- Te jó ég. Elég rosszul nézel ki - suttogtam.
- Nem hiszem el. Ember, kibírtad a hétvégét? - kiáltotta oda neki Ricsi, Dave pedig a hajába túrva állt meg mellettünk.
- Nem bírom tovább. Netet! Mobilt! Térerőt! Hálózatot! Wifit! - sorolta, mi pedig hangosan felröhögtünk.

- Dilidoki? - kérdeztem nevetve.
- Talán ma egy kicsit kiborult... - mosolyodott el.
Ó, tényleg? Hogyhogy? Mintha nem ismerném eléggé, hogy milyen, amikor Corteznek nincs kedve kommunikálni. Ezt velem is játszotta régen, igazán bájos olyankor. Az ember már komolyan megőrül, hogy mi lehet a baja, amikor ő még mindig rezzenéstelen arccal és főleg némán bírja. Ezért sem tervezek vele csendkirályt játszani, mert tuti, hogy ő nyerne. Ja, és azért sem tervezek vele ilyet játszani, mert elmúltunk ötévesek. Ez is lényeges szempont.

- Csak ne én, csak ne én, csak ne én - motyogta Zsolti. Kardos felpillantott, és gúnyosan konstantálta, hogy az osztály nagy része retteg a feleléstől.
- Reni - mondta ki, megállapodva az én nevemnél.
- Ez azzz! - pattant fel Zsolti, és örömében lejtett egy gyors táncot. Mindenki röhögve figyelte, Kardos pedig összevont szemöldökkel meredt rá.
- Nagy Zsolt, attól, hogy ma nem felelsz, még el kell olvasnod a kötelezőket, és mivel kétlem, hogy a következő órákra megteszed, még élvezném néhány alkalommal a riadt tekintetedet, és csak azután buktatlak meg.
- Én is szeretem a tanár bácsit - intett Zsolti.

Egy csomag ropival és dobozos narancslével ültem fel a lelátóra, és amíg a könyvtárosnő beállította az embereit, én elkezdtem olvasni a könyvet.
- Renáta, örülnék, ha nem sziesztáznál kedvedre, hanem, mondjuk, dolgoznál is. Azért vagy a suliújság fotósa, hogy képeket készíts. Ehhez tartsd magad, különben repülsz! - kiáltotta Kinga. Hát lehetne még ennél is kedvesebb?
- Szia - néztem rá mosolyova. - Mondj egy dalt.
- Mi?
- Akármit. Nem megy ki a fejemből a Gábor Áron rézágyúja. Mondj mást, mert megőrülök.
- Kossuth Lajos azt üzente - felelte, mire elnevettem magam.
- Igazad van, ez tényleg sokkal jobb - bólintottam elismerően. És komolyan, onnantól kezdve az járt a fejemben. Ez annyira nem ér!

- Na és, versenytársam? Mit csináljunk most? Mit csináltak az emberek a net előtt? - kérdezte Dave.
- Barchobáztak - feleltem.
- Jó. Gondolj.
- Oké, megvan - bólintottam.
- Google?
- Neeem! De ne kérdezz rá, az úgy nem ér!
- Jó, bocs. Akkor folytassuk. Tárgy?
- Igen.
- iPod?
- Neeeeem. De nem játszom veled! - nevettem el magam.
- Na, csak még egyet.
- Oké, de ne kérdezz rá.
- Nem fogok. Szóval tárgy. Kicsi, mint egy iPod?
- Nem.
- Akkora, mint egy iPhone?
- Nem.
- Aha. Rákérdezek.
- Biztos?
- Biztos.
- Jó, kérdezz.
- Amire, gondoltál, az egy iPad!
- Dave... - sóhajtottam, mire érdeklődve meredt rám. - Igen, az - legyintettem.
- Tudtam. Egyszerűen jó vagyok - büszkélkedett.
- Pontosan - veregettem meg a vállát. Egyébként kenyérsütőre gondoltam, de tökmindegy.

Miután leraktuk, még elég sokáig mosolyogtam. A "szeretlek" sms-em pedig ott lapul a bejövőim között. Azért néha ránéztem, hogy biztosan ott van-e még. Ott volt.
(...)
Cortez 5/5* - azt írta: szeret. Vííííííííí.

- Mi van itt? A szemben lévő teremben a saját hangomat sem hallom!
- Tessék hangosabban beszélni - tanácsolta Zsolti, és a beszólását óriási röhögés kísérte.
- Hol van a szaktanár? - forgatta a fejét Farkas.
- Ott - mutatott a tanári asztal fel Andris.
- Hol? - kérdezte furán a tanárnő.
- Ott ül - kontrázott Robi.
- Ne szórakozzatok velem. Kivel van órátok?
- Az új tanárral. Láthatatlan Béla, de mi csak Láthatatlan tanár úrnak szólítjuk. És ott ül az asztalnál - erősködött Andris.
- Bernáth, ez nem vicces.
- Tanárnő, óránk van, ne tessék zavarni - kurjantotta Zsolti.
- Mondja már meg valaki, hogy kivel lenne órátok! Hol egy értelmes diák? Kinga! - állapodott meg a tekintete.
- Mounsieur Durand nem jött órára - húzta ki magát Kinga.
- Akkor menj a tanáriba, és szólj. Addig egy hangot se!
- Ne tessék aggódni, Láthatatlan Béla bá' figyel ránk - intett Ricsi.

- Nos, Reni - ölelte át a vállam fél karral Dave, aki azt hiszi, ez a mozdulat jól áll neki. - Zsák barátunk felnőtt. Úgy néz ki, barátnője van - mondta büszkén, én meg a szám elé kaptam a kezem. Te jó ég! Zavartan nézett rám, aztán látva, hogy totál odavagyok a dologért, óvatosan átölelt. Dave meg minket ölelt át.
- Csoportos ölelés? Jövööök - ordította Zsolti, és ránk ugrott. Kibírtam volna, ha nem, de hát így történt, ez van.

Ofőórán Haller megkérdezte, ki a "majom" az osztályban.
- Foggggalmunk sincs, miről van szó - füllentette Macu, elég bénán.
- Sejtettem. Zsolti, neked sincs tipped? - kérdezte Haller, most már burkoltan célozva.
- A majom szó hallatán a tanár bácsinak rögtön én jutok eszébe? Ez sértő! - tettetett felháborodást.
- Csak gondold végig, miért lehet ez - motyogta Kinga.

Az ünnepségről még annyit, hogy Zsolti árgus szemekkel figyelte a színjátszósok musicaljét, és miután Attila, szerepe szerint, többször is átölelte Kingát, a darab végén Zsolti nemes egyszerűséggel megkérdezte tőle, hogy "anyád hogy van?". A végzős fiú zavartan motyogott valami "nem értem"-félét, mi pedig szakadtunk a nevetéstől.

- Tessék - nyújtott felém Dave egy otthon nyomtatott névjegykártyát, majd a többiek közt is szétosztott párat.
- MI ez? - olvastam el összeráncolt szemöldökkel: Felmayer Dávid, tanácsadó". Ez valami vicc?
- Új bizniszbe fogtam - húzta ki magát büszkén Dave.
- Óriási, de nem bandát kéne keresned nekem? - vágta rá Ricsi.
(...)
- Hohó - tette fel a kezét Dave. - A piszkos anyagiakról se feledkezzünk meg.
- Dave, senki nem fog a te tanácsodért pénzt adni - veregette meg a vállát Ricsi.
- Pénz? Eszembe se jutott - rázta meg a fejét.
- Akkor mi az ára? - kérdeztem nevetve.
- Kidolgozott tételek, beadandók, házik... - vigyorgott önelégülten.
- Okos - biccentettem.
- Köszönöm, Reni, tudtam, hogy te támogatni fogsz. Tehetek érted valamit?
- Miért?
- Mert még nem nem indult be a biznisz, és kéne a matekházid.
- Odaadom, nem kell érte semmi - matattam a táskámban.
- Biztos? Ha akarod, megmondom Corteznek, hogy szereted - ajánlotta fel.
- Hát, kicsit elkéstél - adtam át mosolyogva a füzetem.
- Köszi. Azért megteszem - vette el Dave a füzetem, majd Cortezhez fordult. - Cortez. Reni szeret téged.
Cortez és Ricsi összenéztek, majd kiröhögték szegény Dave-et.
- Mi az? Nem volt hiteles?
- Dave, ezért senki nem fog neked tételeket kidolgozni - röhögött Zsolti jóízűen.
- Dehogyisnem. Csak figyeljétek...

- Mi volt? - röhögött Ricsi.
- Nem tudom a nevét. Nem néztem utána. Amatőr hiba.
- Akkor hogy szólítottad? - kerekedett el a szemem.
- Ahogyan mindenki ismeri. Nem gondoltam, hogy ez sértő.
- Dave, te azt mondtad neki, hogy "nagy mellű kilencedikes?" - kaptam a szám elé a kezem.
- Neeem, nem vagyok közönséges. Azt mondtam, Macu barátom szívesen megismerkedne egy ilyen dekoratív lánnyal, akivel kegyes volt a természet.
- Te vadbarom! - hőkölt hátra Kinga, akinél szörnyen kiveri a biztosítékot, ha valaki egy lány külső adottságait preferálja, és abszolút nem érdekli a személyisége.

Cortez megérkezett. Ledobta a táskáját a babzsák fotelembe, és kivette belőle a... PS-t!!!
- Ööö... Te tényleg áthoztad?
- Mondtam, hogy épp játszom - hajolt a tévéhez, hogy bedugja.
- Igen, de... - Cortez felvont szemöldökkel várta, hogy be tudom-e fejezni a mondatot, aztán amikor úgy tűnt, nem, folytatta a játékkonzol összedugását.
- Akkor én olvasok - emeltem fel A skarlát betűt.

- Engem kicsit deprimál ez a hely - néztem körbe feszengve.
- Ren, pedig idevaló vagy. Itt sokan használnak ilyen szavakat - röhögött Ricsi.

Vannak, akik partiznak, buliznak, isznak és züllenek a hétvégén, mert az olyan "trendi". Lehet, hogy anno igaza volt Vikinek, és lúzerek vagyunk. De mit számít, amikor van egy helyünk, ahol lóghatunk, ahol nem bántanak minket, nem ér sértés és sérelem, ahol együtt vagyunk, és együtt tölthetjük az időt. Hülyék lennénk innen elmenni. És még pizzánk is volt. :)

- Jó reggelt, ne szadizzátok Karcsit - kezdtem köszönésképpen.
- Áá, mindig elrontod a bulit - engedte el Zsolti a tizedikest.

- Jó, Kinga nem számít, ő maga az "antiromantika" - legyintett Dave, és felénk fordult. Virággal kínosan összenéztünk, és megvontuk a vállunkat. - Ne csináljátok már! Egy séta a Várban... - nógatott minket Dave.
- Izé. Van ott póni? - pislogott Virág.
- Póni? Hogy jön ide a póni? - csodálkozott Dave.
- Hát, a póni az aranyos. Szeretem a pónikat. Vagy úúú. Szeretnék egy pónit!
(...)
- Reni? - kérdezett meg Dave engem is, mire tanácstalanul megvontam a vállam.
- Szerintem klassz program. Mármint... a Vár szép - motyogtam összevissza. (...)
- Na ugye? Megmondtam - bólogatott Dave elégedetten. - Értek a nők nyelvén.
- Ez hülyeség - vágta rá Ricsi. - Ren mindenért odavan, ami unalmas, több mint százéves, és mást nem érdekel.
- Ja, ezért bírja Kardost is - tette hozzá Zsolti.

- Te olyan "várba sétálós lány" vagy? - kérdezte és magához húzott. - Miért, te olyan 'eljössz velem ha szeretném?' fiú vagy? - kérdeztem vissza és a nyaka köré fontam a karom. Cortez a tekintetét az enyémbe fúrta.
- Ha nagyon akarod.
- Köszönöm - néztem rá megbabonázva.

- A mondandóm a következő. Amíg Haller tanár úr kórházban van, az osztályfőnök-helyettes veszi át a helyét.
- Az meg kiaz? - kurjantotta be Zsolti.
- Nos, fiam, az én vagyok. És ha még egyszer jelentkezés nélkül ordítasz, kimosom a szádat szappannal - förmedt rá. Mindkét hír letaglózott minket. Az ofő kórházban, Máday helyettesíti. Fekete hétfő. Így neveztük el.

- Jó hír! - ugrottam a nyakába, mire mosolyogva nézett rám.
- Van A skarlát betű 2? - kérdezte szemtelen mosollyal.
- Ez nem vicces. Színházjegyek! - mondtam boldogan. Cortez rezzenéstelen arccal nézett rám.
- Nem vagyok gonosz, úgyhogy elmondom, neked nem kell jönnöd. De néztem volna még ezt az arckifejezést egy darabig - vigyorogtam rá. Szemmel láthatólag megkönnyebbült, és lazán átölelte a vállam.

Mivel ideiglenesen Máday lett az ofőnk, a fiúk úgy döntöttek, bevágódnak nála, ha már így alakult. Nos, a tervük, miszerint az aulában Cortez gitárkíséretével és Ricsi tapsolásával Zsolti elénekli neki a "Máday néni, úgy szeretjük önt" című dalt, nem igazán jött össze. Pedig egészen jó kis szám volt, a dallama is klassz, a szöveg, amit Zsolti szerzett (kész költő) meg tökre találó volt. Sajna a refrénig nem jutottak el, mert az ig. helyettes vörös fejjel, a homlokán kidagadó érrel ordított rájuk, miközben az összes diák szakadt a nevetéstől. Hogy is van a refrén? Valami olyasmi, hogy:
" Máday néni, Máday néni, akkor is jön, ha senki nem kéri,
Szigorúan néz, és vonalzóval méri
A diákokat a Máday néni".

- "Majd rólad szólnak a hírek, veled van tele a sajtó, aki a pokolba kíván jutni, annak balra a második ajtó" - üvöltötte Macu teljesen belefeledkezve a dalba. Észre sem vette, hogy körülötte mindenki leállt. Máday lassan odalépkedett felé.
- "A Mennyország-tourist a legjobb szolgáltatást nyúúúújtja" - énekelte tovább.
- Nem mondod, fiam - szólt rá Máday, megállva mellettem. Macu kinyitotta a szemét, és egyszerre észrevette, hogy nemcsak egyedül énekel, hanem egyenesen Mádaynak is.
- Ööö. Elnézést. Elkalandoztam - motyogta.
- Azt látom. Kultúrált dalokat! - nézett szigorúan Cortezre.
- Hogyne - bólintott.

- Őrült vagy - húzott magához, én meg felnevettem, és háttal nekidőltem a mellkasának, miközben ő átölelte a derekam.
- Nem vagyok. Csak fontos, hogy jó legyen a házim.
- Alap. Mindenki így gondolja, ez tök normális - cukkolt tovább, én meg csak mosolyogtam rajta.

- Itt vagyok, kikérdezem a történelmet, ahogy kérted - mondta anyu.
- Az tegnap volt. És ma ötösre feleltem belőle.
- Ó. Óóó. Hát. Örülök, ügyes vagy - bólogatott. Anyu kiment, Cortez pedig kérdőn nézett rám.
- Sokat dolgoznak, kicsit szét vannak esve - magyaráztam meg egy legyintéssel.

A teremben Andris és Robi éppen egy új plakátot tett fel a teremben lévő tartóba (bikinis modell elektromos gitárral, kinyújtott nyelvvel), úgyhogy Kinga azonnal vitába szállt velük, mert szerinte "pejoratív értelemben gondolnak a nőkre". Andris és Robi nem vették sértésnek, főleg, mert egyikük visszakérdezett, hogy "pejoratív? Kösz, nem, már reggeliztem".

- Figyelj, van az a retardált... - kezdte mesélni Zsolti az Esőembert, mire Kinga elkerekedett szemmel meredt rá.
- Az autisták nem "retardáltak"! - szólt ingerülten. - A retardált maximum te vagy!
- Most mit nyerítesz? - csóválta a fejét Zsolti. - Csak egy vígjátékról beszélünk.
- Az Esőember nem vígjáték! - csattant fel Kinga.
- Ja... pedig én végigröhögtem - vonogatta a vállát Zsolti, és azonnal összeröhögött a többiekkel.

Úgyhogy más terv kellett. Egy csali. Zsolti, ki más...
Lazán elsétált a csendes folyosón, megállt az a-sok ajtaja előtt, felnyitotta, és mosolyogva benézett.
- Csókolom, tanár néni! Hogy tetszik lenni?
- Nagy Zsolt, kifelé! - hallottam Baranyai hangját.
- Itt sétálgattam, gondoltam, beköszönök - indult be a terembe.
(...)
- Mégis, mit képzelsz magadról? - rángatta ki Máday Zsoltit az a-sok terméből.
- Elnézést, Máday néni. Ne tessék haragudni rám - pislogott Zsolti.

- Ez mégis mi? - egyenesedett fel Máday Dave szekrényéből, és egy szivacs iPhone-t tartott a kezében.
- Relaxációs nyugitelefon. Tessék összenyomni. Megnyugtatja az embert - magyarázta Dave. Mindenki felröhögött, Máday meg ránk förmedt, hogy azonnal fejezzük be, mert máshol óra van.

Ricsi kérésre felnyitotta a szekrényét, és csodálkozva meredt maga elé.
- Jé! Megvan a gördeszkám - bólogatott elismerően.
- Nem tudtad, hogy itt van? - kérdeztem mosolyogva.
- Elfelejtettem - röhögött hitetlenül. - Basszus, november óta nem láttam. De jó! - vette ki, és örömmel forgatta a keze között.

- Abban mi van? - mutatott Máday a szekrényben lévő tokra. Cortez lehajolt érte, kivette, és az ig. helyettesre nézett.
- Nem tudom, hogy mondjam el, hogy elkerüljem a döbbenetet - kezdte, és óvatosan lehúzta a cipzárt. - Ebben a gitártokban... - folytatta, és a hatás kedvéért kissé lassabban nyitotta ki. Máday összehúzott szemmel, afféle "most megvagy!" nézéssel figyelte az eseményeket. - Senki ne ijedjen meg - figyelmeztetett minket Cortez -, de ebben egy gitár van - mondta ki, és felnyitotta a tokot.

Andris kinyitotta a szekrényét, Máday pedig behajolt. Két másodperc múlva felegyenesedett, és kirángatott valamit, ami... ami egy leszóródott fenyőág volt, rajta díszekkel és szaloncukorpapírral.
- Ez meg mi? - hüledezett az ig. helyettes.
- Az osztályunk karácsonyfája - magyarázta, mintha ez nem lenne egyértelmű.
- Te barom! Azt mondtam, dobd ki! - csapott a homlokára Kinga.
- Honnan tudjam, hol a szemetes? - tárta szét a karját Andris.
- És ezért betetted a szekrénybe? Március vége van!
- Jólvanna' - bólintott Andris.

- Nem fázol? - kérdezte.
- De, kicsit. Ez most egy olyan pillanat, mint a filmekben? A lány fázik, a fiú odaadja a dzsekijét... - kezdtem nevetve. Cortez kérdőn meredt rám.
- Nem, ez egy olyan pillanat, hogy a lány fázik, ezért indulnak, és a fiú benyomja a fűtést a kocsiban - állt fel a padról, én meg hangosan röhögve tápászkodtam fel.

Mire mára egészen szép idő lett, elég sokáig nem mentünk be a suliba, hanem kint ácsorogtunk, és Dave sztoriját hallgattuk, akit megint megkerestek azzal, hogy "hozzon össze valakiket". Mivel Dave biznisze virágzik, és Ricsiék menedzselése is sok idejét elveszi, plusz ott van még a suliújság, a hobbijai meg úgy általában az ő élete, Macu lett a személyi asszisztense. Tehát Dave-nek, aki amúgy személyi asszisztensnek tartja magát, lett egy személyi asszisztense. Ez így jópofa, meg minden, de komolyan, most már, tizenegyedik második félévében meg kell kérdeznem: a többiek mikor tanulnak???

A tanórák jól teltek, azon túl, hogy Andris és Robi beültették Csontváz Carlost a tanári asztalhoz, egy papírt lógatva a nyakába, amin az szerepelt, hogy "Íme, az utolsó tanár, aki megpróbált minket tanítani", semmi extra nem volt.

- Mi a probléma? - kérdezte Cortez.
- Talán arról is számoljak be, hogy hová tervezünk menni, miután Párizsból jöttem ide, csak azért, hogy Renit felköszönthessem a születésnapján? Esetleg szeretnél látni egy programfüzetet, hogy követni tudd, éppen merre járunk és miről beszélgetünk? Van egy enyhe birtoklási problémád, nemde? - kérdezte Arndold gúnyos mosollyal.
- Te birtoklási problémának hívod - biccentett Cortez. - Én úgy mondanám, "tudni akarom, hová viszi a seggfej a barátnőmet" - mondta, én pedig lesütöttem a szemem. Te jó ég!
- Kultúrált vagy, mint mindig - mondta Arndolt tettetett elismeréssel.
- Zavarsz, mint mindig - vágta rá gondolkodás nélkül Cortez.

- Olvasol még? - vonta fel a szemöldökét Arnold.
Annyira ledöbbentett a kérdése, hogy elröhögtem magam.
- Nem, Arnold, elfelejtettem, hogy kell, most tanulom újra - mondtam mosolyogva.
- Cinizmus? - vonta fel a szemöldökét.
- Igyekszem - bólintottam. - Viccen kívül, persze, hogy olvasok. Miért ne olvasnék?
- Csak kérdeztem. Jó képek - mutatott a tükrömre.
- Köszönöm - mondtam, aztán átgondoltam, hogy ez mennyire lehet őszinte tőle, és megráztam a fejem. - Cinizmus?
- Én is igyekszem - vágta rá.

Virág kiment a kocsihoz, mi pedig Cortezzel utána indultunk. A kapuban azonban megtorpantam és hátrafordultam hozzá, majd a nyaka köré fonva a karomat, hosszasan megcsókoltam.
- Ezzel lógtam - mondtam.
Cortez mosolyogva kifésülte az arcomból a vizes hajat, és még egyszer megcsókolt. Aztán megszólalt a kocsi riasztója, mire mindketten odakaptuk a fejünket.
- Virág, ne rongáld, zárva van, mindjárt nyitom - emelte fel Cortez a kulcsát.
- Gyááá, de megijedtem. Bocsi, azt hittem, be lehet ülni. Fúú, de hangos - visongott Virág.

- Renáta, a fejeden van a világfájdalom, mi történt? - állt meg mellettem Kinga.
- Semmi - legyintettem.
- Akkor induljunk, nem érek rá egész nap unalmas ruhákat keresni a szürke személyiségednek...
- Oké, induljunk. Ott jön Virág! - mutattam az utcára.
- Szijjjasztok! - kiáltotta Virág messziről, és boldogan sietett felénk.
- Jézusom, miért is mentem bele egy ilyen programba... - forgatta a szemét Kinga.
- Meeert... - ért oda hozzánk Virág -, mert LB-k vagyunk! - nézett felváltva hol Kingára, hol rám.
- LB? Te maximum NO vagy.
- Az miaz? - pislogott Virág.
- Nagyon ostoba - biccentett Kinga. Így indultunk shoppingolni. :)

Vásárlás 5/4 - amíg én válogattam, Virág mindenféle kiegészítőt aggatott magára, Kinga pedig összeveszett a biztonsági őrrel, mert felidegesítette, hogy "követi".

- Hallod, Ren - lökött meg újra, mire odafordultam hozzá - , ne emészd magad. Neményi egy arrogáns bunkó, teszi az agyát, mert nem tudja lenyelni a keserű pirulát.
- Tudom, hogy nem kedveled, és nem is kell, de Arnold jó barátom, és nem szeretnék haragban lenni vele.
- Ja, persze - legyintett -, én nem vágom ezeket a dolgokat, de azt mindig is tudtam, hogy beléd van esve. Csak, tudod, az a fura, hogy Arnold mindig úgy irányított téged, hogy neki legyen jó, Cortez meg úgy, hogy neked. És most neki rossz, ezért jött. Magasról tesz arra, hogy neked most jó. Full önző. - Érdekes volt Ricsi szempontjából hallani a dolgokat, és mivel ez ritka dolog, csendben figyeltem. (...) - Van elég barátod, akik jót akarnak neked.
- Tudom - mosolyodtam el boldogan. - És köszi.
- Nincs mit. Mindig bírtalak. A házik nélkül is - vallotta be.
- Ezt jó tudni - nevettem el magam.

- Ez tök para - lépett be Ricsi az aulába.
- Ne mááár. Ezek bohik - vigyorgott Virág.
- Bohik? - nézett rám Cortez tanácstalanul.
- Bohócok - fordítottam le Virág mondanivalóját.
- Vidd előlem - borzongott Ricsi.
- Mi baja?
- Fél a bohócoktól - tárta szét a karját Virág.
- A bohócoktól? - csodálkoztam.
- Amúgy nem, de a legtöbb "jó fej" ember azt mondja, fél tőlük. Egy halom rocksztár, meg ilyenek - magyarázta Cortez.
- Menj már, ne olts le - röhögte el magát Ricsi. - Tényleg félek tőlük. Iszonyat ijesztőek. Nézd meg, az is vicsorog - mutatott a képre.

- Ajj már! Nem jó játékot tettek bele. Hülye meki.
- Hülye bohóc - bólogatott Ricsi.
- Hülye kiszolgáló - értettem egyet. (...)
- Bocs, ott voltam, de nem igazán tudom, mitől kattantatok be.
Na, és ekkor mindhárman egyszerre kezdtünk magyarázni. Én azt fújtam, hogy a kiszolgálólány flörtölt, Virág, hogy mit kezdjen ezzel a játékkal, amikor már megvan, Ricsi pedig megállás nélkül szidta a bohócokat. Szegény Cortez, azt hiszem, egyedüliként volt normális a kocsiban.

- Nagy Zsolt, remélem az ott nem az, amire gondolok - nézett fel Kardos egy halom dolgozat javításából.
- Neem, ezek emlékeztető cetlik - mutatta fel Zsolti az apró puskákat.
- Hogyne - fintorgott Kardos. Közben Kinga felpattant, és idegesen nézett Zsoltira.
- Hogy gondolod, hogy a hátamra ragasztod? Normális vagy?
- Nyugi, csak cellux - magyarázta Zsolti, mire mindenki felröhögött.
- Idióta. Miért nem tanultál?
- Mert évadzáró Helyszínelők volt a tévében. Na, ki az idióta???
- Továbbra is te - mondta Kinga értetlenül.

- Ez annyira szép volt, hogy mindjárt sírok - törölgette a szemét Zsolti erőltetetten.
- Nagy Zsolt, a jegyeidet látva lenne is okod zokogni. Nagyon úgy tűnik, hogy találkozunk a nyáron... - közölte vele Kardos nyugodtan.
- Sajnos nem érek rá. A pótvizsga a fesztiválszezonra esik. Muhahaha - röhögött saját magán.

- Mi ez? - érdeklődtem.
- YouTube-videó.
- Kiről?
- Deszkásokról - mutatta felém.
- Ahha. Kickflip - mutattam a kijelzőre, Corteznek pedig felszaladt a szemöldöke.
- Ezt honnan tudod?
- A régi deszkás korszakomból - nevettem el magam, és éreztem, hogy elvörösödöm.
- A miből? - röhögött jóízűen.
- Nem érdekes.
- Szerintem az. Szóval?
- Jaj - sóhajtottam, és lehunytam a szemem. - Régebben próbálkoztam. A deszkázással.
- Régebben?
- Kilencedik - temettem a tenyerembe az arcom. (...)
- Miért nem tudlak elképzelni deszkával? - nevetett, én pedig kissé felháborodtam.
- Hé, ne degradálj. Igenis jól állt. Menő volt, meg minden. És eljutottam az Ollie-ig.
- Hú - biccentett tettetett elismeréssel.
- Ne már, komolyan mondom! Elég sokat szenvedtem, hogy imponáljak neked.
- Imponáltál te anélkül is eleget - ölelte át a vállam nevetve.

- Haraszti, mondd meg nekem, mi az a hiperbola.
- Guglizza ki - vágta rá Andris. Az egész osztály felröhögött, Gazdag arcszíne pedig az egészségesből átváltott lángvörösre.

- Tehát. Mennyi az x? - kérdezte Gazdag.
- Robi tudja - kiáltotta be Andris.
- Anyád hogy van? - kérdezte reflexből Robi, mire mindenki felröhögött.

- Mi bajod a kosztümös filmekkel? - kérdeztem.
- Tré.
- Nem is.
- Béna ruhák, béna szövegek, béna az egész. És semmi vér nincs benne, maximum akkor, ha pukedlizés közben véletlenül megfejelik egymást - magyarázta, és önkéntelenül is felröhögtem.

Kimentem a kapun, és felnevettem, amikor megláttam Cortezt. Fél lábbal a deszkáját tologatta, és felém tartotta a táskáját.
- Na Tony Hawk, még mindig imponálni akarsz? - kérdezte elképesztően szép mosollyal.

- Mit akart? - tette csípőre a kezét Kinga.
- Ki?
- Tami. Itt volt. Beszélt veled. Ne játszd az agyad, láttalak! Mit mondott?
- Semmit, csak valamit kérdezett... nem fontos.
(...)
- Ó, értem én. Át akar csalni.
- Mi??? - kerekedett el a szemem.
- Megpróbál beszervezni a saját csapatukba. Hogy öten legyenek. Én meg ketten, Virággal. Te jó ég, az tragédia lenne! Nem szállhatsz ki a triumvirátusból! Mi hárman vagyunk!
- Kinga, állj le... - mosolyodtam el. (...)
- Áruló vagy? - nézett rám megsemmisülő tekintettel.
- Mi? Nem csináltam semmit. Csak váltottunk pár szót.
- Ez nyílt támadás volt. A nyomorult a-sok megpróbálják ellopni a legjobb emberemet! Hah! Ha harc, hát legyen harc. Állok elébe! - magyarázta, azt hiszem, magának. Mi, Virággal kérdőn összenéztünk. Mintha Kinga kissé mániákus lenne. Vagy csak én látom úgy?

- Legalább ne mondd el senkinek! - üvöltöttem, a zenémet hallva talán túl hangosan.
- Mit ne mondjon el? - ült le mellém Dave. Na, a másik "mindent tudni akarok" is megérkezett. Ez esetben viszont ki van zárva, hogy neki elmondjam.
- Ööö... - húztam el a számat. - Hogy ciki dalok vannak a zenelejátszómon - füllentettem, és tudom, hogy béna volt, de akkor ez volt az első, ami eszembe jutott.
- Reni - mosolyodott el Dave, és lazán rátámaszkodott a vállamra. - Én ezt már rég tudom.
- Ez van - tártam szét a karom.

- Azért minimum egy pezsgőbontás - közölte sértetten Dave.
- Majd ha Forma-1-et nyersz, akkor - vágta rá Kinga. - Most annyi történt, hogy elvégeztétek a dolgotokat. Elnézést, de ez egyértelmű, azért lehettek itt. Ha nem végeznétek el, mást vennék a helyetekre - közölte szívtelenül.
- Jó, de annyit dolgoztunk vele. A szünetben is végig ezzel szenvedtünk... - védekeztem.
- Ó, hogy most elismerést vártok? Egy pillanat. Emberek! - tapsolt kettőt Kinga, mire mindenki felénk nézett a szerkesztőség termében. - Nézzünk Dave-re és Renátára büszkén. Mehet - mondta. Ez így egy kicsit kellemetlen volt, úgyhogy beharaptam a számat, és kínosan lesütöttem a szemem. - Megvolt? Rendben. Akkor vissza a dolgunkhoz - bólintott Kinga türelmetlenül.

- Te, figyelj csak - ragadtam meg az alkalmat. - Tetszik neked valaki a suliból?
- Ööö... - vakargatta meg az állát, és erősen gondolkozni kezdett. - Talán a...
- A nagy mellű kilencedikesen kívül - tettem fel a kezem, mielőtt kimondaná.
- Nem, nem igazán. Miért? - kérdezte.
- Csak érdekelt.
- Tudsz valamit? - vonta fel a fél szemöldökét.
- Dave, téged mindenki imád, ez nem újdonság - nevettem fel.
- Csodálod? Jól nézek ki, menő kütyüim vannak, jól öltözködöm...
- És szerény vagy - egészítettem ki.
- Na, látod. Főnyeremény vagyok.
- Az vagy, Dave - mosolyogtam rá.

Amikor beléptünk az aulába, éppen a Green Day American Idiot című száma szólt.
Máday a Jeanne d' Arc-szobor mellől összehúzott szemöldökkel nézett körbe.
- Ezt Zsidák és CHatelain tette be?
- Hogyne - bólogatott Zsolti komolyan. - Máday néni, ma milyen csinos - tette hozzá hízelegve, mi meg lehajtottuk a fejönket, hogy ne látsszon a röhögésünk.
- Nagy Zsolt, tűnj a szemem elől!

Duplamatek előtt Máday bejött a termünkbe, mire mindannyian kissé megijedtünk, mert azt hittük, kiderült, közünk van ahhoz, hogy Gondos tanárnő tegnap egy órával előbb elment a suliból. Ugyanis tegnap hatodik óra után a büfénél álltunk sorban, amikor Dave és Zsolti észrevették a kémiatanárt, és odaköszöntek, hogy "viszontlátásra, tanárnő!". Gondos összeráncolt szemöldökkel meredt rájuk, és megkérdezte, mennyi az idő. Ugyanannyi energiába telt volna megmondani az igazat, de helyette Macu vigyorogva rávágta, hogy "fél három" (???), mire a tanárnő motyogott valami olyasmit, hogy "elszaladt az idő", és kiment a suliból. Karcsiék osztálya pedig hiába várta egész órán át. :)

- Aztaaaa! - üvöltött ki az ablakon Andris, amikor észrevette, hogy a "szerencsés kilencedikes lány" is velünk ácsorog. - Robi, gyere mááár! - fordult hátra. A következő pillanatban Robi feje is megjelent az ablakban, és mindketten a kilencedikes lányt kezdték "stírölni".
- Mizu, he? - kérdezte Andris az ablakból. A lány totál zavarba jött, és a haját igazgatva megvonta a vállát.
- Mondták már neked, hogy jól áll az... élet? - kiáltotta Andris.
- Mi? - kérdezett vissza a lány fülig vörösödve.
- Hallod, van nálad bikini? - kurjantotta Robi. Az egész udvar röhögött, szegény lány meg idegesen összehúzta a szemét.
- Bunkók! - fonta össze maga előtt a kajrát, hogy valamennyire eltakarja az "adottságait".

- Tetszik kérni rizst?
- Parancsolsz?
- RIzs - emelt ki Zsolti egy műanyag tálat, és felnyitotta a tetejét.
- Ez nagyon kedves, de nem - közölte Máday csodálkozva.
- Értem. Ubit? - húzott ki Zsolti a táskájából egy kígyóuborkát (?).
- Nem, azt sem.
- Jó. Éééés - matatott Zsolti - parit csak tetszik kérni - vett ki egy doboz koktélparadicsomot.
- Mi lenne, ha felszállnál a buszra?
- De türelmetlenek vagyunk ma reggel - motyogta Zsolti, mi meg folyamatosan röhögtünk.

Előttem Dave szállt fel, aki azonnal meg akart ismerkedni a sofőrrel.
- Láthatnám az iratait? - kérdezte.
- Mi? - kérdezett vissza a sofőr. (...)
- A papírokat. Jogosítvány, forgalmi.
- Te most igazoltatsz? - röhögte el magát a sofőr.
- Nem, de nem szállok fel, ha nem vagyok biztos abban, hogy valódi sofőrünk van. Nem látta a Rémálom az Elm utcában második részét?
- Felmayer, tovább! - üvöltött fel a buszra Máday.

- Jövööööök! - rontott fel Andris a buszra, de megbotlott az egyik lépcsőfokban, és elvágódott Kinga mögött. Mindenki felröhögött, Máday ordított, Robi pedig átlépett rajta, hogy előbb stoppolhasson helyet.

- Jó reggelt - köszönt neki a sofőr. Gábor fürkészően nézett rá.
- Ismerjük egymást? - érdeklődött, aztán motyogott valami olyasmit, hogy "amióta sulirádiós lett, mindenki köszön neki, ez fura...". Ezen még jobban röhögtünk, a sofőr pedig kérdőn nézett az utoljára felszálló Mádayra.
- Milyen iskola ez?
- A Szent Johanna Alapítványi Gimnázium - mondta büszkén.
- Kisegítőőő! - üvöltött Ricsi.
- Pósa, egy hangot se halljak!
- De méér'? Nem szégyen ez! - bandzsított Zsolti.

- A csereberéléssel elvoltunk, Zsolti például hátrafordult, hogy kérunk-e sült csirkét (???), Macu pedig kihűlt melegszendvicset vett elő, és a fejét rázva szitkozódott, mert elfelejtett rá ketchupöt tenni.
- Nesze - varázsolt elő egy tubust Zsolti, amit már nem hagyhattam szó nélkül.
- Mégis mit hoztál még? - nevettem fel hitetlenül.
- Lássuk csak - vette az ölébe a táskáját -, van itt keksz, vajazókés, só, zabpehely, Sport szelet, paradicsom, ásványvíz, élesztő...
- Az minek? - vigyorgott Virág.
- Nem az a kérdés. Hanem hogy mióta van benne? Mert nem emlékszem... - töprengett.
- Pfúúúj - fogta a fejét Kinga. - Te egy állat vagy.

- Igazgatóhelyettes asszony! - üvöltötte Robi.
- Miért kiabálsz, itt ülök - szólt át Máday a mellette lévő kettes ülésen ülő rockernek.
- Pisilnem kell - mondta vigyorogva, és az egész busz felröhögött.
- Tartsd vissza - tanácsolta Máday.
- De nagyon kell. Felállhatok ugrálni? - emelkedett fel Robi.
- Maradj a helyeden! Egy óra múlva megállunk.

- Kövesse azt az autót - utasította Robi, mire mindannyian felröhögtünk.
- Miért? - kérdezte a sofőr.
- Mér' ne? - kérdezett vissza Robi.
- Ülj le a helyedre! - förmedt rá Máday.

Zsolti pedig németül tanult. Mármint elhozott egy kezdő német könyvet, mondván, "Bécsbe megyünk", és abból olvasott fel mondatokat, Máday legnagyobb örömére.
- Was kostet das zimmer? - kérdezte.
- Nagy Zsolt, utoljára mondom, hogy fejezd be! - üvöltötte el magát Máday. - Te sose fáradsz el?
- Nein - vigyorgott Zsolti.

Zsolti egész napos kísérletének végeredménye az lett, hogy végre választ kapott a "was kostet das zimmer?" kérdésre. Csakhogy az osztrák házaspár hosszan és németül felelt, mi pedig egymásra nézve vonogattuk a vállunkat. Egy szót sem értettünk. Aztán Cortez angolul kezdett velük beszélgetni, amiből szintén nem sokat értettünk, de mivel mosolyogtak rá, gondoltuk, nem lehet baj. Cortez befejezte a beszélgetést, elköszönt tőlük, aztán sóhajtva Zsoltira nézett.
- Oké, egész nap azt kérdezgeted az emberektől, hogy "mennyibe kerül a szoba?" - mondta. Pár pillanat múlva mindannyian dőltünk a röhögéstől.
- Kúl. Beszélek németül! - bólogatott Zsolti elismerően.
- Mit mondtál nekik? - kérdeztem Corteztől.
- Amit mindig, mindenkinek mondunk. Nem százas, ne haragudjanak rá.
- Ez tényleg mindig bejön - nevettem fel.

- Számolok. Egy, kettő, há... - kezdte az ofő.
- Was kostet das zimmer? - üvöltötte Zsolti, mire mindenkiből kitört a röhögés. Hát, ez egy ilyen kép lett. :)

Was kostet das zimmer? 5/5 - estére mindenki kiposztolta mindenhová, feltöltött képek címe lett, és az is lájkolta, aki nem is értette, mert nem volt ott velünk. No comment. :)

- Augusztusban délelőtti intenzív kurzus. Heti ötször öt óra - mondtam eltökélten.
- Tényleg ezt akarod csinálni a nyáron? - kérdezte Cortez.
- Persze. Mi mást? - kérdeztem vissza.
- Nem tudom. Más lány, ha lelép a barátja nyárra, biztos nem nyelvsuliba rohan...
- Én nem vagyok más lány - vágtam rá azonnal. Cortez mosolyogva a szemembe nézett.
- Nagyon jól tudom.

Karcsi 5/1 - ma bringával jött suliba. Délutánra eltűnt az első kereke. Szegény. Nem értem, Zsolti ezt miért tartja viccesnek. Egy csomó időbe telt visszaszerezni.

- Van valakinek ötlete arról, hogy ki hozta létre a közösségi portálon Gondos tanárnő álprofilját?
- Niiiiincs - kiáltottuk kórusban.
- Sejtettem. Csak úgy megjegyzem, hogy Máday igazgatóhelyettes asszony már rajta van az ügyön, és ha kiderül, ki volt, komoly büntetésre számíthat. Egyáltalán nem vicces, hogy a "lakhely" mezőbe azt írták: "Periódusos rendszer", és hogy a magamról mezőben az áll: "atomjófej vagyok, muhahaha". Kérlek titeket, ha ismeritek a feltöltőt, szóljatok neki.
Visszatartott nevetéssel néztünk Zsoltira, aki épp egy rozskiflit vágott ketté.
- Most mi van? - forgolódott ártatlan arccal. Persze, hogy ő volt. A legviccesebb az egészben, hogy Gondos tanárnő álprofiljának már több ismerőse van, mint az igazinak. Ez azért sok mindent elárul.

- Antai-kelemen, a táblához. A többi...
- ...csendben olvassa - fejezte be Dave a tanár helyett, mire mindenki felnevetett. Kardosnak sejtelme sincs róla, hogy a szállóigévé vált mondatot hányan lájkolták már. :)
(...)
- Móricz Zsigmond: Árvácska. Hallgatlak - fonta keresztbe a karját a tanár, és a szokásos "megbuktatlak" nézéssel fürkészte. Cortez egy másodpercre rám pillantott, én pedig folyamatosan bólogattam, hogy kezdje el. Ha még egyszer félrenézel, azonnal egyes! Reni, te pedig néma csendben...
- ...olvasd a szöveggyűjteményed - fejezte be Dave.
- Felmayer, kérdeztelek? - szórt szikrákat Kardos tekintete.
- Elnézést - vigyorgott Dave.

- Felmayer! - szólt Kardos.
- Parancsoljon - nézett fel Dave a kezében tartott mobilból.
- A táblához.
- De Cortez már lefelelt. Mindent elmondott Kalácskáról.
- Árvácska! - förmedt rá Kardos.
- Mindegy - legyintett Dave.
(...)
Dave feltápászkodott, és fájdalmas arccal kiment a táblához.
(...)
- Nos. Árvácskáról azt kell tudni - kezdte Dave a felelést -, hogy árva volt.
- Zseniális a logikád - mondta Kardos.
- Köszönöm szépen, igyekszem - felelte büszkén Dave.

Tavaszi szünet: 5/5 – és igen. Pihenés. Alvás legalább kilencig (wow). Későig olvasás. Nos, nekem kábé ezt jelenti a szünet, de a többieknek valami olyasmit, hogy: hajnali háromig DVD-zés, facebookozni éjfél után, délig aludni, reggelig lógni az msn-en, ejteni a sulit/tanulást/házit az első tanítási nap előtti este tíz óráig… :)

Kardos kemény irodalma után Baranyai is feleltetett bioszon, ő a saját "kedvenceit" kínozta. Zsoltit és a két rockert. Előbbi megúszta egy harmatgyenge kettessel, Andris és Robi azonban karót kaptak, mert egyikük a "szaporodást", másikuk pedig a "hormonrendszereket" kapta. Annyira vihogtak, hogy folyt a könnyük, Andris a táblának döntötte a fejét, és nevetés közben fejelgette, Robi pedig összegörnyedt a röhögéstől, és azt mondogatta alig kivehető szavakkal, hogy "nem bírja, le kell ülnie", úgyhogy levágta magát a tanári székre (!!!), majd lefordult róla, és a földön fetrengett tovább.

- Azt hiszem, kész vagyok - emeltem fel a füzetem.
- Mutasd - vette át Cortez, aztán átfutotta a sorokat, és bólintva rám nézett. - Holnap megírom a dogádat.
- Ne máár. Annyira rossz?
- Sokat gondolkoztam...
- Hogy jó-e a válasz?
- Hogy milyen nyelven írtad - röhögött fel, én meg lesütött szemmel elnevettem magam.

A válaszokat írtam, amikor a tanár megkérdezte Virágot, hogy mégis mit csinál.
- Szótár. Szótárat lehet használni, nem? - pislogott rémülten.
- Hogyne. A négyes feladat szavak fordítása. Nézd ki a szótárból, miért ne . fújtatott Kinga idegesen.
- Ajj, most akkor lehet vagy nem? - forgatta a fejét Virág.
- Neeem! - üvöltötte Kinga.
- Jó, akkor nem érdekel - dőlt hátra Virág. Tézé közben úgy döntött, hogy megsértődik, amiért nem szótárazhatja ki a szavakat.

Csontváz Carlos 5/3 - fogalmam sincs, hogy ki és miért tömte tele a csontváz arcát zsömlével, de azon túl, hogy nagyon gusztustalan, azt sem tudom, hogy veszik majd ki. Baranyai be fog rágni. Szokás szerint.

Vacsoravendégek 5/1* - apuhoz átjött egy kollégája a feleségével, úgyhogy jópofiznom kellett. A válaszaim: Igen, jól megy a suli. Igen, nagyon szeretem. Nem, nem várom a nyarat. Tudom, hogy furcsa, de akkor sem várom. Nem, magával a nyárral nincs bajom, csak nem várom. Jó, inkább várom a nyarat. Hogyne, nőttem is. Anyu, felmehetek a szobámba???

- Tűűűűz van! Futááááás! - pattant fel Zsolti, és nagyon úgy tűnt, akciófilmben érzi magát, még a széke is felborult a lendülettől.
- Nagy Zsolt, azonnal állj meg! - kiáltott rá Vladár mérgesen, de addigra Zsolti már feltépte az ajtót, és kiordított a folyosóra, hogy "Nincs elég mentőcsónak!!!!!". Aztán kirohant.
(...)
- Tűz van? - hőkölt hátra Robi.
- Gondos volt, mi? Tudtam, hogy egyszer leöli az egész sulit, addig kísérletezik... - méltatlankodott Andris.
(...)
- Flöra! Mon Dieu, Flöra! - kapkodta a fejét Jacques, és hősszerelmesként berontott a kilencedikesek termébe, hogy kimentse a barátnőjét. Ez romantikus, meg minden, de tűz nem volt, a kilencedikesek pedig már réges-rég kint voltak. Jacques nem adta fel, tovább játszott Rambót, és egyenként benézett minden terembe.
(...)
- Hé, Zsolti, nem jössz? - kiáltotta Ricsi a büfénél sorban álló (???) Zsoltinak.
- Megvárom a melegszendvicsem - közölte nyugodtan.
- Van ma melegszendvics? - kérdeztem csodálkozva.
- Ha tűz van, akkor lesz - vigyorgott.
(...)
- Csoki - biccentett Zsolti. - Sajna, van egy áldozatunk - emelte meg a kezében tartott Csontváz Carlost, mkire mindenki felröhögött.
- Azonnal álljatok be a sorba! - kiáltott rájuk az igazgatóhelyettes. - Hol a többi?
- Kinga ott jön - mutattam az ajtóra.
- Na - lépett ki magabiztosan az épületből, hóna alá fogva a naplót.
- Mégis merre jártál a tűzriadó alatt? - érdeklődött Máday mérgesen.
- Csak nem gondolják, hogy ha valóban tűz lenne, otthagynám a naplót??? Nem azért tanultam és értem el, hogy iskolaelső legyek, hogy egy perc alatt megsemmisüljenek a jegyeim! A napló nélkül nem hagyom el az épületet! - jelentette ki rezzenéstelen arccal.
(...)
- Hol voltatok??? - ordított rájuk Máday, amikor a két rocker lazán kisétált a suliból.
- Megkerestük a tűzfészket. Vizsgálódásunk szerint a tűz a kémialaborban keletkezett. Gondos tanárnő volt - mondta Andris. Mindenki, de mindenki felnevetett, csak Gondos nézett hunyorogva a két fiúra, Máday halántékán pedig egy ér lüktetett vadul.

Kinga 5/5 - nos, igen. Azt hiszem, ő egy valódi tűznél is a naplót mentené először. No comment.

- Mi??? Én nem állok bukásra? - kiáltotta Zsolti boldogan. Az ofő lapozgatott a naplóban, majd felszisszent.
- Elnézést. Zsolti, te is hozd ki.
- Na, azért. Muhahaha - vihogott, és előszedte az ellenőrzőjét.
- Cortez? - kérdezte Ricsi vigyorogva.
- Eminens lettem - húzta ki magát Cortez.
- Valóban, Cortez lenyűgöző, 2,4-es átlagot produkált - csekkolta a naplót az ofő. Elképesztő eredményét hangos taps és fütty fogadta.
- Így már nem vagy annyira menő, vágod? - röhögött fel Ricsi.
- Szégyellem is magam. Szívem szerint buknék hatbül, de ááá, nem jött össze.
- Részvétem - bólogatott Ricsi.
- Szerintetek ez vicces? - csattant fel Kinga, és fél térddel feltápászkodott a székére. - Végzősök leszünk, nem bukhat a fél osztály! Milyen átlagunk lesz így? Ti nem akartok végzősök tizenkettedikesek lenni?
- Mi akarunk. A tanárok nem akarják - vágta rá Andris. A beszólását elismerő tapssal díjaztuk.

- Egy kis szívás, és végzősök vagyunk? - kérdezte Ricsi,
- Egy év végi hajrá - mosolyogtam rá, remélve, hogy erőt adok neki.
- Oké - biccentett. - Csapjunk oda.
- Csapjunk - vágta rá Andris elszántan. - Hova? - kérdezte végül, mire mindannyian felnevettünk.

- Azonnal ülj ide, és figyelj rám, különben nem állok jót magamért! Zsolti, ez rád is vonatkozik!
- Te ezt hagyod? - kérdezte Dave.
- Viccelsz? Simán leüt. Családon belüli erőszak áldozata vagyok. Terrorban élek. Ver az asszony. Muhahaha - röhögött fel Zsolti.

- Te, Reni - lépett hozzám Dave.
- Igen?
- Ha berakom az iPod párnám alá a könyveimet, és azon alszom, van esély rá, hogy valahogy, esetleg álmomban megtanulom? - érdeklődött.
- Hát... a hipnopédia sem rossz ötlet, de mi lenne, ha ébren tanulnál? - kérdeztem vissza.
- Az csak az utolsó lehetőség - biztosított.

- Vége az előadásnak. Elégettek - huppant le mellénk a páncéljában Kinga. (...)
- Elégettek? Mer'? - töprengett Ricsi.
- Tényleg, miért? Az olyan szomorú - biggyesztette le a száját Virág.
- Te jó ég! Mindjárt tizenkettedikesek vagyunk, és annyi fáradtságot nem vettetek, hogy utánnanézzetek, hogyan halt meg Jeanne d' Arc?
- Mér, meghalt? - tettetett döbbent arckifejezést Zsolti, mire mindannyian felröhögtünk.
- 1431. május 30. Mondd nektek valamit ez a nap?
- Kardos születése? - kérdezte Cortez, én meg a fejemet csóválva elnevettem magam. Ez gonosz volt.

Csontváz Carlos 5/5* - Facebook-adatlapja (!!!) szerint az utolsó bejegyzést délelőtt tízkor írta, akkor szállt fel a vonatra a Déliben és utazott el végleg. Ez így vicces, meg minden, de amúgy nem tudom, a rockerek hová tették. :) :) :)

- Ez? Ez nem? Most jól látom? - kérdezgette Dave, mire én is odafordultam.
Tami lépkedett felénk, és mivel az utóbbi időben mindent megtett, hogy felhívja magára Dave figyelmét (új frizura, kivágottabb felső, olyan parfümmennyiség, hogy megfulladtunk utána stb.), úgy döntött, a kevesebb néha több. Tehát megróbált úgy hatni Dave-re, ahogyan Dave-re hatni lehet. Sima farmer volt rajta, natúr smink, kibontott haj, és a telitalálat. Egy női fazonú, Apple-logós póló.
- Sziasztok - köszönt úgy általánosságban, és bement a termünkbe. Elérte a célját, Dave utánafordult, és elismerően bólintott.
- Van stílusa - jegyezte meg.
- Gondolod? - kérdeztem mosolyogva.
- Megbököm - határozta el.

Tizenegyedik végére döbbentem rá, hogy a régóta keresgélt "legjobb barát" tulajdonképpen végig ott volt az orrom előtt, csak amíg én egy emberben kerestem azt, amit számomra a barátság fogalma jelentene, nem vettem észre, hogy ez nem egy konkrét ideál, ami egyvalakiben megvan, ...és akkor az a nagybetűs Legjobb Barát. Hanem inkább egy puzzle, a darabjai szanaszét vannak, és ha együtt látja őket az ember, akkor értelmet nyer az egész. Valami ilyesmit jelenthet a barátság. És ahogy a többieket néztem, rájöttem, nekem ők azok. Ők hatan. :)

- Rendben, a mai utolsó órán... - kezdte szigorúan, mire mindenki felröhögött, utalva arra, hogy ezt úgysem mondja komolyan - csendben elfoglalhatjátok magatokat.
- Kösz - intett Ricsi a székén hintázva.
- Köszönöm - javította ki Vladár.
- Nincs mit - bólintott Ricsi vigyorogva. Ezt megbeszélték.

- Nem azért, mert nem kedveli Renátát, hanem mert nem volt választása.
- Az biztos, hogy nem kedvel - állapítottam meg.
- Na és? Engem Baranyai utál. De vajon miééért? - töprengett Zsolti, mire felnevettünk.
- Engem Barka. Ki is töröltem az ismerőseim közül - mondta Dave. :)
- Kardos - vonogatta a vállát Cortez.
- Engem a legtöbb - szólt Ricsi.
- Engem mindegyik szeret - húzta ki magát Kinga.
- A fenét. Félnek tőled. Muhahaha - nevetett fel jóízűen Zsolti.
- Akit mindenki szeret, az Emó és Gábor - szólt Ricsi.
- Bocs, de engem Gondos még mindig nem ismer fel. A múlt órán is megkérdezte, hogy új vagyok-e - nézett ránk hátra Gábor.
- Szívás - vigyorgott Ricsi. - Akkor Emó maradt. Ő a tanárok kedvence - fogta meg a kezét Ricsi, Virág pedig zavartan elmosolyodott.
- Persze, mert olyan "bájos", és állandóan sír. Hah! Én erős vagyok, készülök az órákra, kitűnő eredményeim vannak... Engem kéne a legjobban szeretnie a tanároknak! - üvöltötte Kinga, ököllel rácsapva az asztalra.
- Szerintem zsarold meg őket, hátha az hat - tanácsolta Cortez, mire mindenki felröhögött.
- Ez nem vicces. Bár, ha jobban belegondolok, nem kell, hogy szeressenek. Nincs szükségem rá. Erős, magabiztos lány vagyok, ez riasztóan hat az emberekre - magyazárta, azt hiszem, inkább magának, mintsem nekünk.
- Figyelj, Kinga. Egy biztos - szólt rá Ricsi. - Tényleg rohadt riasztó vagy.

Közben mindannyian a tévéhez fordultunk, ahol a műsorvezető visszakereste a chates nyertest. Pár pillanat múlva megtalálták, és bemondták, hogy "MacBoy17" volt az első.
- Na, én mondtam, hogy gyors voltam. Nyertem neked - vigyorgott Dave büszkén.
(...)
- MacBoy17? - kérdezte Cortez, aki elsőként ocsúdott fel a döbbenettől.
- A nicknevem - biccentett Dave.
- Muhahahaa! - ült fel Zsolti a kanapéról, és a szemét törölgetve röhögött.
- Jól van, MacBoy, ez szép volt - veregette vállba Ricsi, aki szintén szakadt a nevetéstől.

- Igen? - nézett fel a napszemüvege mögül Cortez.
- Szerettem volna elköszönni és jó nyarat kívánni. Amennyiben jövőre az ablakon belül maradsz, nem találkozunk - mondta mosolyogva. Aha! Szóval ő a dilidoki, akihez Cortez egész félévben járt.
- Rendben. Akkor végeztünk? - kérdezte.
- Igen.
- Mi a diagnózis?- kérdezte Ricsi röhögve, mire a pszichológus ismét elmosolyodott, és a szemével körbepásztázta a társaságot.
- Melyikőtök Reni?
- Én - emeltem fel a kezem zavartan. A pszichológus szeme körül apró ráncok jelentek meg, és bólintott.
- Ő a válasz a kérdésedre - mondta Ricsinek.
(...)
- Tessék ide ülni - kérlelte Zsolti a dokit, aki végül csatlakozott hozzánk, és lazán elhelyezkedett a fűben, felhúzott térdeire kulcsolta a kezét és türelmesen hallgatta Zsoltit. - Szóval a visszatérő rémálmom. Bejövök a suliba, és Máday habzó szájjal üvölt, vérben forognak a szemei, és...
- Zsolti, ugye? - szakította félbe a doki.
- Ja.
- Szeretettel várlak szeptemberben. Megkapod a hétfő délutánokat.
- Ne máár, csak vicceltem - röhögött fel Zsolti.
- Én is - biccentett a pszichológus.
- Na, azért. Muhaha - vihogta, aztán, amikor a doki elfordult, suttogva magyarázni kezdte nekünk, hogy egyébként tényleg ez a rémálma... No comment. :)

- Szomorú vagy - lépett oda hozzám, és félresöpörve pár cuccot az asztaláról, leült velem szemben.
- Nem, örülök, hogy mész, mert tudom, hogy várod. Csak egy kicsit fura lesz. De mindig is utáltam a nyári szünetet, úgyhogy annyira nem borít ki a dolog - magyaráztam. Cortez mosolyogva fürkészett, én meg megvontam a vállam. - Amúgy meg itt foglak várni, szóval siess vissza, jó?
- Itt fogsz várni? Mármint a szobámban? - kérdezte, én meg hangosan felnevettem.
- Nem, mármint itthon, Budapesten. Jaj, érted, hogy értem.
- Persze - bólintott mosolyogva. - De ha itt akarsz maradni, az se gáz, a nagyszüleim kedvelnek, szólok nekik...

- Ó, eltetted a "van barátnőm, úgyhogy ne próbálkozz" feliratú pólód? - kérdeztem, Cortez pedig hangosan felröhögött.
- Persze. - Sajnos ez csak poén volt, nincs ilyen ruhadarabja, de ha jobban belegondolok, Zsoltival, a pólószakértővel már rég leboltolhattam volna egy ilyet. Nem ártott volna. A fenébe.

- Naaaa - hajolt le Ricsi, és megpróbálta elkapni a tekintetem. - Nem fordulunk be, hé! - nevetett.
- Nem, dehogy, emeltem meg az állam, és fájdalmasan néztem a többiekre.
- Ajj, ne szomorkodj! - ölelt át Virág szorosan.
- Nocsak. Kialvatlan fej, karikás szemek, világfájdalommal teli tekintet. Régi Renáta! De rég láttalak! - köszöntött Kinga bájosan.
- Nagyon vicces - sziszegtem kelletlenül.

- Nem zavar titeket, hogy elkezdődött az évzáró? - lépett ki Máday a kapun.
- Nem nagyon - válaszolta kapásból Ricsi, mire mindannyian felröhögtünk.
- Pósa, szó nélkül indíts befelé! És egy hangot sem akarok hallani.
- Máday néni! - nyújtotta fel a kezét Zsolti.
- Mi az? - kérdezte indulatosan az igazgatóhelyettes.
- Mi úgy szeretjük önt! - közölte. Abban a pillanatban kitört belőlünk a nevetés, Máday meg elüvöltötte magát, úgyhogy lehajtott fejjel sunnyogtunk be az épületbe.

- Egy pillanat, már küldöm is. Csak előtte átdobom Corteznek. Hogy ha leszállt, és bekapcsolja a mobilját, ezt lássa először - közölte a tervét boldogan.
- Nem is tudom - nevettem fel. - Lehet, ha ezt meglátja, vissza se akar jönni - fogtam a fejem, és az überciki retró képünkön szörnyülködtem.
- Visszajön, mert hiányozni fogok neki - szólt Zsolti, mire mindannyian felröhögtünk.
- Ja, meg a pólója. Azért visszajön - oltott tovább Macu a felsőmre mutogatva, én pedig vigyorogva fogtam a fejem.
- Ez minden? Zsolti és a pólója? - röhögtem fel őszinte jókedvvel.
- Jó, talán van még valami - mosolygott rám Dave.
- Remélem is - bólogattam.
- A gitárja is itt maradt - tette hozzá.
- Nagyon viccesek vagytok - néztem körbe.

- Mélyen tisztelt végzősök - állt meg mellettünk Máday. - Nagyon remélem, hogy összeszeditek magatokat, és jövőre nem lesz ennyi fegyelmezési probléma veletek - vette csípőre a kezét. - Bernáth! Mi van a füled mögött? - ordította el magát. Andris odanyúlt, és megtapogatta a szál cigit, majd széttárta a karját. - Én nem tudom, valaki odatehette.
- És mégis, ki? - üvöltötte Máday.
- Gondos tanárnő? - kérdezte Robi, mi pedig rázkódó vállal fojtottuk vissza a röhögésünket.
- Tűnjetek a szemem elől, és szeptemberig ne halljak rólatok! - siesett le a lépcsőn.

- Te jó ég! - mondtam, rádöbbenve a pár napja hangoztatott, de csak most tudatosult tényre.
- Mi az? - pislogott nagyokat Virág.
- Végzősök lettünk! - jelentettem be ünnepélyesen.
- Tudjuk - közölte Ricsi.
- De, nem. Nem - ráztam meg a fejem. - Végzősök lettünk! - ismételtem.
- Mondom, tudjuk - röhögött fel Ricsi.
- Várjatok már! - kértem még egy kis türelmet, és utoljára elismételtem. A többiek elgondolkozva összeráncolták a szemöldöküket, aztán riadtan felém néztek.
- Tényleg - jutott el Dave agyáig.
- Úristen, ez milyen már? Ijjjj - húzta el a száját Virág.
- Én nem akarom! - kapott frászt Zsolti, ahogy rádöbbent, ez pontosan mit is jelent.

Minden 5/5* - sokat gondolkoztam, hogyan jellemezzem az utolsó napom, de Cortez nélkül nehéz, így eldöntöttem, inkább az egész félévről alkotok véleményt. Ha belegondolok, nyugodtan mondhatom, ez volt a legjobb félévem a Szent Johannában. Nagyrészt, persze, Cortez miatt, ő tette boldoggá minden percét a napjaimnak, még akkor is, ha nem volt velem. A tudat, hogy együtt vagyunk, már önmagában boldoggá tesz. De nagyon sokat köszönhetek a barátaimnak is, akikkel idén végérvényesen megtaláltam a közös hangot és így, a nyár elején kijelenthetem, ők is szörnyen fognak hiányozni a következő hónapokban. Persze biztos, hogy mindenkivel találkozom majd, de valahogy mi együtt működünk teljesen jól, úgyhogy nagyon várom a szeptembert. Ami pedig Cortezt illeti, lassan hívni fog, a net szerint hamarosan leszáll a gépe. 85 nap. És a visszaszámlálás elindult.