Ez a részlet kissé hosszabb lesz, de megéri elolvasni. :D Szent Johanna Gimi 4 - Barátok
" ...amikor Jacques-ot pillantottuk meg. Hozott egy rakás pokrócot, majd mikor kiosztotta, leült közénk.
- Zsák, ez nagy ötlet volt - dicsérte meg Zsolti, aztán Jacques elmondta, hogy csak Gábor után jött ki.
- Nincs itt Zsidák - rázta meg a fejét Ricsi. Erre Jacques rávágta, hogy a szobában sincs.
Na, ez fura volt. Azonnal kezdetét vette a "Zsidák eltűnt, keressük meg" projekt, úgyhogy Dave, Andris és Robi visszamentek.
(...)
Amíg ők Helyszínelőket játszottak, mi tovább ücsörögtünk, de olyan fél négy körül elérkezett a holtpont, eluralkodott rajtunk a fáradtság, átfáztunk, és már egyre kevesebbszer szólaltunk meg.
- Szerintem menjünk - mondtam halkan.
- Ne már! Ha eddig kibírtuk - ellenkezett Dave, aki ezúttal a vizet fürkészte (sötétben, a fekete vizet, tuti semmit nem látott).
- Én nem bírom, elalszom - nyöszörgött Virág.
- Oké, oké - biccentett Dave. - Akkor játsszunk. Ki bír tovább ébren maradni?
- Reggelig? - ásítottam.
- Nem. Amíg haza nem érünk. Na? Ki van benne?
- Felejtsd el, bealszom - szólt Ricsi.
- Én. Állom - szólalt meg hirtelen Kinga.
- Oké, én is - egyezett bele Zsolti és Cortez. Erre Edina is csatlakozott.
- Reni?
- Megpróbálom - vonogattam a vállam.
(...)
Öt körül Dave, Andris és Robi újból kijöttek.
- A konyhán is megnéztük. Zsidákot elnyelte a föld! - rázta a fejét idegesen Dave. - Talán szólnunk kéne egy tanárnak.
- Sherlock, felhívtad már? - kérdezte Cortez. Mély csend következett, mindenki átgondolta a hallottakat. Dave türelmetlenül előkapta a mobilját, és hívni kezdte. Füleltünk, hátha a közelben csörög, de nem. Mikor felvette, Dave aggódva megkérdezte, hogy "hol a fenében van, tűvé tették érte a Balatont".
- Igen? Igen? Aha. Jó, rendben - biccentett Dave és eltette a mobilt.
- Na? - mosolygott Cortez.
- Bogár volt az ágyában, átment Krisztiánékhoz aludni. Felkeltettem - mondta. Hajnali ötkor kitört belőlünk a röhögés.
- Valld be, Dave, jót játszottál - cukkolta Zsolti.
- Igenis komoly volt! Mi van, ha baja esik, érted - rázta a fejét, de már nem tudtuk komolyan venni.
(...)
Cortez leült mellém, és mosolyogva nézte, ahogyan összegörnyedve remegek.
- Menj aludni - suttogta.
- Nem, még bírom - erősködtem. - Csak lefagyott a kezem - bújtam ki a pokrócból, és megmozgattam az ujjaim. Tisztára elgémberedtek a hidegben. Cortez felém nyúlt, és megérintette a kezem.
- Tényleg megfagytál - nevette el magát halkan, aztán... Aztán hirtelen elég meleg lett.
Na, nem arra gondolok, hogy szélsőségesen megváltozott az időjárás, és minden előjel nélkül trópusi hőség szállt le a partra. A hőmérséklet nem változott. Csak éppen Cortez rákulcsolta az ujjait a kezemre, és leengedte a karját kettőnk közé. "
AJÁNLOM AZ OLDALT
Archívum - 2013.
