Miközben telefonáltam, Virág elbúcsúzott Ricsitől, Kinga meg Zsoltitól. Mosolyogva néztem rájuk. Klassz lehet, ha az embernek van barátja. :( A telefont a zsebembe süllyesztve léptem oda hozzájuk, és ráérősen várakoztam.
- És téged ki ölel meg? - hajtotta félre szomorúan a fejét Dave.
- Senki - vonogattam a vállam, halvány mosollyal leplezve a szomorúságom.
- Várj, megoldjuk - bólogatott Davem és pötyögött valamit Macu telefonján. - Tessék. Küldtem neked egy virtuális ölelést a Facebookon. Kint van a faladon - mosolyodott el. Ööö. Kedves gesztus volt. Azt hiszem.
- Köszönöm - feleltem zavartan.
- Bármikor - bólintott. Dave igazi barát. Csak nem tudom, hogy valódi, vagy virtuális. :)

Dave és Macu érkezett meg, előbbinél egy UPS csomag volt.
- Bontsd már! - ugrálta körbe Macu. Odakaptuk a fejünket.
- Várj, várj - rázta a fejét Dave. - Vedd fel, ahogy kibontom.
- Ja, persze - biccentett Macu, és előszedte a mobilját, hogy megörökítse, ahogy Dave kibontja a mobilját.
- Hallod, neked kéne egy barátnő - lépett hozzánk Zsolti, Kinga kezét fogva.
- Kinek kell barátnő, amikor... - tépte fel egy határozott mozdulattal a dobozt, és az izgalomtól remegő kézzel vette ki az iPhone-t. - ...itt van ez? - fejezte be a mondatot könnyes szemmel.
- Ez beteg - röhögött Ricsi.
- Mondj valamit - vette fel közelebbről Macu Dave meghatódott arcát.
- Szeretem - szipogta, és az arca mellé emelte a dobozt.
- Ez kész - vihogott Zsolti.

- Na. Ha befejeztétek a bohóckodást, akkor talán... - csapta össze a tenyerét Vladár.
- Már megyünk is - bólogattam.
- Nem meglepő, Rentai, hogy szabadulni akarsz az órámról.
- Nem, dehogy - mentegetőztem -, csak a tempera illata. Régi emlékek - legyintettem.

- Beülhetek a télapó ölébe? - kérdezte Móni vigyorogva Zsoltitól, ahogy odalépett hozzánk.
- Vert már pofán krampusz? - kérdezett vissza Kinga reflexből. Zsolti elröhögte magát, Móni pedig kínosan mosolyogva megvonta a vállát. Na, ez is egy jó szünet volt.

- Itt a Mikulás! - közölte Zsolti. Dave megdobta egy tollal. - Na, így nem kapsz ajándékot - csóválta a fejét, aztán Robi letépte a szakállát.
Eközben én lesúgtam Virágnak az eredményt, úgyhogy sebesen firkált a táblára.
- Nem érünk rá egész nap - szólt közbe Gazdag.
- Már megyünk is - léptem el Virág mellől. Egész jó kis felelete lett. :) Na mindegy.
Kitettem az asztalokra egy-egy csoki Mikulást, aztán, amikor Andris leharapta a fejét és felém köpte, gondoltam, ideje távozni.
- Bernáth, ne gusztustalankodj! - förmedt rá Gazdag. Andris egy csokis mosollyal reagált. Ezek állatok!
- A japán gyerekekhez is jön a Télapó - vigyorgott Zsolti Macura, aki annyira röhögött, hogy leesett a székről. Így, kívülállóként nézve, valóban ilyen egy matekóránk? Te jó ég!

- Cortez. Harag.
Lesütöttem a szemem, és a csizmámat bámulva vártam, hogy kijöjjön mellém a táblához.
- Kezdhetitek - bólintott Vladár, mi pedig egymásra néztünk. - Na, erről beszéltem. Üljetek le, jeles - mondta elégedetten.
Sok mindent elmond, hogy elég volt Cortezzel egymásra néznünk, és kaptam egy ötöst Vladártól. Na, no comment.

Bejgli 5/1 - apuval késő este, amikor összefutottunk a konyhában, jobban szemügyre vettük. Bökdöstük, meg villával szurkáltuk, és megállapítottuk, hogy nem él. Ez jó hír. :)

- Jó. Nos. A rossz hír az, hogy holnap jön az üveges. Sajnos emiatt a mai és a holnapi napon itt lesznek megtartva a tanórák. - mondta az ofő.
- És mi a jó hír? - kiáltotta Zsolti.
- Az nincs - felelte Haller. Nem is tudtuk, hogy van humora.

- Emó, hagyjál már. Nem azt kapod karácsonyra - vihogott Ricsi.
- Akkor egy kis zsiráfot? - ugrándozott Virág.
- Honnan szedjek neked kis zsiráfot? Még nagyot se tudok, nemhogy kicsit - fogta a fejét.
- Úúú, akkor tudom - bólintott Virág komolyan, és megigazította a sapkáját.
- Na - mosolygott rá.
- Tuti, hogy azt kapom - titkolózott Virág.
- Így nem szeded ki belőlem - rázta a fejét Ricsi.
- Pedig rájöttem - erősködött tovább.

A plázába érve alig bírtam a két fiúval, ugyanis a vásárláshoz abszolút nem volt türelmük. Zsolti az első pulthoz oda akart menni, hogy most ő ott megveszi Kinga ajándékát, és kész, amikor szóltam neki, hogy az az információ. :) Csak két üzletbe mentünk be, amikor egyszerűen sztrájkba léptek, és beültek a Mekibe.

- Ren? - kérdezte Ricsi.
- Arnold jön haza - mondtam halkan.
- Neményi itthon lesz? - szaladt fel Dave szemöldöke.
- Igen, egész szünet alatt! - mosolyodtam el boldogan. - Szeretnél találkozni vele?
- Nem - vágta rá azonnal. Ó. Értem.

- Ennyi? Pár deformált kókuszgolyó? - üvöltötte az arcomba Kinga.
- Neked is boldog karácsonyt - mondtam, elengedve a fülem mellett a megjegyzést.

- Ez az agyunkra fog menni - húztam el a számat, ahogy elindultunk a dombon felfelé. Mi, négyen, és az idegtépő csilingelés.
- Próbálom ütemre - rázta meg a fejét Ricsi, mire felnevettünk.

Az udvarra vezető ajtó hirtelen kivágódott mögöttünk, mire mind megfordultunk. Cortez kirontott az ajtón, ami erősen visszacsapódott. Lélegzet-visszafojtva néztem rá. Az ajtóban állt, homlokába hulló sötét tincsei alól fürkészve nézett, és csak ennyit kérdezett:
- Melyik szeptember 8.?
Tudtam, miért kérdezi. A levelemben ezt a dátumot említettem arra vonatkozóan, hogy totál beleestem.
- Kilencedikben - mondtam halkan.
Cortez hitetlenül elmosolyodott, megindult felém, és abban a pillanatban gondolkodás nélkül én is odaléptem hozzá. Körülbelül fél lépésre tőle megálltam, ő pedig megragadta a karom és határozott mozdulattal magához húzott. Nem tudom, hogy ő csókolt-e meg engem, vagy én őt, esetleg egyszerre történt. Nem ez a lényeg. A gyomromban lévő valamennyi pillangó felébredt, és vadul csapkodni kezdett, miközben a mellkasom úgy hullámzott, hogy alig álltam a lábamon. Forgott velem az egész világ, és végig azt kívántam, hogy soha ne érjen véget. Mintha csak megérezte volna a gondolatom, Cortez továbbra se engedett el, hanem többször, egymás után megcsókolt, én pedig alig kaptam levegőt, és a boldogságtól majd szétrobbantam. Végül a homlokát az enyémnek támasztotta, és két keze közé fogta az arcomat.
- Mennem kell - suttogta.
- Tudom - fúrtam bele a tekintetem az övébe.
- Megvársz? - kérdezte halkan.
- Két és fél éve mást sem csinálok - feleltem, mire lehunyta a szemét, és újra megcsókolt. Ez nem olyan volt, mint a szilveszteri. Sokkal több érzelem volt benne, sokkal bátrabb, és sokkal igazibb volt. <3

- Na. Megláttad, megszeretted, sírtál két és fél évet, és már el is érted a célod - csapott Kinga a karomra, mire felnevettem.
- Nem érdekel, mennyit vártam rá - mondtam magam elé bámulva. - Megérte.

Az ölembe vettem a laptopom, és megnyitottam a You Tube-ot. Dalszöveggel betettem a Keane számot, és vadul kalapáló szívvel hallgattam meg egymás után úgy tízszer azt a dalt, amire végül is összejöttünk... "This could be the end of everything, so why don't we go, somewhere only we know". No comment.

- Reni - sóhajtotta fáradt hangon - Neményi a barátod. Fél éve nem láttad. Menj, érezd jól magad. Abszolút nem kell beszámolnod arról, hogy mit csinálsz. Főleg nem ennyire részletesen - nevetett Cortez.
- Akkor ez így rendben van? - kérdeztem félve.
- Persze.
- Csak, tudod, régebben úgy vettem észre, hogy talán zavar téged, ha Arnold...
- Az régebben volt - vágott közbe, mire lesütöttem a szemem, és örült megkönnyebbülés uralkodott el rajtam, amiért Cortez ennyire lazán kezeli a helyzetet.
- Amúgy hogy vagy? - érdeklődtem.
- Álmosan? - kérdezett vissza.
- Ja, igen. Tényleg. Jó. Akkor hagylak. - bólogattam folyamatosan, mintha csak látná. - Majd beszélünk. Vagy ilyesmi - tettem hozzá félve, Cortez pedig elröhögte magát.
- Este hívlak.
- Neked vagy nekem este? - töprengtem.
- Neked. Hogy legalább az egyikünk tudjon aludni! - célozgatott, én meg elvörösödve lesütöttem a szemem.

- ..ami pedig a vizualitást illeti: úgy néznek ki együtt, hogy mindenki irigy rájuk - utaltam arra, hogy Kinga és Zsolti simán lehetne címlapfotó egy magazinban. Ha valaki nem ismeri őket, akkor ők az abszolút álompár. Csak hát, mi ismerjük őket. :)

Arnold bedugta a kezét a bőrkabátja zsebébe, és hátrált pár lépést. - Remélem, fel tudja fogni, hogy mit kapott - tette hozzá szomorú mosollyal. Erre nem tudtam mit mondani, csak óvatosan elmosolyodtam, és lesütöttem a szemem.

- Ha bármi van, hívj. A telefonod megvan, ugye? - kapkodta a fejét anyu, mire már apu is közbeszólt.
- Láttad az utóbbi napokban a telefonja nélkül? - tette fel a költői kérdést. Ööö. Oké, tény, hogy nem ültem metróra, félóránként ellenőriztem a térerőt, néha pedig azt álmodtam, hogy üzenetet kaptam, és felriadva szomorúan vettem tudomásul, hogy mégsem. Mániákus lennék? Á, dehogy.

- Milyen ajándék? - fintorgott Virág értetlenül, közben meg Ricsi elkérte a fején lévő csörgőt, hogy azzal idegesítse a többieket.
- Virág, mondd neked valamit az a szó, hogy etikett? Valóban megérkezel egy házibuliba üres kézzel?
- Kinga, állj le - szóltam közbe, és elővettem a táskámból egy gondosan becsomagolt tálca sütit meg egy kétliteres üdítőt. - Ezt együtt hoztuk.
- Renáta, ne is próbálkozz. Nem veszem be - kapta ki a kezemből, és belesett a fólia alá. - Házi süti? - rázta a fejét értetlenül. - Van fogalmad róla, milyen állapotok vannak szilveszterkor az ügyeleten? Ezt inkább nem teszem ki.
- Örülök, hogy Kingával zárom és kezdem az évet - motyogtam Virágnak, aki hangosan felnevetett.

Éjfél előtt öt perccel mindannyian kimentünk a kertbe, és fagyoskodva, ugrálva vártuk az újévet. Zsolti pedig azzal szórakozott, hogy belefújt egy dudába, aztán pár másodperc múlva örömmel konstatálta, hogy valahol a hegyről válasz érkezik. Jó játék.

- Hiányzom? - mászott bele a kamerába Zsolti.
- Nagyon - bólintott Cortez röhögve.
Kinga visszahúzta Zsoltit, így újra mind látszottunk a kamerán keresztül.
- Minden oké? - húzta össze a szemét Cortez, mire mi vadul bólogatni kezdtünk. Kissé talán feltűnően is.
- Akkor jó - mosolyodott el. - Gondolom, Zsolti beütötte a kezét, Reninek meg csak véletlenül van bekötve a karja.
(...)
- Szia - állt be mögöttünk a képbe könnyes szemmel Peti, és szomorúan meredt maga elé. Cortez hunyorogva nézett mögém, és kérdőn megrázta a fejét.
- Hát ez? - tárta szét a karját.
- Ren hozta - legyintett Ricsi. - Depressziós. Azt se tudja, hol van - Cortez a fejét fogva röhögött, aztán lassan mennie kellett.

- Suliba mentem - rohantam le a lépcsőn, futtában a nyakam köré tekerve a sálam.
- Kissé stréber a gyerek - motyogta apu a reggelije fölött, és szerintem tényleg elhitte, hogy a hétfőnek örülök ennyire. Anyu a tipikus "semmit nem tudsz" pillantással nézett rá, és szó nélkül hagyta.
Kirontottam a kapun, és becsaptam magam mögött, aztán már indultam is, amikor valaki megszólított.
- Hová rohansz ennyire?
Megperdültem a tengelyem körül, és zakatoló szívvel néztem Cortezre. Ott állt, a kerítést támasztva, zsebre dugott kézzel, laza mosollyal az arcán. A pillantásától totál megsemmisültem, és semmi mást nem hallottam, csak a fülemben zúgó vért. Ellökte magát a kerítéstől, és felém lépett. Megfogta a karom, magához húzott, és ráérősen megcsókolt.

- Zabhegyező - segített ki. - Tudom, hogy megvan, és tudom, hogy olvastad már... De talán egyszer összekapod magad angolból, és elolvasod eredeti nyelven is. Azért úgy az igazi - gúnyolódott elképesztően szép mosollyal, én meg döbbenten néztem vissza.
- Te olvastad a Zabhegyezőt? - torpantam meg.
- Reni, néha komolyan úgy nézel rám, mintha azt hinnéd, nem tudok olvasni - röhögött.
- Nem, dehogy - sütöttem le a szemem zavartan. - Csak nem tudtam. Sose mondtad.
- Sose kérdezted - vágta rá mosolyogva.

- Tanár úr, mit kért karácsonyra? - próbálkozott Zsolti, hátha Kardos megenyhül, és beszélgetni kezd velünk.
- Egy kis intelligenciát néhány diáknak - vágta rá.

Cortez kapucniban ült mellettem, és éppen Zsoltival röhögött azon, hogy szilveszter után az apja csodálkozott, mert valaki a hűtőbe tette a távirányítókat (?).
- A top sztori akkor is az, hogy a rockerek másnaposak voltak az alkoholmentes sörtől. Mindent lefotóztam, összeállítottam videónak, és nyomom is fel a netre - közölte Dave.

A sulihoz érve odaálltunk a többiekhez. Ricsi a raszta tincseit ellenőrizve arról magyarázott, hogy leesett egy darab haja fürdés közben. Virág ezen nagyon jól szórakozott, Kinga azonban undorodva elhúzta a száját.
- Szoktál fürdeni?
- Á, nem akarom túlzásba vinni. Még a végén olyan nyálas képű szépfiú leszek, mint Zsolti - kontrázott Ricsi.

Aztán Cortez megragadta a karom, és magához húzott. Belezuhantam az ölébe, mire fél kézzel átölelte a derekam, és nem engedte, hogy felálljak. Elnevettem magam, aztán felé fordultam, és őrületesen dobogó szívvel mosolyogtam rá.
- Ne máár - húzta el a száját Dave. - Mindenki hagyja abba! Tolerálni az egyedülállókat ebben a fagyos januárban! - tárta szét a karját. Zsolti Kingát ölelte át éppen, Virág és Ricsi egymás mellett másolták a franciaházit. Nekik ez elég romantikus volt.
- Dave, nyugi. Neked ott van Macu - kiáltotta Zsolti, mire mindenki felnevetett.
- Nagyon vicces vagy - vigyorgott erőltetetten Dave.

Kikísértem a kapuig, és összehúztam magamon a kabátot.
- Reggel találkozunk - hajolt felém, magához húzott, megcsókolt, és közben beletúrt hajamba.
- Khm - köhintett valaki, mire ösztönösen elugrottam Corteztől, és hitetlenül meredtem apura, aki lapátot tart a kezében.
- Nem is esik a hó! - szóltam mérgesen.
- De anyád szerint fog - mondta.
- És addig így várod? - ráztam meg a fejem hitetlenül.
- Igen - felelte elgondolkodva, és ha rá is jött, hogy nevetségesen viselkedik, egyáltalán nem mutatta. - Ha anyád azt mondja, esni fog, akkor esni fog. Meteorológus - magyarázta, mintha nem tudnám, de az egész kezdett egyre cikibb lenni. Cortez elengedte a kezem, és elköszönt aputól, aki továbbra is hólapáttal állt a hidegben és... és várta a havat??? Ennél kevésbé átlátszó ürüggyel is kijöhetett volna. Mondjuk, megnézni a postaládát, ami tele volt reklámújsággal. Vagy kihozta volna a szemetet. Vagy akármi. Á, mindegy.

- Orwellt kaptam - jelentettem be sóhajtva, és hirtelen kiment belőlem az adrenalin, ami egészen addig hajtott, és ahogy levonult az érzés, őrületes fáradtság kerített hatalmába.
- Mi az az Orwell? - kapkodta a fejét Zsolti.
- Legalább ne nyilvánosan lennél ennyire sötét - nézett rá Kinga hitetlenül.
(...)
A suliból kiérve még javában meséltem a részleteket, amikor Cortez megérkezett. Szó nélkül leszaladtam a lépcsőn, és megálltam előtte.
- Hogy sikerült? - előztem meg a kérdezésben.
- Szerintem megvan a szóbeli - mondta, én pedig büszkén bólintottam. A negyedik nyelv, amit legalább középfokon beszél. (A spanyollal együtt. Angol és francia felsőfok.) És rá mondja valaki, hogy nem okos. Pfff. - Neked? - kérdezte.
- Orwellt kaptam - néztem a szemébe, mire bólintott, és szorosan magához ölelt.
- Ne már, hogy neked ez mond valamit - dühöngött Zsolti.
- Az emberek többségének ez mond valamit. Az intelligens rétegnek - vágta rá Kinga.
- Nem tartasz elég intelligensnek? Mér'? - kérdezte Zsolti, és a kérdését akár komolyan is vehettük volna, ha nem bandzsít közben. Kinga pislogás nélkül meredt rá, aztán elnevette magát.

Monsieur Durand természetesen nem tudta velünk megíratni az elmaradt verseny tesztjét, Kinga azonban nem adta fel. Követelte a tanártól, hogy mondja meg, ki a legjobb franciás az osztályban. A válasz Jacques volt. Kinga legyintett, mondván, hogy az nem számít. (Nem ő, "az". Olyan tapintatos lány.) Ekkor Durand Cortezt említette. Kinga erre rávágta, hogy Cortez maga a bábeli zűrzavar, őt nem lehet alapul venni. Durand végül rájött, Kinga azt akarja tudni, kettőnk közül ki a jobb. A válasza meglepett, mert azt mondta, beszédben abszolút én. Mosolyogva megkönnyebbültem, Kinga meg elkerekedett szemmel nézett a tanárra, aki aztán hozzátette, hogy nyelvtani szempontból Kinga a legerősebb tanítványa. Elismerően bólintottam, megelégedve a "szinte" holtversennyel.
- Azért ez jó, nem? Hogy te vagy a alegjobb francia nyelvtanos a suliban - próbáltam békíteni, amikor kimentünk a nyelvi előadóból, magára hagyva a ledöbbent tanárt.
- Békén hagynál? Fejlesztenem kell a nyelvtudásom. Hogy lehet, hogy te jobban beszélsz? Na, jó. Ezentúl csak franciául vagyok hajlandó megszólalni - fortyogott magában, és kifelé menet franciául szólt a portásnak. Aki csak megrázta a fejét, hogy nem érti, aztán motyogott valami olyasmit, hogy "megbolondulnak a kölykök ettől a sok tanulástól".

- Jaj, Reni, van egy csomag az étkezőasztalon. A kanadai nagyszüleid küldték karácsonyra. Elkeveredett, csak ma reggel érkezett meg.
- Karácsonyra? - kérdeztem unottan. - Hová küldték, Japánba?

Andris és Robi 5/5 - ma nem jöttek suliba. Jól tették. Máday vérdíjat tűzött ki a fejükre: aki behozza őket a suliba, kap egy dicséretet. Pfff.

Utolsó óra után feltankoltunk a büfében (kell az energia, na), és átmentünk a tesiterembe, hogy megnézzük a szavalóversenyt. Felültünk a lelátó harmadik sorába, ás hangos csörgéssel kinyitottuk a chipseket, szisszentek a szénsavas üdítők, Virág pedig közelharcot vívott egy csomag gumimacival.
- 11/b, mit képzeltek, hol vagytok, pikniken? - állt meg mellettünk Máday, és szúrós szemmel pásztázott minket. - Azonnal fejezzétek be, itt verseny kezdődik!
- Elnézést - motyogtam, aztán visszatartottam a röhögést, mert Ricsi éppen gumicukorral köpködte Karcsit.
- Pósa, ne gusztustalankodj! - rángatta meg a mutatóujját Máday Ricsi előtt, aki unottan dobott a szájába egy újabb marék gumimacit. - Egy pisszenést se halljak ebből a sorból. Komolyan mondom! - fenyegetett meg minket még egyszer az ig. helyettes, aztán megakadt a szeme a Dave ölében tartott MacBookon. - Az ott Haraszti és Bernáth? - bökött a megnyitott videóablakra. Dave ösztönösen lecsukta a gépet, így megszakadt a videóhívás a rockerekkel.
- Nem. Csak az alteregójuk - felelte Dave szemtelenül.
- 11/b! Elegem van belőletek! - sziszegte Máday vörös arccal.
- Pedig én úgy szeretem magát! - pislogott fel Zsolti ártatlanül.

- Menj már, Ren, totál kitűnő lettél - röhögött Ricsi, belelesve a bizimbe.
- Hát - vontam meg a vállam-, így sikerült.
- Hazavihetem megmutatni? Apám még sose látott ilyet - kapta ki Zsolti Macu kezéből, és ahogy elvette, kettészakadt az oldal.
(...)
- Na, Macu, mit szólsz? Túl vagy az első féléven. Hogy tetszik a Szent Johanna? - vigyorgott Virág, és ide-oda ugrált, hogy ne fázzon. Mindannyian Macura néztünk, aki nyitotta a száját, aztán még egyszer átgondolta, hogy mit fog mondani.
- Hát, hallod - rázta meg a fejét, végignézve rajtunk. - Őrült egy hely ez.
- Most mér' mondod? - vihogott Zsolti.
- Renáta! - rontott ki az ajtón Kinga. - Renáta azonnal gyere tanúskodni, hogy zavartál a verseny alatt! - üvöltötte.
- Mennem kell, mielőtt elkap - riadtan néztem Cortezre. - Ötkor Zsoltiéknál - álltam lábujjhegyre, és gyorsan adtam neki egy gyors puszit, majd sietősen távoztam.
- Hová mész? Azonnal gyere vissza! - ordított utánam Kinga, de addigra már átértem az úton, és csak mosolyogva visszakiáltottam, hogy "később találkozunk".