- Zsák, ez nagy ötlet volt - dicsérte meg Zsolti, aztán Jacques elmondta, hogy csak Gábor után jött ki.

- Nincs itt Zsidák - rázta meg a fejét Ricsi. Erre Jacques rávágta, hogy a szobában sincs.

Na, ez fura volt. Azonnal kezdetét vette a "Zsidák eltűnt, keressük meg" projekt, úgyhogy Dave, Andris és Robi visszamentek. 

(...)

Amíg ők Helyszínelőket játszottak, mi tovább ücsörögtünk, de olyan fél négy körül elérkezett a holtpont, eluralkodott rajtunk a fáradtság, átfáztunk, és már egyre kevesebbszer szólaltunk meg.

- Szerintem menjünk - mondtam halkan.

- Ne már! Ha eddig kibírtuk - ellenkezett Dave, aki ezúttal a vizet fürkészte (sötétben, a fekete vizet, tuti semmit nem látott).

- Én nem bírom, elalszom - nyöszörgött Virág.

- Oké, oké - biccentett Dave. - Akkor játsszunk. Ki bír tovább ébren maradni?

- Reggelig? - ásítottam.

- Nem. Amíg haza nem érünk. Na? Ki van benne? 

- Felejtsd el, bealszom - szólt Ricsi.

- Én. Állom - szólalt meg hirtelen Kinga.

- Oké, én is - egyezett bele Zsolti és Cortez. Erre Edina is csatlakozott.

- Reni?

- Megpróbálom - vonogattam a vállam.

(...)

Öt körül Dave, Andris és Robi újból kijöttek.

- A konyhán is megnéztük. Zsidákot elnyelte a föld! - rázta a fejét idegesen Dave. - Talán szólnunk kéne egy tanárnak.

- Sherlock, felhívtad már? - kérdezte Cortez. Mély csend következett, mindenki átgondolta a hallottakat. Dave türelmetlenül előkapta a mobilját, és hívni kezdte. Füleltünk, hátha a közelben csörög, de nem. Mikor felvette, Dave aggódva megkérdezte, hogy "hol a fenében van, tűvé tették érte a Balatont".

- Igen? Igen? Aha. Jó, rendben - biccentett Dave és eltette a mobilt.

- Na? - mosolygott Cortez.

- Bogár volt az ágyában, átment Krisztiánékhoz aludni. Felkeltettem - mondta. Hajnali ötkor kitört belőlünk a röhögés.

- Valld be, Dave, jót játszottál - cukkolta Zsolti.

- Igenis komoly volt! Mi van, ha baja esik, érted - rázta a fejét, de már nem tudtuk komolyan venni.

(...)

Cortez leült mellém, és mosolyogva nézte, ahogyan összegörnyedve remegek.

- Menj aludni - suttogta.

- Nem, még bírom - erősködtem. - Csak lefagyott a kezem - bújtam ki a pokrócból, és megmozgattam az ujjaim. Tisztára elgémberedtek a hidegben. Cortez felém nyúlt, és megérintette a kezem.

- Tényleg megfagytál - nevette el magát halkan, aztán... Aztán hirtelen elég meleg lett.

Na, nem arra gondolok, hogy szélsőségesen megváltozott az időjárás, és minden előjel nélkül trópusi hőség szállt le a partra. A hőmérséklet nem változott. Csak éppen Cortez rákulcsolta az ujjait a kezemre, és leengedte a karját kettőnk közé. "