Szóval már eleve csodálkoztam, amikor tegnap meghozta a futár a könyvet, ugyanis én a netről rendeltem. De arról fogalmam sem volt, hogy ilyen korán már hozzák is, azt hittem, majd szeptember elején fogom kézhez kapni. Na mindegy. Ahogy megkaptam, már bele is merültem. Eleinte nagyon fura volt a sok új és szerintem fura név, Abdul, Napsi, Hipó.. :D Szóval nagyon furcsak volt, de aztán idővel, ahogy egyre többet olvastam, megszoktam mind a neveket, mind az új karaktereket, és persze Laura elengedhetetlen humora olyan könnyeddé, szórakoztatóvá tette az egész könyvet, hogy alig bírtam letenni éjszaka. Mondjuk ugyanígy voltam az SZJG-vel is. :D Szóval a könyv elején kíváncsi voltam, hogy mi fog kisülni ebből az egészből, és az is meglepett, hogy szintén, az SZJG-hez hasonlóan a főszereplő lány E/1.személyben mutatja be a történéseket az ő szemszögéből, csak itt napló helyett egy blogban. Zsófi személyisége nagyon tetszett, a cinizmusa, meg a frappáns szólásai mindig megnevettettek, főleg amikor Kolossal vitatkozott és persze totál gyerekesnek tűnt, azért vicces volt. :D A barátai, Hipó, Abdul és Szasza. Már az első oldalakon, a bemutatkozásnál furcsálltam a nevüket, és amikor Szaszához ért, taglalva hogy ők csak barátok, nincs olyan hogy "én és Szasza vagy Szasza és én", már akkor tudtam, hogy ő lesz AZ a srác. Mondjuk kételkedtem ebben, főleg miután felbukkant Kolos, akkor váltig állítottam, hogy Kolossal fognak összejönni, de végül örültem, hogy nem így lett. Hipón rengeteget nevettem, mindig volt valami hülye paranoiája, hogy ilyen-olyan betegsége van, szörnyen vicces volt:D Napsi nekem eleinte kissé Virág benyomását keltette, de aztán rájöttem, hogy ég és föld a kettő, és egy idő után már teljesen eltudtam vonatkoztatni az SZJG-től. Mellesleg ő is egy nagyon jó karakter szerintem, a vonzó és gyönyörű külseje ellenére sincs elszállva magától, nem beképzelt, hanem egy igazi barát. Abdulon elsőként akkor nevettem, amikor kiderült, hogy mi a vezetékneve :D Meg persze már az is poén, hogy az apja a helyi orvos, és hála Hipónak, ő is (fül)tanúja lehetett pár momentumnak. Később bejött a képbe Boldi, Napsi bátyja, akivel eleinte nem nagyon szimpatizáltam, főleg amiatt, ahogy Zsófi leírta, de aztán a sok ökörség meg állatság után egyre jobban megkedveltem őt is, mint karaktert, és persze rengeteget nevettem rajta :D Amikor átmenetileg megsüketült az egyik fülére, és mindenkinek ordibált, félreértette a dolgokat, az nagyon nagy volt. :D Maga a Bábel, mint fesztivál egyébként teljesen magával ragadott. "Ha voltál már fesztiválon, azért fogod szeretni, ha még nem voltál, azért." Én még nem voltam sajnos, de a Bábelnek hála átélhettem valamennyire az eseményeket, a hangulat teljesen átjött, és hihetetlenül tetszett az egész fesztivál jellege. A különböző kontinensekről elnevezett színpadok körül jellegzetes kajastandok, italbárok, mindenféle szuveníresek, ajándékosztogatók, a rengeteg ember, a bömbölő zene, a sátorban alvás, az, hogy megszűnik az ember időérzéke, mintha már több hónap is eltelt volna, annyi minden történik. Az emberek egymáshoz való viszonya, hogy mennyire közvetlenebbek és kedvesebbek, még ha különböző nyelvet is beszélnek, akkor is megértik egymást, az ismerkedés jóval egyszerűbb és könnyebb, az emberek nyitottak, és szinte már régi ismerősökként köszöntik a velük szembejövő idegeneket.. számomra olyan hihetetlennek hangzik, és annyira csábító az egész, én is szinte ott voltam velük, átéltem mindezt, és alig várom, hogy egyszer én is elmehessek egy ilyen fesztiválra! :D Na de vissza a szereplókhöz. Kolos megjelenése egyébként nálam azt jelentette, hogy felbukkant A srác, akivel majd Zsófi a könyv végén összejön. Mondjuk nekem nem volt túl szimpi a bunkó stílusával, de persze ahogy Zsófi egyre több időt töltött vele, rájött, hogy valójában nem olyan bunkó ő, sőt. Egy napig bele is szeret, majd utólag rájön, hogy igazából nem is őt szerette, hanem valaki teljesen mást - a legjobb barátját. Persze amikor Szasza megtudta, hogy Zsófinak tetszik Kolos, tudtam, hogy féltékeny. Mégha Zsófinak nem is esett le, teljesen egyértelmű volt, persze, hogy mindenki levette a jeleket...:D Mondjuk azon rengeteget nevettem, amikor senki sem tudta Szasza barátnőjének nevét :D Meg ott voltak a szekuritis bácsik, hát nagyon kész voltam tőlük :D De persze az utolsó éjszakán készült fotók szép lezárása volt a "harcnak", azért vicces volt, hogy már szinte minden biztonsági őrnek volt valami dolga vele, és még képük is volt a telefonjukban Zsófiról :D Egyébként nagyon szurkoltam Szaszának és Zsófinak, és az, ahogy összejöttek szerintem is romantikus volt, bár ezt is előre tudtam, hogy valahogy így fog sikerülni. Az nem lehet, hogy csak úgy simán végignézi a hőn áhított koncertet, miközben Szasza ott sincs.... :D Mondjuk lehetett volna több közös pillanatuk, miután összejöttek, vagy beszélgetések, amiket ugye nem tett publikussá a blogján... :D 

Annyi gondolatom és mondanivalóm lenne még, de szerintem itt ülhetnék reggelig is, akkor sem végeznék a beszámolómmal. Szóval összességében, hihetetlenül szuper könyv volt, biztos vagyok benne, hogy újra fogom olvasni. Laura humorát még mindig imádom, szinte minden második percben hangosan felnevettem, és persze a stílusa is elengedhetetlen volt. A könyv felépítése is ötletes, a napokra bontás + pontos idő, alatta kisebb címszavakkal a főbb momentumok. Meg ugye a blogos forma, videókra, képekre mutató linkek, vagy kép alatti megjegyzések, az SMS-képek bemásolása mind nagyon ötletesek és tényleg olyan jók voltak.. Azt hiszem, én is elakarok menni a Bábelre. <3

1

1