" – Szia – szóltam bele, amikor a vonal végén meghallottam Cortez hangját. 

– Ki vagy? – kérdezte unott hangon. 

– Ööö… – töprengtem. – A barátnőd. 

– Melyik? – oltott tovább, én pedig elröhögtem magam. 

– Haha. Az amelyik ma vásárlásnál megtudta különböztetni a cukkínit az uborkától – közöltem büszkén. 

– Ügyes. Nem véletlen te vagy a kedvencem. 

– Szeretek kedvenc barátnő lenni. Megtisztelő – vágtam vissza, ezután pedig a beszélgetésünk visszatért a „normál” stílusba. Egy idő után az idegen, utálatos hangú ember beleszólt, hogy az egyenlegem lejár, úgyhogy idegesen megráztam a fejem. 

– Lejárok, szét fog kapcsolni. 

– Visszahívlak – mondta én meg vigyorogva összecsaptam a telóm, és a tenyerem közé véve vártam, hogy hívjon. Egyébként már ráállítottam Dave-t az ügyre, hogy keresse meg nekem azt az embert, aki neveletlenül mindig beleszól a telefonomba félbeszakítva a beszélgetésünket. Mert ez azért hallatlan. :) 

A gondolataimba ücsörögtem a babzsák fotelemen, amikor felcsendült a Basket Case, én meg azonnal felvettem a telefont. 

– Végre leráztam Cortezt, már vártam, hogy hívj Pisti – szóltam bele. Cortez akkorát röhögött a vonal másik végén, hogy önkéntelenül is elmosolyodtam. 

– Pisti? – kérdezte nevetve – Pistivel csalsz meg? 

– Mi bajod Pistivel? 

– Á nem, semmi, biztos jó arc. 

– Nagyon – erősködtem. Na, nehogy már azt higgye csak neki lehet több barátnője. Akkor nekem van Pistim. Hogy ezt hogy találtam ki? Gőzöm sincs. "