" Egyedül Ricsi, az életművészünk töltötte nyugodtan a napot, a hóna alá csapott kémiakönyvével sétált a büféhez, aztán ráérősen kiült az udvaron lévő padra, és zenét hallgatva nézelődött. Amikor rákérdeztem, hogy mégis miért nem izgul, vagy legalábbis miért nem mutatja ki, azt felelte, hogy "megtelt az agya, nem fér bele több információ, úgyhogy nem terheli tovább a szervezetét". Erre Kinga rávágta, hogy ő azt sem tudta eddig, hogy Ricsinek van agya, így egyetértett abban, hogy amennyiben végre megtalálta, vigyázzon rá, és ne erőltesse. "

Szent Johanna Gimi 8./2 - Örökké