- Ne fogd vissza magad, ha úgy érzed, jólesne önfeledten vigyorogni, mert nemcsak elkérte a zenelejátszód, hanem egy nézéssel pofátlanul leminősítette az általad hallgatott és nem mellesleg kedvelt zenét is, csak rajta - motyogta Arnold, fel sem nézve a magazinból.

- Ez kicsit cinikusan hangzott, de mindegy - vontam meg a vállam mosolyogva.

- Nem dehogy - nézett fel egy pillanatra, miközben lapozott. - Biztos van abban is jó, ha a méltatlanul éltetett személy megböki a vállad. Máskülönben nem örülnél neki - rázta meg a fejét.

 

- Virág, utoljára mondom, a klasszikus értelemben vett vámpírok nem járnak nappal! - ismételte magát sokadszor Arnold.

- De igen!

- Ez őrület! Reni, segítenél? - fordult felém kétségbeesetten Arnold.

- Nem, én inkább kimaradnék belőle - ittam bele mosolyogva a forró csokimba.

- Élvezed, ugye? - húzta össze a szemét Arnold, aztán sóhajtva Virágra nézett. - A Stoker, Rice, King, de még a Hamilton könyveiben szereplő vámpírok is egyaránt éjszaka járnak. Érted? A vámpírok nem mászkálnak nappal!

- De - felelte Virág, és hatalmas, barna szemeivel fürkészően nézett Arnoldra.

- Feladom. Virág, veled nem lehet érdemi vitát folytatni. Az érvelésed nevetséges! - rázta meg a fejét Arnold.

 

- Továbbá tilos a tantermekben található televíziókészülékekhez hordozható DVD-lejátszót csatlakoztatni - fejezte be az olvasást Máday, mire Andris és Robi mosolyogva összenéztek.

- Ha tilos, akkor tilos - jegyezte meg Robi, és előhúzott a táskájából egy kábelt, amit egy pillanat alatt összekötött a tévével.

- Most mondták be, hogy tilos - mondtam értetlenül. A két kocka lesajnálóan megrázta a fejét.

- Reni, figyelj jobban. Azt mondta, tilos DVD-lejátszót hozzácsatlakoztatni. De mi nem a lejátszót csatlakoztatjuk, hanem a kábelt.

 

- Köszi - fordultam hátra Cortezhez.

- Szívesen - vonta meg a vállát. - Rémes a kiejtésed - tette hozzá, és bár bunkónak hangzott, mégsem volt az, mert miközben mondta, láttam a szemén, hogy visszafojtja a mosolyát. Igen, lehet, hogy pár perccel ezelőtt még mérges voltam vagy ilyesmi, de ahogy belenéztem a mosolygós, kék szempárba, a nevem sem tudtam volna megmondani.

- Hogy érted? - kérdeztem zavartan.

- Hát, csak rémes. Nagyon franciásan beszélsz angolul, ami rémesen hangzik - magyarázta.

- De még csak most kezdtem angolt tanulni - mentegetőztem. Cortez nevetve megrázta a fejét, és bedugta a fülébe a fülhallgatóját.

 

- Felmayer! - állapodott meg Kardos Dave nevénél, és felnézett a naplóból. Az egész osztály egy emberként fordult hátra, miközben Dave zavartan feltápászkodott.

- Tanár úr, ma van a szülinapom - kezdte Dave szomorúan pislogva. Kardos összeráncolt szemöldökkel meredt rá, kínosan hosszú ideig gondolkodott, majd unottan a plafonra nézett.

- Nem bánom, nekem mindegy, melyik nap írom be az egyest.

- Köszönöm - vigyorgott Dave. (...)

- Bernáth! - mondta ki az újabb nevet a tanár, mire Andris sápadtan feltápászkodott.

- Nekem is ma van a szülinapom - motyogta. Kardos lepillantott a naplóra, és megrázta a fejét. - Szép próbálkozás. Na, kezdheted.

 

- Na jó, most komolyan. Te kit választanál, Pete Wentz vagy Robert Pattinson? 

- Hát - húztam meg a cipőfűzőm, és tanácstalanul megcsóváltam a fejem. - Muszáj? 

- Aha - bólogatott Virág. (...)

- Pete Wentz nekem nem igazán tetszik. Pattinsonnak meg fura a haja - töprengtem.

- De ha itt állnának előtted, és azt mondanák, válassz, mit felelnél? - kérdezte Virág.

- Ha itt állnának előttem, megkérdezném, mégis mit keresnek a lányöltözőben.

 

- Neményi, ez több mint tíz oldal - jegyezte meg a dolgozatokat nézve.

- Igen tanár úr, de a témát relevánsnak ítéltem meg...

- Jó értem - szakította félbe Kardos, és továbbhaladt. - Ki szándékozott megvakítani? - emelt fel egy sárga papírköteget, amire pink színű tollal írtak.

- Az az enyém - lóbálta meg a kezét Virág.

- Kedves Virág, legközelebb talán fehér papírra kék vagy fekete tollal írj, máskölönben el sem olvasom - dünnyögte Kardos.

 

- Sziasztok. Szívecskés mézes puszedlit? - nyújtott felénk egy zacskót Zsolti, mire mosolyogva vettem egy darabot.

- Köszi. Többiek? - kérdeztem.

- A büfében - felelte, aztán leült az előttünk lévő székre, és féloldalasan hátrafordult. - Látom, Neményi jól szórakozik - röhögte el magát. Arnold unottan lapozott egyet a könyvében, és fel sem nézve reagált.

- Úgy hívják, olvasás. Próbáld ki, nem olyan nehéz.

 

Cortez 5/3 - Elaludt olvasókörön, Kardos keltette fel a végén úgy, hogy lecsapott egy szöveggyűjteményt az asztalára. :) Vicces volt.

 

- Hé. Anyu küldi. Boldog szülinapot - tartott a kezében egy torta alakú csomagolást. Ami minden bizonnyal egy tortát rejtett. 

- Kösz - röhögött Cortez, és átvette a csomagot.

- Megnézzük, mi az? Remélem Fekete-erdő. Tuti, hogy Fekete-erdő. Nézzük meg, hogy Fekete-erdő-e - türelmetlenkedett Zsolti.

- Tudod mit? Visszaadom, és nézd meg - vigyorgott Cortez, és már meg is szabadult a fél nyolckor kapott tortájától. Zsolti, mintha csak erre várt volna, azonnal elkezdte leszedni a csomagolást.

- Aha! Fekete-erdő! Kértek? - nézett körbe.

- Nem, kösz - ráztam meg a fejem kicsit furán. Zsolti egyetértően bólintott, azután előszedett a táskájából egy villát.

- Miért van nálad villa? - ásított Virág.

- Hogyhogy miért? Hát ezért - pislogott értetlenül. Nem tudom. Szerintem fura reggel fél nyolckor Fekete-erdő tortát enni a suli előtt, de biztos én látom rosszul.

 

Vigyorgott Cortez, és előhalászta a táskájából az ajándékát. Kitette a padjára a rózsaszín szívecskés papírba csomagolt dobozt, és összeráncolt szemöldökkel nézte. (...)

- Ne már! Mi van, ha egy hal van benne? - riadt meg Virág.

- Hal? Emó, olyan sötét vagy, mint az éjszaka - fakadt ki Ricsi. - Ki ajándékoz halat becsomagolva? 

- Hát, csak gondoltam, mi van, ha egy hal! Vagy - kapott Virág riadtan a fejéhez - ha egy mókus?

- Ez kész - dobta meg Ricsi egy tollal.

 

Kinga, mondjuk, ezen totál kiakadt, és óra után komoly prédikációt tartott az osztálynak a "felháborító és megdöbbentő" osztályátlagról. Elég nehéz volt komolyan venni, merthogy a színjátszó próbák miatt Petőfi-bajuszt viselt, úgyhogy senki nem bírta ki nevetés nélkül.

 

Máday éppen feltápászkodott a földről (egy végzős lány szoknyáját mérte le a vonalzójával), és összehúzott szemöldökkel felénk fordult.

- Felmayer, azonnal tedd le a telefont!

- De ez belső hívás! CTU! - magyarázta Dave, az ig. helyettes azonban megrázta a fejét.

- Engem az sem érdekel, ha CIA! Ez egy iskola, tedd le a telefont! - közlte könyörtelenül.

 

- Gitározol? - kérdeztem, amikor megakadt a szemem két gitáron. Egy elektromos, mellette erősítővel, meg egy akusztikus, ami összevissza volt matricázva.

- Ja - bólintott, még mindig a matekot fürkészve.

- Megnézhetem?

- Nem, ott kell ülnöd, nem állhatsz fel - vágta rá fel sem nézve, mire mosolyogva feltápászkodtam, és közelebb mentem az akusztikus hangszerhez.

- Szép - közöltem, mert nem igazán tudom, mit szokás mondani egy gitárra.

 

- Komolyan. A mozi után egy mexikói étteremben vacsoráztunk apuval, ahol a pincér totál úgy nézett ki, mint Pete Wentz! - mesélte Virág a hétvégi élményeit. - És amikor kihozta a burritóm, rám mosolygott - tette hozzá.

- És erre te? - kérdeztem mosolyogva.

- Nemtom, mert ráharaptam valami erősre, úgyhogy egész este folyt az orrom és zokogtam - vonta meg a vállát.

 

- Tanár úr! - jelentkezett Andris, ami meglepő, irodalmon lginkább behúzott nyakkal szokott ülni.

- Igen?

- Nem lehetne, hogy a mai órán beszélgessünk? - kérdezte, mire összeráncolt szemöldökkel fordultam felé. Megőrült? Kardossal akar tanulás helyett beszélgetni?

- Bernáth - nyitotta ki a naplót Kardos. - Pontosan 1,8-ra állsz irodalomból, úgyhogy gyere a táblához, beszélgessünk - közölte.

 

Zsolti - Kardos távozása után felháborodva - hőbörögni kezdett.

- Mi az, hogy értelmes? Én nem vagyok értelmes?

- Muszáj válaszolni? - pattant fel Kinga, és összepakolta a cuccait.

- Hallgass, ló - förmedt rá Zsolti. (...) Zsolti, aki úgy érezte, megbántották, nem akart leszállni a témáról. - Én igenis értelmes vagyok! Kardos milyen alapon mond rám ilyet? Beperelem!

Arnold odasétált a padomhoz, és rám várt, miközben unottan Zsoltira nézett.

- Nem perelheted be, a vád nem állja meg a helyét, ráadásul te fizetnéd a perköltséget, és visszaperelhet rágalmazásért - közölte szárazon.

- Akkor is beperelem! - szólt Zsolti egy perc hatásszünet után.

 

Törin Barka kíméletlenül összefoglaltatott velünk, és bejelentette, hogy hétfőn témazárót írunk. Erre Dave jelezte, hogy úgy érzi, hétfőre megbetegszik. A bejelentését az osztály röhögve díjazta, Barka kevésbé értékelte. Dave tuti kiemelt figyelmet kap a dolgozatírás közben. :)

 

Jövő hét szombaton április 11. lesz. Mond ez valakinek valamit? - kérdezte Kardos, miközben csontos arca kemény vonásai egy pillanatra sem enyhültek meg.

- Anyám szülinapja! - üvöltötte Zsolti.

- Nagy Zsolt, ha mégegyszer beleordítasz a tanórámba, leküldelek az igazgatóhelyetteshez - förmedt Kardos Zsoltira.

 

- Érted, Kardos azt mondta anyámnak, hogy vérlázító a magatartásom - hadarta Zsolti. - Mit akart ezzel mondani? - csodálkozott.

- Talán azt, hogy nem elég, hogy sötét vagy, mint az éjszaka, de még pofátlan is - állt meg mellettünk Kinga.

- Nyerítést hallottam, ti is? - forgolódott Zsolti, megjátszva, hogy nem vette észre Kingát.

 

Szerencsénkre az ajtócsapódás után Barka helyett a fiúk tesitanára, Szekeres jött be, és összeráncolt szemöldökkel nézett végig a teremben.

- Ma én helyettesítem Barka tanárnőt - közölte.

- Igeeeeeen! Teljesült a kívánságom! Barka elment a suliból, és a témazárók nem érvényesek! - üvöltötte Zsolti. Mindenki röhögve fordult felé.

- Először is, ne ordíts! - szólt rá a tanár. - Másodszor pedig, a tanárnő ma nincs bent, jövő hétfőn azonban a kijavított dolgozatokkal jön órára.

- Erősebben kell koncentrálnom... - bólogatott Zsolti, mint aki mindent ért.

- Vagy tanulnod kéne - vágta rá Kinga.

 

- Emo, citromba haraptál? - kérdezte Ricsi, amikor odaértünk hozzájuk.

- Hogy érted? - pislogott Virág álmosan.

- Rossz kedved van... - segítettem megérteni, mire Virág bágyadtan megrántotta a vállát.

- Ja, kicsit - bólintott. - De mi van a citrommal? - kérdezett vissza. Ricsi legyintve kiröhögte, és tovább tologatta a bal lábával a deszkáját.

 

Kimentünk a táblához, és miközben Robi bekapcsolta a tévét, amitől még nagyobb lett a hangzavar, Kardos megpróbált beszélni velünk.

 – A jövő heti irodalmi hét kapcsán… – kezdte, de miután rájött, hogy képtelen túlüvölteni a tévét, Robira förmedt. – Haraszti, nem zavar, hogy itt vagyok? -kérdezte.

 – Nem, tanár úr, csak nyugodtan – bólogatott Robi. Kardos elképedt arccal nézett rá, mire Robi zavartan elnevette magát.

– Á, úgy érti a tanár úr, hogy hangos. Elnézést, máris lehalkítom – magyarázta.

 

- Mielőtt kiosztanám, hadd mondjak pár szót.

- Rosszul hangzik - motyogta Dave. Kardos odakapta a fejét, és szikrát szórt a tekintete.

- Igen, Felmayer, rosszul - hagyta helyben, és pár pillanatig keresgélt a papírköteg között, majd felemelt egyet, maga elé tartotta, és hunyorogva a lapra meredt. - Nos, Felmayer szerint ez vers - köhintett egyet, majd folytatta. - "Ma délután rossz az idő, ezért nincs jó kedvem, úgy döntöttem, unalmamban felmegyek a netre". 

Az osztályban mindenki felröhögött, még Dave is büszkén körbefordult, és mosolyogva bólogatott. Egyedül Kardos arca maradt rezzenéstelen, így hamar elcsendesedtünk.

- Felmayer, az osztálytársaid szeretik a humorod. Én kevésbé. Elégtelen - dobta le a padra a papírt.

 

- A fenébe, ott jön a dömper - csúszott lejjebb Zsolti, mi pedig egyszerre fordultunk a felénk tartó Tarr Zsófi felé, aki, miután odaért, elhívta Zsoltit táncolni.

- Fáj a lábam - sziszegte Zsolti.

- Nem is fáj - közölte Kinga.

- De fáj!

- Mondom, hogy nem!

A végzős lány a fejét kapkodta a vitázó Kinga és Zsolti között, végül sértődötten leviharzott a lépcsőn. Nem nagyon számított, ők tovább veszekedtek. A következő pillanatban Máday állt meg mellettünk, és vonalzójával Zsolti fejére csapott.

- Nagy Zsolt, vagy kulturáltan eszel, vagy itt maradsz takarítani!

- Elnézést - törölte le a száját Zsolti.

 

Facebook 5/1 - Késő este titokban bekapcsoltam a gépem, hogy csekkoljak pár dolgot. Oké, igazából csak egyet akartam, Cortezt a Facebookon. Kár volt. Az utolsó üzenete este 11 után ment, Edinától, kábé ennyi: "Holnap ne felejtsd el, hatkor mozi!!! Dina xxx" Óriási, éljen a tavaszi szünet! Ja, és mivel éjfél utánig sírdogáltam, elmondhatom, hogy bőgtem tizenöt évesen is. Hurrá!

 

- Talán ha Vladár megsajnálna valamiért, újra megkedvelne - próbálkozott Zsolti.

- Gondolod? - néztem fel rá.

- Aha. Tényleg! Sántíts - jutott hirtelen eszébe. Bambán meredtem rá, végül legyintettem. Ezt nem gondolhatja komolyan.

 

- Pósa! Mit gondolsz, meddig bújkálhatsz előlem? Gyere ide!

Ricsi, aki cselesen kivédte egész nap a találkozást, összeszorított fogakkal lépett az ig. helyettes felé.

- Mi a bánat történt a hajaddal?

- Igazgatóhelyettes asszony, nem tudom. Egyik reggel felébredtem, és ilyen lett! Berasztásodott - vonta meg a vállát. Máday totál hitetlenkedve meredt rá.

- Ennél jóval eredetibb ötlettel is próbálkoztak már!

- De... - nézett Ricsi a plafonra. - Az igazgatóhelyettes asszony mondta mindig, hogy csináljak vele valamit. Csináltam.

- Gondoltam, levághatnád!

- A házirend nem tiltja.

- Még - vágta rá Máday, majd sóhajtva méregetni kezdte Ricsit. - Nem bánom, maradjon! Ugye ez higénikus? - hajolt közelebb Ricsi fejéhez.

- Persze, évente mosom - poénkodott, majd miután Máday nem értékelte a beszólást, egész szünetben magyarázhatta, hogy milyen módszerrel és milyen gyakran ápolják a raszta hajat. :)

 

- Tehát, hétfő reggel hét órakor mindenki pontosan érkezik a Déli pályaudvarra. Neményi, értetted? - nyújtogatta a nyakát Máday.

- Igen, úgy gondolom az agykapacitásom lehetővé teszi, hogy ezt a roppant bonyolult információt befogadjam - közölte Arnold.

 

- Hé, kér valaki rántott húst? - térdelt fel Zsolti az ülésre, és egy ételhordó edényt tartott felénk.

- Fúj! - botránkozott meg Kinga.

- Most mi van? Ez csak husi. Van kovászos uborka is - mutatott fel egy másik műanyag edényt. Mögöttünk Cortezékből kitört a röhögés.

- Zsolt, kulturáltan étkezünk, ugye? - ért oda hozzánk az ofő.

- A tanár úr kér? - nyújtotta felé is.

- Köszönöm, nem. - rázta meg a fejét.

 

- Lehetne valamiféle rendszerben, és nem csordaként?

- Múúúúú - jött a hang hátulról, és bár nem láttuk, mindenki tudta, hogy Zsolti volt. (....) A pályaudvarról pár perces séta után oda is értünk a szálláshoz, ami, valljuk be, kissé lerobbantnak tűnt.

- Hát ja, ez nem a Hilton - lökött félre mindenkit Dave, és becsörtetett az ajtón. - Üdv. Wifi van? - állt meg a recepciónál. A pultban álló nő mogorván meredt rá, majd a beözönlő, kissé hangos társaságra.

 

- És mit nyertél? Ha vacsorameghívás, elkísérhetlek? - kérdezte Zsolti.

- Könyvutalványt nyertem! - jelentettem be büszkén.

- Azta! Kérlek, kérlek, ne hagyj ki minket! - gúnyolódott Ricsi.

- Jó, nevessetek csak. De nekem sokat jelent! - védekeztem mosolyogva.

- Amúgy - nyomkodta a zenelejátszóját Cortez - megérdemelted a harmadik helyet - mondta, és bedugta a fülébe a fülhallgatót.

 

- Kértek csokit? - kérdezte Zsolti, miközben kibontotta a csomagolásból és szó nélkül elhajította a szemetet. (..) 

- Ennél nagyobb bunkó nem is lehetnél! - förmedt rá Kinga.

- Mi? Mi van? - nézett körbe Zsolti, mintha nem lenne biztos benne, hogy hozzá beszél.

- Azonnal vedd fel! - utasította.

- Ja! Ezért vagy úgy oda? Lebomlik!

- Látszik, hogy nincs eszed! Vagy felveszed, vagy itt állsz mellette addig, amíg szerinted "lebomlik" - közölte Kinga, ujjaival idézőjelet rajzolva a levegőbe.

(...)

- Én a kutyagumit is felszedem Robert Pattinson után - vonta meg a vállát Virág.

- A kutyája - vágtam rá, mert a fiúk elég értetlenül bámultak.

- Pfuj! Virág, ez undorító! - húzta el a száját Dave. (...)

- Hé, emberek, Virág kutyagumiban turkál! - röhögött Zsolti az érkező diákokra, Virág pedig fél szemével kérdőn meredt rá.

 

- Apu! Otthon hagytam az Ipodom! Hozd be, légyszi - sétált el mellettünk Dave, és türelmetlen arckifejezéssel bólogatott. - Tudom, felelőtlen voltam. Itt várlak, a suli előtt. Siess, mert nem tudom, meddig bírom tudattal, hogy nincs velem.

Felvont szemöldökkel néztem Dave után, majd széttártam a karom. Cortez csak unottan legyintett egyet, közben meg fújt egy rágólufit.

 

- Na, jó - lépett hozzánk Kinga. - Én mondom az évzáró verset! úgyhogy mindenkitől csendet figyelmet kérek, na meg tapsot! - szögezte le, aztán megakadt rajtam a tekintete. - Renáta, veled meg mivan? 

- Cortez elutazott - suttogtam.

- Kit érdekel? Én itt verset mondok! - forgatta a szemét türelmetlenül, aztán ráförmet az éppen érkező Zsoltiékra. - Ha csörögsz valami chipsszel, nagyon megbánod!

- Hóóó - csitította Zsolti, mint valami lovat, mire a többiek hangosan felnevettek.