SZJG - Egyedül

 

- Menj a portáshoz, húzasd ki a neved a listáról, aztán majd a titkárságon átveheted a kártyád - szólt rájuk Dave. A kilencedikesek hebegtek valami kösz-félét, mi pedig beléptünk az aulába. - Taknyosok, fogalmuk sincs, hogy mennek itt a dolgok - legyintett Dave, amolyan "idősebb és bölcsebb vagyok tizedikesként" arckifejezéssel. 

 

- Üdvözlök mindenkit a tizedik évfolyamon - húzta ki az ofő a zsebéből a kis beszédet, amit nekünk írt. Sajna tovább nem olvashatta, mert Ricsi egy hangos "Üdv!" kiáltással, fél kezét felemelve intett az ofőnek, mire a teremben kitört a röhögés.

 

Cortez fél vállán megrántva a táskáját elindult a folyosón felénk, közben Ricsiékkel röhögött. Egy rakás diák, akik piócaként lógtak rajta, rögtön követték. Az a-s lányok (köztük Edina, a Cortez-őrült) elsétáltak mellettünk, közben kórusban nyávogták, hogy "szijaa, Cortez". Komolyan, az egész olyan volt, mint egy béna tinifilmben, amikor megérkezik a legmenőbb diák és szinte megáll az élet. Csak ez nem film volt.

 

- Virág, utoljára kérdezem. Hogy érted, hogy a nyarad legjobb pillanata volt, amikor azt hiszed, láttad AFC Tomit? Hogy lehet "azt hiszem látni" valakit?

- Hát úgy, hogy azt hiszem, ő volt.

- De nem biztos... - próbálta értelmezni Arnold.

- Csak asszem - vonogatta a vállát Virág.

- Rendben. A legutóbbi tesztem alapján száznegyvenkettes intelligenciahányadossal rendelkezem, de tudod mit? Ezt nem értem - tárta szét a karját.

 

Csengetéskor a labor másik ajtaján (a tanári asztal mögötti titkos ajtó, a suliban terjengő pletykák szerint Gondos ott kísérletezi ki magának a lángvörös hajszíneit) belépett a tanárnő. (...)

- Felmayer, jelents! - szólt rá Dave-re.

Dave komótosan feltápászkodott, és körbenézett.

- Tanárnőnek jelentem, minden rendben - forgolódott.

- Ez meg milyen jelentés? Rendesen mondd el! Hiányzik?

- Semmi. A nyári szünet egy kicsit. Meg bővítenem kéne a telefonom memóriáját, szóval egy jó micro sd kártya igazán hiányzik.

Szinte mindenki elnevette magát. Gondos nem.

 

- Mivel mindhárman értünk a zenéléshez, és Dave képtelen kimaradni valamiből, úgy döntött, ő menedzsel minket - hadarta.

Nem akartam megbántani Dave-et, de ösztönösen elnevettem magam.

- Most mi van? Azt hiszed, nem leszek jó menedzser? - háborodott fel.

- Dehogy! - közöltem, de sajna még mindig mosolyogtam. - Csak ez viccesen hangzik.

- Egyáltalán nem vicces. Komolyan veszem a menedzseri feladataimat! Összesen két napja vagyok menedzser, de már szereztem próbatermet, szerkesztem a Myspace-oldalt, kész a You Tube, a Twitter és a Facebook, sőt, beüzemeltem az egyik régi telefonomat egy új számmal, amin csak az együttes ügyeit intézem! - közölte.

 

- Pete Wentz.

Virág vigyorogva bólogatott, közben Ricsi és Dave is felé dobott egy alufólia labdát.

- Hogy lehet egy hajó neve Pete Wentz? Ez kész - röhögte ki Zsolti.

(...)

- A következő: Olivér.

- Kinga - szóltam automatikusan. Az ofő kérdőn nézett Kingára, aki határozottan bólintott.

- Ki a bánat az az Olivér? - kérdezte Dave.

- A barátom - mondta.

A fiúk gúnyosan "húúúú"-ztak egyet, mire Kinga dühösen magyarázni kezdte, hogy ez igenis komoly dolog, és Olivér a legjobb lovaspólós, és a lovastábor és blablabla.

- Hé, Kingának van barátja, Telivér. Muhahha - ordította Zsolti.

(...)

- Nos - emelte fel az ofő a maradék lapok egyikét. Tartott egy kis szünetet, aztán összeráncolt szemöldökkel megszólalt. - Reni.

- Igen? - kérdeztem.

- Nem, úgy értem, ez szerepel a papíron.

- Ó - bólintottam döbbenten. (...)

- Biztos Reni írta - kiáltotta Dave.

- Én most voltam, ha figyeltél volna - válaszoltam. - És egyébként is, nem adnám a hajómnak a saját nevem.

- Én igen - kontrázott Dave, mire egy csomóan elnevették magukat.

(...)

- Az enyém - emelte fel a kezét végül Arnold, mire az egész teremben csönd lett.

- Értem - biccentett az ofő.

 

- Küldesz nekem tehenet? - kérdezte Virág, és a fogával letépte a Túró Rudi csomagolását.

- Persze. Lovat sajnos még nem tudok - feleltem. Na, erre a beszélgetésre Arnold felkapta a fejét. - Farmville - legyintettem.

- Értem - biccentett. - Jut eszembe, Virág, megtennéd, hogy nem küldözgetsz mindenféle meghívót játékokra? Nem áll szándékomban virtuális farmot, kávézót, vidámparkot de még szigetet sem karbantartani.

- Miért nem? Tök jópofa - vonogatta a vállát Virág.

- Ennek egyszerű oka van. Kevesebb időm van, mint amennyire igényt tartanék, de ha több időm lenne, annyi, hogy esetenként a tétlenségem még unalomba is fulladna, akkor sem pocsékolnám olyan dolgokra, amiknek nem látom hasznát - fejezte be. Virág pislogott körülbelül ötöt, majd megrázta a fejét.

- Mi? - kérdezte végül. Arnold az ölébe fektette a lapjaimat, majd fél kezével Virág felé nyúlt, és megkopogtatta a homlokát.

- Kevesebb net, Virág, kevesebb net!

 

- Az énekkaron és a rajzon is rengetegen voltak! - közölte Kinga, majd összeráncolt szemöldökkel nézett ránk. - Mi volt az olvasón? Látom, Harry Pottert megtaláltátok.

- Kinga, állj le! - szóltam rá nagyot sóhajtva.

 

- Segítek Corteznek megírni az övét is - vontam meg a vállam. Arnold tekintetéből üvöltött a felháborodás.

- Reni, úgy döntöttél, tizedikben is végigjátszod ugyanazt, amit kilencedikben?

- Nem játszom semmit - ráztam meg a fejem.

- Persze, tudom. De ne hidd, hogy bármifajta különleges képességgel rendelkezem, mégis előre látom az egészet.

- Mit látsz? - kérdeztem, de éreztem, hogy a válasz fájni fog.

- Megint ugyanaz a nóta. Cortez nem vesz észre, aztán észrevesz, segítséget kér, te segítesz, utána ejtve vagy, összezuhansz, megint hozzád szól, örülsz, elhív, örülsz, nem hív el, kiborulsz, baja van, te rohansz, majd elfelejt egy időre, amíg te a változatosság kedvéért összezuhansz. És mire felocsúdsz, vége a félévnek. Aztán kezdődhet minden elölről.

Hát, tényleg fájt. Arnold szavai hosszú másodpercekig visszhangoztak a fejemben, és miközben az agyam vadul bólogatott, a gyomromban repdeső lepkék és összevissza kalimpáló szívem határozottan ellenkezett. És, sajna, megint győzött az érzelem.

- Ez nem igaz!

- Tudod, hogy igaz - vágott vissza Arnold. - De azért hozzátenném, hogy tekintettel lehetnél a környezetedre is. Vagyis őszintén nem tudom, hogy meddig bírom még a hangulatváltozásaid tolerálását.

- Tessék? - kérdeztem döbbenten.

- Reni, még csak most kezdődött a tanítás, de már belefáradtam, hogy azt figyeljem, Cortez hogy viszonyul hozzád, mert ettől függ a hangulatod. A hangulatodtól pedig az függ, hogy tudunk-e értelmesen beszélgetni - közölte durván.

- Miért veszekedtek? - kérdezte hirtelen Virág, miközben kilökte az udvar ajtaját, és kilépett a vakító napfénybe.

- Nem veszekszünk, beszélgetünk - mondtam, aztán félve Arnoldra néztem. - Ugye?

Arnold sóhajtva bólintott.

 

Igen jó hangulatban telt a nap, főleg, mert Gazdag tanárnő hiányzott, emiatt matekra az ofő jött helyettesíteni. Zsolti, amikor meglátta Hallert, önkívületi állapotban üvöltötte, hogy "Igeeeeeeen!!!", amitől az ofő kissé megijedt.

- Rendben Zsolt, azért nyugodj meg, a tanárnő holnap már lesz.

- Neeeeeeeem - váltott át automatikusann Zsolti, mire felnevettünk.

 

A fiúk gyorsan leírták a házimat, aztán visszaadták a füzetem. Kérdő tekintettel Cortez felé nyújtottam, aki csendben zenét hallgatott. Ő még nem írta le.

- Tessék - tettem le a padjára.

- Kösz, majd leírom - tolta vissza felém.

- Írd le most.

- Ráér.

- Gondos egyest ad, írd már le!

Cortez lazán megvonta a vállát.

- Mi lenne, ha mindannyian könyörögnénk, hogy írja le? Felállhatnánk, és kérlelhetnénk közösen - szóllalt meg Arnold, fel sem nézve a könyvéből.

- Na, én húztam szünetre - állt fel olyan hirtelen Cortez, hogy feldöntötte a széket, mire mindenki felénk fordult.

 

- Nekem nem jó a holnap - ráztam meg a fejem, mert közben eszembe jutott, hogy már elígérkeztem.

- Mit csinálsz? - nézett rám hirtelen Cortez, és éreztem, hogy kipirul az arcom.

- Könyvesboltba megyünk Arnolddal, kaptunk e-mailt, hogy 50%-os akció van néhány regényre, meg az albumokat is leértékelték...

- Azta, ez annyira érdekesen hangzik, hogy mindjárt elfutok! Egyszerűen nem bírom kivárni a holnapot! - közölte Zsolti, mire a fiúk elröhögték magukat.

- Ez nagyon jó poén volt, főleg, ha azt vesszük, hogy Zsolti két lépést sem tud futni, mert kidől - lépett hozzánk Kinga.

- Na, megjött a cowgirl - nézett unottan az ég felé Zsolti.

Kinga lesajnálóan megrázta a fejét, majd felszegett állal nézett körbe.

- Én sem érek rá a hétvégén - mondta. - Edzésre megyek, valamint Olivérrel megbeszéltük, hogy skype-olunk.

- Már nem azért - vakargatta az állát Ricsi -, de ez kit érdekel?

- Ja, Kinga, nem kell bejelenteni, amikor Telivérrel skype-olsz! - vágta rá Zsolti.

- A neve Olivér! OLIVÉR! - rikácsolt Kinga.

 

- Minek neked Myspace-oldal?  - nézett fel Arnold a könyvéből.

- Hogy új infókat tudjak meg a kedvenc együtteseimről - böktem ki a jó előre kigondolt válaszomat. Sajna Arnold ellen hiába készülök fel.

- Az új információk nagyon fontosak, főleg, ha a Beatles-t vesszük alapul - jegyezte meg szárazon.

- Jó, de mindenkinek van Myspace-oldala.

- Akkor gyorsan legyél te is mindenki - bólintott Arnold cseppet sem kedvesen.

 

- Neményi azt üzeni, hogy ma délután nem tud jönni.

- Miért nem? - kérdeztem elcsukló hangon.

- Mi vagyok én, a titkárnője? Mit tudom én! Na, pontosan miért is nem jössz egész héten?

- Kinga, szállj már le róla, holnap dokihoz megy - vett a védelmébe Virág.

- Micsoda izgalmak. És? Ezen meg kéne hatódnom?

- Nem olyan dokihoz. Hanem olyanhoz! - suttogta Virág.

- Van ilyen orvos meg olyan? Virág, beszélnél érthetően? Köszönöm.

- Nődokihoz - sziszegte, és látszott rajta, hogy még kimondani is fél. 

 

Az ezután történtek eléggé összefolynak, de megpróbálom felidézni az emlékeket. Elöl Kinga ment, még mindig Arnolddal veszekedve. Utánuk Karcsi megszeppenve, aztán Virág és én. Ahogy kiléptem, láttam, hogy a suli előtt áll egy lány. Még gondoltam is magamban, biztos egy felsőbb évest vár, mert idősebbnek tűnt nálunk. Hosszú, (festett) szőke haja középen elválasztva, néhány tincse pink színűre színezve. Szeme füstösen feketére festve, ami elég szépen kiemeli a kék színét. Kinézete extravagáns, de mégis állati menő. Ujjatlan, fehér atlétapóló (vállnál kilátszó fekete melltartópánt), kockás gatya, bakancs. Nyakán, karján millió ékszer, orrában kis kőpiercing. Kábé minta Avril Lavigne és Gwen Stefani egyvelege lenne. Mindannyian észrevettük, mindannyian megállapítottuk magunkban, hogy baromi menő a kinézete, és a többiek még forgolódtak kicsit, hogy vajon kire várhat, amikor én már nagyon-nagyon rosszat sejtve lehunytam a szemem. Kire várhat egy divatpunk lány a suli előtt? 

Cortez kikerült minket, lesétált a lépcsőn, miközben a lány már megindult felé. Tudtam, hogy rá vár, tudtam, hogy ő csak Viki lehet, de a következő jelenetet még én sem tudtam előre. A lány vigyorogva átölelte Cortezt, majd hosszú csókkal köszöntötte. (..) Lemerevedtem, nem akartam odanézni, de nem tudtam a szemem levenni róluk. A látvány sokkolt, minden eneriámmal azon voltam, hogy akkor fulladjak meg, miután elmentek.

 

- Helyes. Egyébként meg rád van írva a bú. Te egy nagy bú vagy!

- Ne hívj így! - kérleltem rémülten, mert azért ez ultraciki becenév lenne.

 

- Jó lenne, ha Gazdag nem jönne - motyogta Zsolti, és a fogával felbontott egy Mars csokit.

- Én már láttam bemenni - jegyezte meg Dave, az ünneprontó.

- Most ezt miért kellett? Máris rossz kedvem van! - szidta le Ricsi.

- De ha úgyis van, akkor miért ne mondjam? Láttam bemenni!

- Meghagyhattad volna nekik az illúziót - mondtam mosolyogva Dave-nek, mire a fiúk bólogatva egyetértettek velem.

 

- Angol próza - csapta össze a tenyerét - Nagy, befejeznéd az evést?

- Tanár úr, megszárad a kakaós csigám! - mondta Zsolti teli szájjal.

- Elteszed!

- Még egy hari!

- Még egy, de aztán elteszed! - rázta a fejét Kardos hitetlenkedve.

Zsolti egy másodperc alatt végiggondolta az egészet, szerintem elképzelte a megszáradt szélű csigát, így inkább úgy döntött, hogy egy harapással megeszi. Elképesztő, sikerült az egészet begyűrnie, bár néhol kilógott, ott még az ujjával megpróbálta benyomkodni a szájába. A fiúk szakadtak a röhögéstől, Kardos döbbenten nézte, Kinga pedig a fejét rázva közölte, hogy "ez eszméletlenül undorító". Mivel Zsolti nem bírta becsukni a száját, Kardos kiküldte a teremből, hogy egye meg, nyelje le vagy köpje ki.

 

- Készültetek bioszból? 

- Minek? - kérdezett vissza Zsolti, mintegy magyarázatot várva arra, hogy miért is kellene készülni az órákra.

- Mert felelünk az autotróf és heterotróf baktériumok jelentőségéről a bioszférában - mondtam. A fiúk úgy néztek rám, mintha nem lennék normális.

- Igen, Ren, készültem. Egész este ezt tanultam - bólogatott Ricsi gúnyosan.

- Én éjjel fel is ébredtem, hogy mégegyszer felmondjam - vágta rá Cortez mosolyogva.

- Autó micsoda? - röhögött Zsolti.

 

 

- Érdekes, mennyi szülői kikérő került elő már a 10/b-ből. Edzés, orvos, hegedűverseny...

- Hegedűverseny? - kérdeztem csodálkozva.

- Igen. Nagy Zsolt hegedül, nem? 

- De! Igazi virtuóz - bólogattam, és alig tudtam visszatartani a nevetést. Ki talál ki ekkora hülyeséget?

 

- Reni!!!! - kiáltotta Virág olyan szomorúan, hogy egy pillanatra meghűlt bennem a vér. - Megtörtént, amitől a legjobban rettegtem! - mondta, én pedig összeráncoltam a szemöldököm.

- Pete Wentz a városban volt, és nem tudtál róla, mert nem volt elérhető a Twitter? - kérdeztem, mert azt hiszem, ez Virág legnagyobb félelme.

- Nem, nem ez, a másik - szipogta.

- Ó! - gondolkoztam. - Neee! Találkoztál végre AFC Tomival, és nem adott autogramot? 

- Nem, nem - vágott közbe.

- Hát, izé. Akkor nem tudom - szóltam furán. Virágnak ezek a félelmei, nem tippeltem tovább.

- Szemüveges let-tem brühü! - zokogta, én meg ösztönösen a szám elé kaptam a kezem.

- Nee!

- De igen! Fúj! Most hogy nézek ki? Váááááááá!

 

- Nos, kétségtelen, hogy az egész októberi számot a riportom menti meg - fonta össze a karját Kinga. Ellapoztam, és belenéztem a cikkbe. A jobb felső sarokban a gondnok képe volt.

- Te meginterjúvoltad a gondnokot? - csodálkoztam.

- Igen, a tetőre felrúgott focilabdákról kérdeztem... - szólt felszegett állal.

- Aztaa - tapsolt kettőt Zsolti. - Ez annyira baromira érdekes!

- Ha tudnál olvasni, akkor talán reagálnék, de így felesleges - vágott vissza Kinga.

 

- Jé, Emó hemüveges! - fedezte fel Zsolti, mire mindenki észrevette. Szegény Virág zavartan ácsorgott egyik lábáról a másikra, és látszott rajta, hogy rém kellemetlenül érzi magát. 

- Úgy utálom! - szomorkodott Virág.

- Nem gáz, olyan, mintha eddig is hordtad volna - gondolkozott Ricsi.

- Ugye? Szerintem is - fordultam felé bólogatva.

Igazából jól elbeszélgettünk Virág szemüvegéről, egészen addig, amíg Kardos össze nem csapta a tenyerét és egy határozott "Elég legyen" kiáltással el nem hallgattatott minket.

- Virág, valóban csodaszép a szemüveged, jól is áll, de tudod, mi lenne az igazán nagyszerű? - kérdezte Kardos erőltetetten kedves hangsúllyal.

- Más színben esetleg? - kérdezett vissza Virág, még mindig a szemüvegén agyalva. Kardos két ujjával megmasszírozta az orrnyergét, és csak a fejét rázta.

- Vagy ha például ELEMEZNÉD A VERSET!!!! - üvöltötte, Virág pedig ösztönösen hátrált egy lépést.

- Juj, elnézést, máris - bólintott, aztán mégis megakadt. - Melyik verset?

 

- Most átnézem a naplót, addig lesztek szivesek kultúráltan elfoglalni magatokat.

- Dave, passzold ide a sajtos rudat! - ordította Zsolti. Az ofő döbbenten nézett fel.

- Mondom, kultúráltan - csóválta a fejét.

- Tanár úr, én örülnék a legjobban, ha Zsolti tudná, ez mit jelent - szólt Kinga unottan.

 

- Arnold, kérlek, gyere velem, Borrel igazgató úr akar veled beszélni, lekísérlek.

A kijelentést néma csend fogadta.

- Neményivel? Miért? - kérdezte Dave.

(...)

- Hé, lehet, rájöttek, hogy Neményi földönkívüli - töprengett Zsolti.

- Gratulálok, egy pillanatig azt hittem, gondolkozol, de hiába. Ez soha nem fog megtörténni - rázta a fejét Kinga.

 

- Mit csinálsz? - kérdezte Virág, amikor észrevette, hogy az íróasztalom kulcsos fiókjából előszedek egy dobozt.

- Elteszem a cetlit, amit Cortez adott angolon - legyintettem, és a tenyerembe gyűrt fecnit néztem. Cortez írta le nekem a válaszokat Mr. O'Realy kérdésére.

- Hűű, a Cortez-doboz. Muti - huppant le mellém, otthagyva a netet.

Na igen, a Cortez-doboz. Igazából kilencedik óta mindent eltettem, ami hozzá köthető. Végülis az emlékeim vannak benne, róla. Jó, tény, hogy sok mindent elárul a kapcsolatunkról, hogy tele van csokipapírral, rágósdobozzal, Valentin-karkötővel, Meki számlával, fotókkal, vagy éppen kinyomtatott msn-üzenetekkel. De azért én mégis elraktam ezeket, aztán nyáron, amikor szétuntam az agyam, egy cipősdobozt kidekoráltam matricákkal meg képekkel, beleszórtam mindent, és végül ez lett a híres Cortez-doboz.

 

- Mi volt a harmadik szám? Tipp? - nézett fel Cortez.

- A negyedik az Hooligans, Játszom - kiáltotta Robi.

- Oké - firkantotta le Cortez. - Akkor meg van a FOB, a Hooligans, a Prodigy...

- A harmadik - csukta össze a könyvét Arnold. - Doors. People are strange - közölte unottan. Mindenki döbbenten nézett rá.

- Ezt meg honnan tudod? - csodálkozott Zsolti, miközben beleharapott a rántott húsos szendvicsébe.

- Úgy hívják, zenei műveltség. Javaslom, nézz körül a témában - vonta meg a vállát hanyagul, mire mosolyogva néztem rá. Arnold óriási. :)

 

Bekapcsoltam a gépem, aztán, nem is tudom, ösztönösen Cortez Twitter-oldalára mentem. Megszoktam, hogy csekkolom. A bejegyzés alapján moziba ment Vikivel, amin elgondolkoztam.

- Szólj, ha végeztél - jegyezte meg Arnold szárazon.

- Bocs, csak... - kezdtem, de aztán egy legyintéssel elintéztem. - Szerinted Viki menő?

- Nem - felelte őszintén és nagyon határozottan.

- Akkor miért kedveli mindenki?

- Cortezt miért kedveli mindenki? - kérdezett vissza.

- Az más. Cortez...

- Ha ömlengeni szeretnél róla, sajnos ki kell ábrándítsalak. Ebben én nem vagyok partner. 

- Tudom. Oké, mehet a kvíz - vontam meg a vállam.

 

- Emó, jön Dóri - nézett Dave a távolba. Virág azonnal el is köszönt tőlünk, és Dorián elé futott, hogy aztán együtt menjenek be a suliba.

- Gyerekek - legyintett Kinga lenézően.

- Na, mert Telivérrel olyan komoly a dolog - gúnyolódott Zsolti.

- Igenis, komoly! - húzta ki magát Kinga büszkén.

- Ja, gondolom. Milyen, ha elhív kajálni? Megbeszélitek, hogy este nyolc. Mindketten leültök a gép elé egy tányérral, és a skype-on megeszitek... - magyarázta, mire Cortez, Dave és Ricsi elröhögte magát. Kinga feje meg vörösödött.

 

Máday abban a pillanatban rontott ki az épületből, és elordította magát.

- Pósa, Antai-Kelemen! Eltenni a deszkákat!

- Igazgatóhelyettes asszony, nem csináltunk semmit! - esküdözött Ricsi, pocsék színészi alakítást nyújtva.

- Hogyne! Akkor csak képzeltem, hogy egy diák leugrik a lépcsőről! 

- Talán a sok stressz - vakargatta az állát Dave, mire Máday homlokán kidagadtak az erek.

- Felmayer, ne szemtelenkedj! Befelé, most!

 

- Felmayer! - szólította fel Dave-et, aki összecsukta a bonyolult mobilját, és feltápászkodott.

- Rousseau, Rousseau... - szöszölte le a zakóját Dave, mintha a bonyolult és aprólékos művelet alatt eszébe jutna valami. - Rousseau... Lássuk csak. Rousseau.

A tanár pislogás nélkül meredt rá, mi, többiek pedig próbáltuk visszatartani a röhögést. Nehezen ment, Dave kábé tízszer ismételte meg, hogy "Rousseau", mire Kardos megelégelte és ráordított.

- Felmayer, tudnál valami mást is mondani?

- Gondolkozom! - tárta szét a kezét felháborodottan.

- Na, ebből elég, ülj le!

Dave a vállát vonogatva leült a helyére, közben mosolyogva  körbefordult, mire az osztály nagy része megtapsolta a feleletét.

- Én ezen nem nevetnék. Haraszti!

- Tessék? - nézett fel Robi.

- Talán állj fel!

- Ja, még felelünk? - csodálkozott Robi, és valóban döbbentnek tűnt. 

- Igen, ha nem vetted volna észre, még felelünk.

- És miből?

- Mondd, fiam, te mit műveltél az elmúlt percekben?

- Stratégiát készítettem a WoW-hoz - mondta. Én a fejemet fogtam, mert ennyire ostoba nem lehet valaki!

- Hogy mit? - támaszkodott Kardos a tanári asztalra, és kicsit lehajolt. Ez volt a "rettegett, fenyegető Kardos-nézés". - Na, ülj vissza - bólintott dühösen, és már írta is a naplóba az egyest. - Virág!

- Ajj már - sziszegte a száját húzva, és felállt. - Ruszló... - kezdte.

- Hogy ki? - nézett rá Kardos csodálkozva. - Rousseau talán... - javította ki unottan.

Virág nagyokat pislogva nézett vissza a tanárra, aztán elkezdett nevetni. De annyira, hogy képtelen volt abbajagyni. Kardos egy ideig várt, aztán leültette. Virág a szemét törölgetve vihogott, néha csitult, de aztán megint elkezdte. Hisztérikus röhögőgörcs. Nála előfordul.

 

Kinga terve szerint úgy lett volna a dolog, hogy én kezdem, rohanok, mint az őrült, átadom Virágnak a botot, ő is rohan, mint az őrült, végül a saroknál átadja Kingának, aki amúgy is őrült, tehát csak rohan. Klassz terv volt, elméletben minden simán ment. Aztán Korponay megfújta a sípot.

 

- Sziasztok! Goethe? - kérdeztem.

- Nem láttuk ma még. De biztos mindjárt jön - vágta rá Cortez, a többiekből pedig hatalmas röhögés tört ki. Én is elmosolyodtam, aztán próbáltam komolyra fordítani a szót.

- Oké, szóval a Faust beadandó? Mindenkinek megvan? - kérdeztem. 

 

- Pósa, megismételnéd, amit mondtam? - szólította fel Baranyai tanárnő. 

- Hogyne - biccentett Ricsi. - Az ízeltlábúak télen kimúlnak - mondta.

 

- Kéred a szendvicsem? - nyújtottam felé anyu remekművét.

- Ühüm. Mi van benne?

- Sonka, sajt, tormakrém, uborka. Csak a szokásos gyomorrontás - vontam meg a vállam, mire Karcsi elnevette magát.

- Ijj, nem jó, ki kell szednem a sonkát belőle - fintorgott Virág.

- Miért?

- Mert vegetáriánus vagyok - közölte úgy, mintha ez tökre normális lenne.

- Mi? Mióta? És egyáltalán miért? - döbbentem le. Ha valakinek a steak a kedvenc étele, akkor jogosan furcsállom, ha hirtelen vega lesz.

- Dorián nem eszik húst, így én sem - mondta.

- Nos, az, hogy Dorián nem eszik húst, látszik rajta - felelte Arnold, Dorián nem túl fiús alkatára célozva. - Viszont a vegetarianizmusnak komoly kultúrája van, a hiányzó fehérjét pótolják, rendszerint szójával, és mivel még növésben vagy, javaslom, hogy gondold át, mert ez olyan életmódváltás, amire  a szervezeted talán nincs felkészülve - magyarázta. Virág közben csak a vállát vonogatta.

- Nem gáz, már két napja nem ettem húst, elvagyok a pogival.

- Le fogsz gyengülni. Van egy jó könyvem, amiben rengeteg recept van, odaadom, és akkor annak alapján pótolhatod a húst.

- Ajj már, ez most miért olyan nagy ügy? Csak hús. Majd kajálok több tésztát - rázta a fejét Virág, kicsit hisztisen.

- Dorián miatt nem kell ezt csinálnod. Ő vega, te nem. Attól még passzoltok - szóltam bele a vitába én is. 

- Reni, te ezt nem értheted! - förmedt rám Virág, rá egyáltalán nem jellemző stílusban. - Dorián a barátom, és szeretnék neki megfelelni! Nagy a nyomás, tele van lánybarátokkal, régi barátnőkkel, egy csomóan hajtanak rá. Vega vagyok, és kész! - szögezte le nyersen.

 

- Fodrásznál voltál?

- Ühüm. Klassz lett, nem? - fordult körbe. Az eredetileg sötét haja alját durván átfestették, és a fél szemébe lógó frufruját is kiszőkítették. Elég emós.

- Igen, szép - bólintottam, a lehető legmeggyőzőbben.

- Annyira égetett, hogy végig sikoltoztam, de megérte. Dorián szerint tökre menő!

- Hát, azért ahogy látom, megérte a fájdalom - mosolyogtam, mert úgy tűnt, Virág elégedett.

- Ja, szerintem is, csak anyu akadt ki teljesen.

- Nem tudott róla? - döbbentem le teljesen.

- Dehogy! - nevette el magát Virág. - Bettivel mentem.

Betti, Betti. Dorián régi sulijából. Dorián egyik lánybarátja. Virág új barátja. Akivel ezek szerint együtt jár fodrászhoz. Óriási. Volt egyszer egy lány. Úgy hívták, Reni. Mindegy, már senki nem emlékszik rá...

 

- Mit eszünk? - állt meg mellettem Zsolti. A többes szám arra vonatkozott, hogy ő kérne. Kiszedtem a táskámból a másik szendvicsem, és odaadtam neki. Na, ilyen se sokszor van, de Zsoltinak kifejezetten nem ízlett. 

- Ebben semmi értelmes nincs! - közölte.

- Nem tudom, miért, anyu csomagolta - vontam meg a vállam.

- Zsolt, belehalnál, ha egyszer megennél egy kalóriaszegény szendvicset? - pakolt ki Kinga a táskájából, és természetesen nem bírta ki, hogy ne szóljon bele valamibe.

- Valószinűleg igen - válaszolta Zsolti őszintén, mire mindenki elnevette magát. - Lemegyek, kérek a büfés nénitől majonézt.

 

Teremkijárási tilalom, második nap. Ma egyáltalán nem volt vicces. Úgyhogy a nap nagyrészt azzal telt, hogy mindenféle trükközéssel megpróbáltunk kijutni a teremből. Kevés sikerrel. Viszont reggel mindenki kellőképpen bevásárolt a büfében, így a szünetekben csináltunk svédasztalt (a tanári asztalon, Zsolti ötlete volt), és így egész jól elvoltunk. Egészen addig, amíg Máday be nem jött és ránk nem üvöltött, hogy "a büntetés nem egyenlő a piknikezéssel, azonnal pakoljatok el!". Így vége lett a bulinak, következett a szenvedés.

 

- Nemááár - nézett fel Zsolti kétségbeesve, amikor meglátta a lapokat. 

- De bizony - bólintott a tanárnő, közben pedig elkezdett felosztani minket A és B csoportokra.

- Nem is foglaltunk össze - próbálkozott Ricsi.

- A múlt órán megtörtént.

- De nem eléggé. Sokkal jobban össze kéne foglalni. Csinálhatnánk a mai órán egy olyan gigantikus összefoglalást - tanácsolta Ricsi, közben meg beleragadt a tolla a raszta hajába, és azt próbálta meg kiszedni.

 

Ja, és egyébként teremkijárási tilalom, negyedik nap. Azt hittem, hogy mára már tényleg feszült lesz a hangulat, meg hogy pattannak az idegek, de kellemesen csalódtam, a többség ma sokkal jobban viselte, mint az elmúlt napokban. Persze ez a fiúk leleményességének köszönhető, akik egy "zárt osztály" feliratot ragasztottak az ajtóra, és sárga szalaggal el is kerítették a termünket, úgyhogy csak lehajolva lehetett bejönni. Ráadásul Zsolti minden ablakra kirakott egy A4-es papírt, amit kintről, az udvarról lehetett leolvasni. Olyanok voltak nyomtatott nagy betűkkel írva, mint "Help", "Hozzatok kaját", "Hívjátok a gyermekvédelmiseket". Nagyon sokat nevettünk rajta, de a második szünetben Máday véget vetett a jókedvnek és levetette az ablakból. Mindegy, azért addig jól szórakoztunk.

 

- Nyissátok ki a könyveteket a... - kezdte, majd megakadt a tekintete valamin. Illetve valakin. - Elnézést, de... - Gazdag letette a naplót, és csípőre tett kézzel állt a tanári asztal mellett. - Megtudhatnám, hogy miért nem vagy órán? - kérdezte végül, amikor sikerült felocsúdnia a döbbenetből. Mindenki a terem végében lévő Karcsi felé nézett, aki Dave padja mögött állt.

- Ööö. Mehetek? - kérdezte.

- Örülnék neki - bólintott Gazdag dühösen.

- Kacsi nem mehet el, túsz - jelentette ki Dave.

- Ki az a Karcsi? - nézett idegesen Gazdag, és kezdett elfogyni a türelme. 

- Én vagyok - sóhajtott Karcsi. - Lekésem az informatika órát.

- Na, nyomás órára - intett neki Gazdag. 

 

Tanítás után bepakoltam a suliboxomba, és felvettem a sapim. Mikor becsuktam a szekrényajtóm, szinte ugrottam egyet ijedtemben. Kinga (aki eddig a nyitott ajtó takarásában állt) rémesen közelről meredt rám. 

- Renáta, rossz a lelkiismereted? - kérdezte, amikor kiszórakozta magát azon, hogy rám ijesztett.

 

- Mi a pálya, Ren? - nézett rám lazán. Egy létrán hajolgattam, hogy elérjem a dobozban lévő girlandot, ügyelve, hogy le ne essek. Úgy döntöttem, ez elég nyilvánvaló, így nem válaszoltam. Ricsi "kedvesen" kikerült, Cortez azonban lehajolt, és feladta nekem.

- Köszi - mosolyodtam el, miközben megragadtam a girlandot, és elkezdtem feltenni.

 

- Virág, segítenél? Myspace-izé, és nem tudom, hogy kell feltenni az oldalamra a videót. Hová kell beillesztenem, és mi az az URL?

- Juj, picit várj, most Bettiékkel csetelek, pont infójuk van nekik is - mosolygott.

- Hát jó - dőltem hátra a székemen, és vártam. Vártam. Vártam. Tíz perc elteltével még mindig vártam, Virág lázasan gépelt, szerintem meg is feledkezett rólam. :(

- Mutasd - lépett mellém Cortez, és fél kezével az asztalomra támaszkodva megragadta az egeret. - Mit akarsz feltenni?

 

- Neked meg mi bajod? - kérdezte, felébredve az elmúlt napok őrült pörgéséből, és úgy tűnt, hirtelen észrevette, hogy mi van körülötte. Például én. Kifejezetten szomorúan.

- Semmi.

- Ugyan már. Nehogy azt mondd, hogy megint a Cortez és Viki téma borított ki?

- Kicsit - suttogtam.

- Renáta, elhasználtad a szánalmas jelző összes szinonimáját! Nincs több! Kifújt!

- Mindig tudod, hogy dobj fel - bólogattam elkeseredve.

- Rémes vagy!

- Ez csak egy hullámvölgy - ráztam a fejem fáradtan.

- Tavaly szeptember óta? Gratulálok! 

(...)

- Igazad van! - mondtam hirtelen. - Tudom mit kell tennem!

- Na, végre! - dőlt hátra Kinga. 

(...)

- Szeretnék egy gitárt! - böktem ki, és éreztem, ez a megoldás.

Kinga az orrnyergét dörzsölgette.

- Ez a legpocsékabb ötlet amit valaha hallottam. Renáta, te annyira vagy muzikális, mint egy szék! Verd ki a fejedből ezt az őrültséget!

 

- Kajaaa - üvöltözött Zsolti. Illetve azt hiszem, a szendvicseknek köszönt. 

- Zsolt, mi lenne, ha megvárnád, amíg felérünk a terembe? Ne egyél már az utcán! - ért hozzánk Kinga, szinte velem egyidőben.

- Na, a ló zabos ma reggel - vigyorgott Zsolti.

 

- Ha tudni akarod, Zsoltin kívül többen is meghívtak! 

- Jöhettél volna vele. Szép pár lennétek - viháncolt Edina gúnyosan, és láttam Kinga arcán, hogy kezd elszakadni a cérna.

- Na persze! Majd pont Zsoltival fogom lejáratni magam! Még csak az kéne! - magyarázta hangosan, én pedig ösztönösen megráztam a fejem.

- Kinga! - szóltam rá, de nem figyelt.

- Egész este azon görcsölnék, hogy mikor lép rá a hatalmas súlyával a lábamra. Vagy hogy mikor ken majonézt a hajamba - folytatta.

- Kinga!!! - kiáltottam élesen, de már késő volt.

- Zsolti borzalmasan gáz, akkor sem mutatkoznék vele, ha ő lenne az egyetlen ember a... Renáta, mondd, miért üvöltesz? - nézett rám hirtelen, mintha csak akkor venne észre. A fejemet csóváltam és a szám szélét rágva figyeltem, ahogy Zsolti kiáll a büfé sorából és hitetlenül mered ránk. Kinga hátrafordult és konkrétan lefehéredett.

 

Bepakoltam a táskámba, közben Cortez mellém ért.

- Ügyes vagy - mondta őszintén.

- Köszi. Te is. Örülök, hogy megírtad - mosolyodtam el.

- Mivel "valaki" húsz kérdést írt a füzetembe, így csak válaszolni kellett...

- Akkor is megírtad - vontam meg a vállam.

- Engedd meg, hogy én is gratuláljak - lépett hozzánk Arnold, de szavait nem nekem, hanem Corteznek címezte. - Legszivesebben napokig ünnepelnélek, amiért tizedikben félév közeledtével hajlandó voltál írni pár oldalt. Sajnos nincs időm, de egyszer még bepótoljuk. Egy karnevál talán méltó lenne - fejtegette száraz, gúnyos hangon.

- Neményi, fontoskodd arrébb magad, mert útban vagy - nézett maga elé Cortez ott, ahol Arnold elzárta a padok közti utat.

- Parancsolj, most már nem vagyok útban - lépett félre Arnold, szabadon hagyva a kijáratot. Cortez komoly arccal a szemébe nézett.

- Még mindig útban vagy - mondta, és kiment a teremből. 

 

- Szia - ült le mellém hirtelen egy fiú. Kérdőn néztem rá, aztán körbe, hogy hátha egy ismerős meglát és kiment a helyzetből. A fiú fürkésző tekintettel vizslatott. - Valakivel csendkirályt játszol, itt hagyott, és nem tudtál utána szólni, mert akkor veszítenél? - kérdezte, én meg próbáltam szigorú arccal magam elé meredni, de ezen elmosolyodtam.

 

Cortez halványan elmosolyodott, aztán megölelt.. A gyomromban hibernálódott lepkék egyszer csak felébredtek és vadul csapkodni kezdtek. Cortez átölelt, közben megsimította a hajam, én pedig a pulcsiját összekönnyezve(!) néztem a távolban fellőtt tűzijátékot.. Aztán olyasmi történt, ami jogosan kerül be életem legvitatottabb, legérthetetlenebb és legdöbbenetesebb eseményei közé. Még mindig nem tudom, hogy volt..

(...)

Cortez megsimította a hajam, aztán kicsit eltolt magától, hogy lássa az arcom... Fél kezével még mindig átkarolt, és óvatosan maga felé húzott... Megállt, várva, hogy mit szólok a dologhoz, és a szemembe nézett, én hajoltam közelebb hozzá. Megcsókolt!

 

Merthogy a szerelem önmagában egyáltalán nem klassz. Ha viszonozzák, akkor igen. Amúgy meg. Bah!