Ricsi lelassította a robogóját, majd Virággal együtt mosolyogva nézett felénk.

- Egészséges a reggeli séta - röhögött ki minket Ricsi.

- Mondja ezt a "punk", aki egész télen szállítatta magát, mert a játék motorja nem működik a hóban - vágta rá Cortez kapásból.

- Nem cikizzük a járművet - paskolta meg Ricsi a robogó kormányát. - Na, a sulinál találkozunk.

 

- Most miből írunk? - kérdezte Andris.

- Matekból - vágtam rá visszatartott nevetéssel.

- Aha. Jó. Akkor úgy tippelem, ennek az eredménye, 64,72 - írta be az első feladat eredményét.

- Mit művelsz? - rökönyödött meg Kinga.

- Hátha eltalálom - magyarázta Andris.

- Te idióta. Az első feladat egy definíció.

 

Kardos elsétált a mosdó előtt a folyosón, aztán a léptei hangjából ítélve megállt, és pár pillanat múlva megköszörülte a torkát Zsolti mellett.

- Megtudhatnám, hogy mit keresel a lánymosdó ajtajában? - érdeklődött rezzenéstelen arccal.

- Csak benéztem - legyintett Zsolti.

- Örülnék, ha ezt a szokásodat elhagynád - morogta Kardos.

- Igenis - tisztelgett Zsolti, aztán kiment.

 

- Hű - léptem Kingához, miután kiürült a terem. - Szóval leadod a helyed.

- Kényszerítenek rá. Szervezek egy tüntetést, hogy megdöntsem az iskolaújság diktatórikus rendszerét - pakolta el a holmiját.

- Kinga. A diktatórikus rendszert egészenaddig támogattad, amíg te lehettél a diktátora... - emlékeztettem, hogy főszerkesztőként nagyon kemény volt, és hosszú, véget nem érő beszédeiből maga Fidel Castro is tanulhatott volna.

 

- Ti miért nem a saját osztályotok képét gyűjtitek? - érdeklődött Edina, aki pár percre odajött hozzánk, csak hogy megmutassa Zsoltinak a fényképüket.

- Azért, mert nekünk ez az igazi osztályunk, csak tévedésből máshová járunk - felelte Kata komoran, és ezzel le is zárta a témát.

 

- Ajjj - biggyesztette le a száját Virág. - Aszittem', olvastam valamit Marqueztől.

- Virág, ha te Marquezt olvasnál, ahhoz még maga Marquez is gratulálna - jelentette ki Kinga, és beszólását nagy üdvrivalgás fogadta.

 

A szokásos, "reggel esik, dél körül eláll, és kisüt a nap" időjárás. Így amikor a legkedvesebb tanárom bejött az első órára, a hangulatomhoz és a kapcsolatunkhoz passzoló, borús idő tárult elém az ablaklaküveg másik oldalán.

- Rentai, a kultúrált unalomnak is vannak határai - szólt rám kedvesen Vladár, én pedig befejeztem az ablakon legördülő esőcseppek bámulását, és visszafordultam a tábla felé. 

 

- Ti tényleg azt tervezitek, hogy körülbelül harmincnégy óra múlva mit fogtok enni? - nézett ránk Cortez, miközben kivette a füléből a fülhallgatóját. Csak szünetekben nem hallgatja, tanórákon mindig.

- Persze - bólintott Zsolti.

- De az holnap este lesz! - nézett ránk furán.

- Nem érti - fordult hozzám Zsolti, és titkos kajaszövetségesként azonnal mellé álltam.

- Ezért nem kap ráktofut - szóltam mosolyogva.

- Oké, lemegyek a büfébe. Kértek valamit? Mondjuk, amit májusban ennétek? - röhögött ki minket Cortez, aztán Ricsivel kimentek a teremből.

 

Társadalomismeret-óra 5/3 -  Vladár csipkelődései ellenére nem volt rossz. Ráadásul Zsoltira nagy hatással volt a téma, ezért óra végén úgy döntött, buddhista lesz, és mindenképp szerezni akart a gondnoktól egy narancs sötétítőfüggönyt. Szakadtunk. :)

 

Dave 5/? - rákattant a tőzsdei hírekre. Időnként azon töprengek, más tizennyolc körüli lány barátai és ismerősei is ennyire furák, vagy csak én vagyok ilyen szerencsés? :D

 

- Alszol? - kérdeztem köszönés nélkül. Egyébként az egyik legértelmetlenebb kérdés, amit csak feltehetünk. Totál paradoxon. Mindenképpen ébren van, ha felveszi a telefont, ha pedig alszik, fel sem veszi. Ah, hajnali gondolatok. Máskor nem olvasok ennyi IPM-et. :)

 

- A mai órán játszani fogunk.

- Azta! Kimehetünk focizni? - kiáltotta Zsolti lelkesen.

- A játék az irodalommal kapcsolatos - tette hozzá Kardos.

- Ráírom a mezemre, hogy "Ady". Jó? - kérdezte Ricsi. A tanár ezt annyira nem tartotta viccesnek. 

(..)

- Nagy Zsolt, ki írta az Íliászt? 

- Odüsszeia.

 

- Velem meg Korponay üvöltött - panaszolta Karcsi.

- Miért, Potter, a lányokkal tesizel? - röhögte ki Zsolti, nem értve, hogy Karcsinak mi köze van a lányok tanárához.

- Nem, csak akkor tornázom velük ha a fiúk fociznak.

 

- Miért nem eszed meg a szójás tofutáskát? - böktem a pálcámmal Cortez tányérjára, aki félretolta az említett ételt.

- Amiért így hívják - röhögte el magát fintorogva.

- Megehetem? - kérdeztem.

- Viheted az egészet - tartotta felém.

- Nem szereted a japán kaját? - érdeklődtem csalódottan.

- Ja, hogy ez kaja? - kérdezett vissza, én pedig hangosan felröhögtem. Szeretem Cortez humorát. <3

 

- Víí, de szép a Citadella.

- Igen, főleg, hogy a Várat nézed - közölte Kinga unottan.

- Akkor az hol van? - forgatta a fejét Virág. Kinga segített neki "beazonosítani" a helyet, így aztán Virág mára megtudta, hogy a Vár és a Citadella nem egészen ugyanaz.

 

Cortez nagymamája engedett be a házba, és mondta, hogy nyugodtan menjek fel Cortez szobájába, és várjam meg ott, amíg zuhanyozik. Hát, jó. Felmentem. A DVD-k gerincét nézegetve várakoztam (a gyűjtemények kilencvenhét százalékát nem ismerem), aztán amikor nyílt az ajtó, odakaptam a fejem. Cortez vizes hajjal (wow) és csupán egy sortban (dupla wow) lépett be a szobájába. Mmm.

 

Bezzeg a fiúk paintballozása! Ott sem voltam, de végignevettem az egész sztorit, kezdve azzal, hogy Zsolti még a játék kezdete előtt gurult a fűben, és "ellenségre" vadászott, meg persze ott volt Ricsi esete, akinek ellőtték az egyik raszta tincsét, nem beszélve Karcsiról, aki véletlenül lelőtte Macut, miközben egy csapatban voltak. Cortez beszámolója alapján Bálint kapta a legtöbb lövést, rá mindenki ész nélkül célzott, Dave volt a felelős a lőszerért: mivel "ledílelt" valahogy egy halom plusz patront, így hozzá lehetett járni munícióért. A két rocker igazán kiélhette magát, ők üvöltve futottak, mindenre lőttek, ami mozgott, állítlag totál extázisba kerültek, úgy viselkedtek, mintha a Counter-Strike-ban lennének, fedezték egymást, vetődtek, aztán eltűntek a többiek szeme elől. Cortez azt mondta, csak akkor jöttek rá, hol vannak, amikor fentről kaptak találatot.